Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-07 / 6. szám

maga a Mindenható nyújtja ki feléjük kezét és jaj annak, a ki e kezet magától elutasítja. Ki kellene nekik akkor mindjárt osztani az úrvacsorát, de csak akkor, ha úgy tapasztaljuk, hogy igazán hisznek a Krisztusban és szeretik őt és az egyház nevében meg kellene őket ajándékozni legalább is egy új testamentommal. A bibliatársaság egy új testamentomot, a mely 42 krba kerül a társaságnak, 18 krért ad, s a bibliatársaság ügynöke (Budapest, Deák-tér 4.) évről-évre felszólítj a a lelkészeket, hogy tegyék lehetővé a konfirmált gyermekeknek életük legünnepélyesebb pillanatában bibliával való ellátását. Milyen szép lenne, ha már most hozzálátnának a szükséges csekély összeg összehozásához. Óh ha minden konfirmált magyar gyermek saját egyháza nevében kapna egy a lelkész nevével ellátott új testamentomot, olyan vetés lenne ez, a mely után okvetlenül gazdag aratás következnék. Hanem aztán meg kellene mondani a konfirmált ifjaknak és leányoknak, hogy külön-külön alkossanak egy szent szövetséget vagy egyesülést. Gyűljenek össze, a mikor idejök engedi és a lelkész meg a presbyterek jelenlétében énekeljenek s imádkozzanak és hallgassák meg, a mit a lelkész beszél hozzájok, magyarázván nekik az írást az ő korukhoz ós fejlettségükhöz képest. Jó volna most mindjárt ez évben a konfirmált növendékeket ily egyesülésekké alakítani s felhívni a régebben konfirmáltakat is, hogy csatlakozzanak a konfirmált ifjak vagy ifjú lányok egyesületéhez. Ilyen egyesületekből lehetne aztán ifjúsági énekkart formálni. Ilyen egyesületek körében lehetne építő felolvasásokat tartani, a melyekre a felnőttek is meghívhatok lennének. Ilyen egyesületek vagy egyesülések (mert nem kellenének részleges alapszabályok, se nagy tagsági díj, hanem néhány pont, a melyekben ki lehetne fejezni, hogy az ifjak a Krisztusnak ós evangéliumi egyházaknak szolgálni s a konfirmált ifjak vagy lányok összejöveteleit látogatni készek és ezekre kötelezik is magokat) lennének aztán igazán az egyház veteményes kertje. Végül még megjegyzem, hogy a németek is nehezen fogadják el a »Chr. Endeavor« eszméjét. Azt, hogy »nem nekünk való«, ott most a Chr. Endeavor-re alkalmazzák. Ez bizonyság a mellett, hogy a németek azokat az okos intézményeket, a miket elfogadtak, nem azért fogadták el az angoloktól és amerikaiaktól, mert rokonságban állanak velők, hanem mert a Jézus ereje hatott rájuk s a mennyiben annyiban, meggyőzte őket. Másfelől felnyílhatnának a mi szemeink is, hogy mi meg az okos intézményeket nem azért nem valósítjuk meg, mert jó magyarok vagyunk, hanem mert rossz keresztyének vagyunk. De ha a »Chr. Endeavort« magyar formában megvalósítjuk s egész erővel hozzálátunk az ifjúság evangelizálásához, a konfirmációi előkészítés regenerálásához s a felserdült ifjúságot továbbra is együtt tartjuk, ápoljuk, erősítjük: akkor jobb keresztyének is, jobb magyarok is leszünk. Szabó Aladár. Teendőink a gyermekek vallása s az állami anyakönyvvezetésre vonatkozó törvények kihirdetése és életbe lépte után. A polgári házasságra vonatkozó új törvénynyel együtt, ugyanazon időben hirdettetett ki és lép életbe a gyermeliek vallását szabályozó 1894. évi XXXII. törvénycikk, melynek lényege, röviden szólva, abban áll, hogy a bevett, vagy törvényesen elismert különböző vallásfelekezetekhez tartozó házasulok szabad tetszésük szerint egyezhetnek meg arra nézve, hogy gyermekeik valamennyien az atya vagy anya vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek. Ha a vegyes házasságból születendő gyermekek vallásának megválasztására vonatkozó protestáns egyházjogi felfogást vizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy a protestáns egyházjogtudósok nagy általánosságban elismerik erre nézve az állam törvényadó jogát. Elismerik pedig azon, minden kétségen felül álló tényből indulva ki, hogy az egyházi hatóságok által e tekintetben hozott törvények minden esetben a vegyes házasságban élő felek közül csak az egyikre volnának kötelezőek. Több lehetőség áll fenn e kérdésre nézve. Első az, hogy az atya az anyával egyetértőleg, esetleg annak akarata ellenére határozza meg a gyermekek vallását, a nélkül azonban, hogy ezen megállapodás kötelező erejű szerződéssel bírna. Így volt ez Poroszországban, megerősítve egy 1803. november 20-án kiadott királyi deklaráció által Hazánkban ismerjük e kérdés állását az 1791. évi XXVI. törvénycikk idejétől kezdve az 1868. évi LIII. törvénycikk 12. §-án át egészen ezen legújabb törvény fejleményéig. Bajorországban az 1818-ban kiadott vallási edictum — közelállva a mi új törvényünkhöz — a vegyes házasságban élő szüléknek a gyermekek vallása megválasztására vonatkozó szerződését jogerővel bíró szerződésnek mondja ki, de az után, ebben meg 1868. évi LIII. törvényünk illető §-ának szelleméhez közeledve, azt mondja, hogy ilyen szerződés nem létében a fiúk atyjoknak, a leányok anyjoknak vallását követik. A második lehetőség tehát az, hogy, a mint az hazánkban 1868-ig volt, az államnak erősebb felekezete igyekezett a vegyes házasságból lehetőleg minél több gyermeket magának szerezni meg. A harmadik lehetőség az, melyet Bajorországról csak fentebb mondottunk, míg a negyedik és az ötödik az, hogy vagy azt mondja ki az állami törvényhozás kötelezőnek, hogy a vegyes házasságból született gyermekek közül a fiúk atyjoknak, a leányok pedig anyjoknak vallását követik, vagy pedig a szülék szabad tetszésére bízzák születendő gyermekeik vallásának megválasztását. Nem akarunk itt annak a fejtegetésébe belebocsátkozni, hogy vájjon az új törvény rendelkezése jobb-e vagy rosszabb az eddigi törvényénél, sem azt nem akarjuk fejtegetni, hogy a kettő közül melyik áll erősebb vallás-