Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-05 / 49. szám

nyilvánuló élő és bölcsen működő Isten nélkül. A világ az erkölcsiség realizálása végett, van, a mi csak az Isten, mint személyes szellem által lehetséges. E bizonyíték alakjai Dorner, Bitschl, Köstlin, Martensen és Pfleiderernél különfélék s leggyakorlatibb a Kant-féle alakja. S mégis a teleológiai bizonyíték minden vallásos tartalmú s nagy gyakorlati jelentősége mellett is dialektikai és formai tekintetben a leggyöngébb bizonyítékok egyike. Egy Schopenhauer, Hartmann, Nietzsche, Venediger, Mainlánder s más beteges pessimisták szerint a világ a kínoknak és bűnöknek szakadatlan lánczolata, a melyben immanens teleologiáról szó sem lehet és Öttingen morálstatistikája szerint is bizonyos belső törvényszerűség észlelhető az emberiség bűnösségében. S a ker. hit annak dacára is vallja, hogy ez a világ vallásos erkölcsi tényekben is gazdag műremek, a melyben »jobb lenni, mint nem lenni«. A betegségek és kisebb-nagyobb mizériák legnagyobb része személyes vagy átöröklött bűnösségünk kifolyása. A világtörténet folytonos fejlődés és haladás a tökéletlenről a tökéletesre s a természettudomány is az Isten nyomaira vezet. Isten több mint egyszerű »Weltbaumeister*. mivel teremtő és gondviselő Isten. Tele van a világ fejlődő célokkal, a melyek csak a legfőbb teremtő szellemtől, a személyes Istentől származhatnak. A legszellemibb bizonyíték, úgy ethikai mint vallásos oldaláról tekintve, az ú. n. pneumatologiai bizonyíték, a melyben I. Kor. 2. 9—10-re való hivatkozással a testimonium spiritus sancti, az öntevékeny emberi szellemnek az isteni szellemtől való áthatottsága a Peitschl által méltatlanul elvetett unió mystica jut kifejezésre, s a hol a kezdeményező faktor az élő személyes Isten, az ú. n. gratia praevenieus. Az erkölcsiség közelebbről >természeti törvénye a szellemnek«. Az erkölcsiség követelményeinek teljesítése csak a személyes Isten által lehetséges, s épen nem áll az a pessimista tétel, mely szerint a nyomorúság (s ez alapon a részvét) az erkölcsi világrend természeti törvénye. Lényegét tekintve az ember, valamint az Isten is, mint szellem, akarat, s ennek legfőbb ethikai alakja a szeretet. Csakis a szeretet tölti be Pál szerint is az erkölcsi törvényt a maga egész teljességében, míg a személytelen VO(JLÓ? rideg holt és szeretet nélkül való. Itt polemizál szerző Spinoza rideg absolut causalitása és Kant-Fichte abstract moralismusa ellen, mely mitsem tud a Wundt-féle szabadság és szeretet causalitásáról. Ez alapon a világ egész élete és léte a személyes isteni behatások nélkül képzelhetetlen. S ez erkölcsiség lelke és jellege nem az egoismus, hanem az egoitás, mint ama szabad egyéni individualitás vagy fides speciális, mely az egész protestantismusnak s ezzel egy új világtörténeti korszaknak alapelvét képezi. A menynyi szeretet, annyi hatalom. Isten is csak azért mindenható és mindeneket boldogító, mivel legfőbb szeretet. S Krisztus is szereretből élt és halt mindnyájunkért, a minthogy vallásról sem lehet szó a személyes Isten, mint absolut szeretet nélkül. Isten mint absolut személyiség absolut szeretet és szeretetről csak személyes lények között lehet szó, mely alapvető gondolatok Pál apostol theologiájában is föllelhetők, mivel nála is a keresztyénség: Istentől származott vallásos ethikai erő, a mely szerint az üdv kizárólagos elve az isten, mint személyes szeretet. S ez épen a pneumatologiai bizonyíték lényege. Csak halavány vonásokban ismertettem Frieke tanárnak maradandó alapgondolatokban gazdag művét. Sokat tanultam belőle s azt hiszem, tanulhat abból más is. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. Az országos ev. ref. lelkészi özvegy-árva gyám intézet alapszabálya.* I. FEJEZET. Általános határozatok. 1. §. A magyarországi reform, egyetemes egyház 1891/93. évi országos zsinatának 321. sz. a. kelt végzése alapján, az evang. ref. hitvallású lelkészek, körlelkészek (misszionáriusok) és theol. tanárok leendő özvegyeinek és árváinak gyámolítására országos gyámintézet alapíttatik, melyből az alábbi §-okban megállapított feltételek korlátai között az özvegyek állandó évjáradékban s az árvák neveltetési esetleg gyámolítási segélyben részesíttetnek; a befolyó évi jövedelmek egy részének folytonos tőkésítése által pedig oly alap létesíttetik, mely az országos gyámintézet állandó föntartását s fejlesztését biztosítsa. 2. §. Az intézet címe: »Országos ev. ref. lelkészi özvegy-árva gyámintézet*. Székhelye: Budapest. 3. §. Kötelezett tagjai: A magyar korona területén — vagy bár azon kívül — jelenleg működő vagy ezután szolgálatba iépő rendes lelkészek és állandóan alkalmazott, vagy alkalmazandó körlelkészek (misszionáriusok), kik a magyarországi ev. ref. egyház főhatósága alatt működnek. Tagjai lehetnek ezen gyámintézetnek a theologiai rendes tanárok és a lelkészi jelleggel biró rendszeresített vallástanárok, ha a jelen szabályzatban az egyes lelkészekre megállapított feltételeket vagy ők magok, vagy a tanintézetet fentartó testület vagy pártfogóság ép oly mértékben teljesítik. 4. §. A harmadik §-ban megnevezett, esetleg jövőben szervezendő hasonminőségű állomásokon alkalmazandó lei -készek és misszionáriusok is tekintet nélkül nős vagy nőtlen állapotukra, a gyámintézet tagjai sorába belépni kötelesek lesznek. 5. §. Segélyezésre igényt nem tarthat azon lelkészi özvegy vagy árva, kinek néhai férje, illetve atyja állásáról önként lemondott, vagy egyházi bíróság jogerős ítéletével az egyházi törvény 303. §. e) pontja értelmében hivatalától véglegesen megfosztatott. 6. §. A gyámintézet tagjainak özvegyei, az egyenlőség és testvériség elvének megfelelően tekintet nélkül az elhalt férj által élvezett fizetés mennyiségére s annak szolgálati idejére, a belépési járulék és öt évi tagdíj lefizeté* Az 1895. évi nov. 21-én tartott konvent által elfogadtatott hivatalos szöveg. Szcrk.