Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-07 / 6. szám

erkölcsi alapon, mert mindezekről már igen sokat beszéltek és írtak. Itt ezen tárgyról legyen elég csak annyit mondanom, hogy egyházunk lelkészeinek már most, ezen törvény kihirdettetése után, actióba kell lépniök s annak lépése után folyton résen kell lenniök, hogy a lélekhalászás munkájában kedvet és gyönyörűséget találó ellenfelek el ne szedjék tőlünk azokat is, kik szüleik lélekiránya, rokonszenve szerint a mi hiveink közé számláltathattak volna. E tárgyra különben még röviden, legalább, vissza fogok térni. Sokkal többet tudok itt mondani arról, hogy mik lesznek a mi teendőink az állami anyakönyvvezetésre vonatkozó törvény kihirdettetése és életbe lépte után? Az anyakönyvvezetés fontosságáról már az igen régi időkben meg voltak az emberek győződve. A római jog már intézkedik az újszülötteknek kötelező följegyzéséről, s talán az egész földön a legrégibb keresztelési anyakönyv Elorencben található, hol az 1450-nel kezdődik s Franciaországban a papok 1515 óta vezetnek halotti anyakönyveket. A tridenti zsinat kötelezi a parochusokat, hogy a házasulandókat és a keresztelendőket anyakönyvezzék. A német protestáns egyházban a tridenti zsinat előtt több rendelet adatott ki a házasulandók, a keresztelendők, valamint a halottaknak is anyakönyvezésére, míg hazánkban rendszeresen tulajdonképen csak 1827 óta vezettetnek az anyakönyvek. Egyáltalában nem szükséges fejtegetnem e becses lap olvasói előtt, hogy micsoda nagy fontossága van államra s egyházra egviránt az anyakönyvek helyes vezetésének. Nem vonja azt közülünk senki sem kétségbe, hogy az államnak föltétlen joga van az anyakönyvek, miként és kik által való vezetéséről intézkedni. Németországban is a polgári házassággal ugyanazon időben lépett életbe az állami anyakönyvvezetés, s ott az egyházi hatóságok azonnal kimondották, hogy egyházi érdekből az egyházi anyakönyvek, mindenesetre módosított alakban, de tovább is fentartandók és vezetendők. Es ezt nekünk, a mi egyházi legfőbb hatóságunknak, egybehívandó zsinatunknak szintén okvetetlenül ki kell és pedig még ezen törvény életbe lépte előtt mondania, hogy a kérdés lényegének nem értése miatt valamiképen egyikmásik lelkészünk félbe ne hagyja az eddig kezeiben volt anyakönyvek vezetését akkor, mikor községében a polgári anyakönyvvezető megkezdendi működését. Hiszen egyházi hatóságainknak ezután is ludniok kell azt, hogy egy egyházközségben, egyházmegyében, egyházkerületben, az egész egyházban mennyire megy a szülöttek, a halottak, az egy házilag megesküdtek, a hozzánk áttértek, a tőlünk kitértek száma. Egy szóval egyházunknak ezután is szüksége lesz, úgy saját egyházi, mint az állam testébe tartozóságánál fogva állami érdekből is jól vezetett, pontos, tehát föltétlenül megbízható statisztikai adatokra, kimutatásokra. Behozatván az állami anyakönyvvezetés, önkénytelenül is fölmerül előttünk a kérdés, hogy vájjon az új anyakönyvek jobbak lesznek-e, jobban lesznek-e vezetve az eddigi egyházi anyakönyveknél? Leplezetlenül kimondom arra én komoly meggyőződésemet, hogy bizony azok a legtöbb helyen rosszabbak lesznek, rosszabbúl lesznek vezetve, mint az eddigiek voltak, mint a hogy az eddigieket vezették. De hát hogyan! Mikor a 7. §. szerint az anyakönyvvezetők, nagy és kis községekben első sorban az elöljárók közül nevezendők ki. Hogy egyik-másik községi előljáró milyen képzettséggel fogja majd kezébe az anyakönyvvezetői tollat: arról jobb nem is beszélni. Fölmerül aztán még előttünk az a kérdés is, hogy vájjon van-e nagy okuk sajnálni lelkészeinknek, hogy elvétetik tőlük az anyakönyvvezetés s az anyakönyvekből való kiadványozás joga és kötelessége, már t. i. a menynyire főként az utóbbi egyelőre elvétethetik ? Bizonyos az, hogy lelkészeinknek ezentúl mindinkább kevesbülő számmal kellvén anyakönyvi kivonatokat kiadniok: e miatt bevételök, főként nagy egyházközségekben, meglehetősen megcsökken. De nézzük csak a dolog másik oldalát is. Zsigmond Sándor h.-szoboszlői lelkész úr, baráti jóindulatból kértemre szíves volt összeállítani az állam érdekében, rendeleteken alapuló anyakönyvi ingyen-munkák jegyzékét. Jó lesz ezt megszívlelnünk, hogy a szóban forgó kérdésről teljesen tárgyilagos ítéletet alkothassunk magunknak. I. A védekezés érdekében vezetendő az anyakönyv eredeti párja. Nem másolat tehát, hanem eredeti pár, mely mindig és mindenütt, egyidejűleg azon lelkész által töltendő ki pontosan, a ki az aktust végezte. II. Igazságszolgáltatás érdekében: 1. Bűnügyben, lopás, verekedés, gyilkosság, rablógyilkosság ügyében; ha a tettes kiskorú: föltétlenül minden esetben keresztlevél; ha nagykorú: korának kétes volta miatt. 2. Bűnügyben, ha a tettes elhalt, halotti bizonyítvány. 3. Rendőri, vagy jövedéki hihágási ügyben, ha kora kétséges, vagy ha elhalt. III. Közigazgatási ügyben: 1. Hatósági szegénységi bizonyítványok aláírása. 2. Közkórházi ápoltak illetékességének megállapítása érdekében, a felvételi ív hitelesítése, a születés, esetleg a házasság adatával. 3. Adóügyben kiállított szegénységi bizonylatok hitelesítése. 4. A vagyon nélkül elhaltak nemleges zálogolási jegyzőkönyvének hitelesítése, a haláleset kikeresésével, esetleg külön halotti anyakönyvi kivonattal. 5. A községi elöljáróság által bevehetetleneknek ítélt adókról kiállított névsor hitelesítése. 6. Az árvaszéknek, 7. a községi jegyzőknek. 8. a törvényhatósági jogú városok árva-gvámjainak megkeresésére, a kiskorúak születési adatai. 9. A közjegyzőnek, mint hagyatéki bírónak e tárgyú megkeresésére, kiskorúak születési adatai. 10. A halálesetfölvételi jegyzőkönyvekben ugyancsak a kiskorúak születési adatainak bejegyzése. IV. Katonaügyben: 1. A 19 éves védkötelesek kiírása minden év október 3l-re. Az előző évinek a netalán előfordult halálesetek bejegyzésének kiigazítása. 2. Keresztlevél, hatósági felszólításra, ha a védköteles nem illetékességi helyén állíttatik elő. . 3. Halotti bizonyítvány: 1. ha a védköteles a sorozási korosztályban elhal; 2. ha mint népfeíkelŐ korosztályban elhal. E két esetben tehát évről-évre mindazok halotti bizonylata, kik 28—42 éves koruk közt halnak el; 3. az anyakönyvvezetők értesítése, ha t—42 éves korú finemű halott nem születése helyén hal el, a halálesetnek az illetékes rovatban bevezetése végett — mindig nyolc napon belől. V. Nyugdíj-ügy Az állami nyugdíjazottak, régi honvédek, katonák, törvényszéki, közigazgatási tisztviselők, vasutasok stb. élet-