Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-12 / 50. szám

az edinburghi akadémia épülete 400,000 frtba került s a tanárok fizetésének alapjára több mint egy millió forint gyűlt össze s ösztöndíjak alapjául több mint 200,000 frt. S néhány óv múlva az edinburghin kivül még két theologiai akadémia létesült: az aberdeeni ós a glasgowi; ez utóbbinak alapját egyetlen adakozó (dr. Clark Vilmos) 300,000 frttal vetette meg. Csak röviden fogom még néhány ágát fölemlíteni a skót Szabad Egyház működésének. Elénk belmissziói munkásságot fejt ki, hogy megnyerje az egyháznak a nagy városok lakosságának azon alsó rétegeit, melyek az egyháztól elzüllöttek; misszionáriusokat küld hozzájok s templomokat építtet számukra; elküldi misszionáriusait a tarsadalmon mintegy kívül élő bányamunkásokhoz, béresekhez, s azokhoz a halászokhoz, kik az évnek jelentékeny részét otthonuktól távol, a tengerparton töltik; vállalkoznak derék keresztyén nők, a kik néhány hetet töltenek a halásztanyákon segédkező leányok közt, hogy időnként biblia-olvasásra és imádkozásra összegyűjtsék őket. A keresztyén vallásnak a pogányok közti terjesztésére sok, költséges missziói állomást tart fenn ez egyház Indiában, Dél-Afrikában, az Új-Hebridákon, Arábiában; missziói állomásokat létesített az evangéliumnak a zsidók közti hirdetésére Európa több nagyobb városában s újabban egyet Palestinában is; ezek közé tartozik a budapesti állom as is a Hold-utcában. Mindezen működési ágakat az egyetemes gyűlésnek külön bizottságai vezetik. Ezeken kívül van még a »gyarmati bizottság® és a »continentális bizottsága. Az előbbi a roppant számú és terjedelmű angol gyarmatokba kivándorolt skót nép egyházi szükségeiről gondoskodik, lelkészeket küld számukra s pénzzel segélyezi a keletkező egyházközségeket; az utóbbi anyagi segélyben részesíti az európai continensen levő azon kisebb protestáns egyházakat, melyek szegénységgel küzdenek s fenyegetett helyzetben vannak; így pl. a francia prot. egyházból kiszakadt francia Szabad Egyházat s Olaszországban a Valdensi Egyházat; továbbá e bizottság lelkészi állomásokat tart fenn oly európai nagyobb városokban, melyekben nagyobb számmal vannak angol ós skót települők. Nagy gondja van ez egyháznak az ifjúság vallásos nevelésére is. Az iskolák Skóciában újabban nem felekezetiek, hanem tantervükbe mégis fel van véve némi általános keresztyén vallásoktatás. Ezt azután pótolja s intenzivebbé teszi az egyház a maga körében többféle eszközzel. Ezek között leghatásosabb a vasárnapi iskolázás, melyben a tanítást a lelkészek felügyelete alatt buzgó egyháztagok, férfiak és nők végezik. Az utóbbi években a Szabad Egyháznak 1877 vasárnapi iskolája volt 17 ezer tanítóval s 217 ezer tanulóval. így szállítják át a skótok nemzedékrőlnemzedékre közvetetlen átadás által a vallásos buzgóságot ós az egyház iránti érdeklődést. Hozzászoktatják az ifjú nemzedéket korán a keresztyéni áldozatkészséghez is: több mint 60 ezer forintra megy az az összeg, melyet a vasárnapi iskolák növendékei az egyház missziói céljaira összeadakoznak. A vallásos oktatásnak egy másik eszköze: pályadíjak kitűzése vallásos tárgyú fogalmazványok készítésére. A növendékeket életkoruk szerint három csoportra osztva, mindegyik számára külön tételt tűznek ki a központból, s e tóteleket jó előre kihirdetik minden egyházközségben; azután a tételek kidolgozása ugyanazon napon történik az egész országban, kellő felügyelet alatt. Evenként 3—4 ezerre megy a pályázók száma. Az ifjúság vallásos nevelésére nagy hatással vannak még a keresztyén ifjúsági egyesületek s az ifjúság számára kiadott nagyszámú, vallásos olvasmányok és folyóiratok. Mindezen eszközök hatását jelentékenyen fokozza az, hogy Skóciában a gyermek a családban vallásos nevelést kap s ennek viszont eszköze a liázi istentisztelet, melyet a családfő vezet, s mely imádkozásból, éneklésből, bibliaolvasásból, olykor magyarázatból s a gyermekek biblia-ismeretének kikérdezéséből áll. A skót Szabad Egyházban nyilvánuló eme szellem, melyet a föntebbiekben igyekeztem ismertetni, lassanként áthatotta az államegyházat s egyéb kisebb presbiteri felekezeteket is; úgy, hogy a mit a Szabad Egyházról elmondtam, az általában véve az egész skót egyház jellemzéseül tekinthető. * * * A felsorolt jellemvonásokból önként következik, hogy a skótok egyházi élete virágzó. Virágzó azért, mert náluk az egyháztagok vallásossága nem élettelen formák megtartásában, hanem az egyház céljaira irányuló buzgó tevékenységben nyilvánul. Ott nem azért mondható valaki az egyház tagjának, mert annak tagjául született, vagy mert el nem kerülhető esetekben (keresztelés, esketés, temetés) az egyház szertartásaira rászorul; se nem azért, hogy olykor-olykor még a templomba is elmegy, s becsületből megfizeti egyházi adóját; hanem azért, mert át lévén hatva a keresztyén humanismus eszméitől, az evangelium újjászülő tanításaitól, élte főcéljául a másokért való élést, a közhasznú tevékenységet (»to do good«) tűzi ki. Skótországban, a kit good churohman-nek, derék egyháztagnak, mondanak, az, maga ós családja iránti kötelességei mellett