Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-28 / 48. szám
A hitvallás minden európai udvarhoz megküldetett, az evangeliumi vallás ismerete így elhatott a legtávolabb országokba is. A hit hőseit, a kik oly merészen tettek vallást a megfeszített Krisztusról, ezen emlékezetes órában új érzelem lelkesíté. Vallást tettek Krisztusról az emberek előtt: szivük érezte, hogy ő is vallást tett róluk a mennyei Atya előtt. »Istennek lelke és dicsősége nyugodott rajtuk.« Győztek; megfutamíták az ellenség hadseregét. »Az ő leikök vigadott az Úrban.« E naptól fogva az evangeliumi hit sorsa biztosítva lőn, az Úr ismét kimondá: »A pokol kapui sem fognak rajta diadalmat venni«. így tettek vallást a Jézus nevéről a tizenhatodik században. (Folyt, köv.) Csizmadia Lajos. BELMISSZIÓ. Belmissziói intézmények a francia protestánsoknál. II. A Mac Ali-féle misszió. Mac Ali, a világhírű belső misszionárius, angol independens lelkész volt Hadleighben; angol volt a születése, nevelése, ízlése, a mi pedig sokat jelent. Kollégái nagyra becsülték tudományosságáért, valamint vallásos buzgóságáért. 1871. őszén történt, hogy Mac Ali Párisba ment, mint egyszerű tourista; a kíváncsiság hozta Párisba, mint annyi mást, kik látni akarták a szép Luteriát megalázva és a commune dühe által fölforgatva: s a touristát egy közönséges munkásnak talán ötletszerű szava apostollá változtatja, Ő t. i. egy munkásnak vallásos iratot nyomott a kezébe, mire az ouvrier azt mondta: »Ha akadna valaki, a ki ezt hirdetné nekünk, mindnyájan mennénk azt hallgatni*. Öt hónappal utóbb Mac Ali és felesége, elhagyván hazájukat, családjukat, támogatás nélkül, csekély vagyonukkal Párisba jöttek, és megnyitották a bellévillei munkások közt az első népszerű összejöveteli helyiséget. Összejöveteleik célja volt: hirdetni a népnek az evangéliumot; első helyiségeik igen szerények voltak, a mi a berendezésüket illeti; beszédeik rövidek, de velősek is. A »jó angol*, mint a párisiak hívták, meg tudta nyerni a sziveket, és az evangelium ereje behatolt a lelkekbe. A bellevillei teremhez más helyiségek sorakoztak, mint megannyi erődök vagy jobban mondva, világító tornyok, honnan a világosság szétáradt a modern Bábelre. És mit találtak az ige hirdetői munkájok közben? Tudatlanságot, könnyelműséget és az evangéliumot szomjazó lelkeket. Igaz, hogy az egyik terembe behatoltak a szabad gondolkozók és szót emelvén, iparkodtak az evangéliumot nevetségessé tenni; de Theodore Monod megcáfolta őket oly erővel, olyan iróniával és logikával, hogy az a nap fényes győzelem napja lett. Mac Ali körül ezután egy sereg lelkes hitmunkás csoportosul, a kik lehetővé teszik, hogy Páris kellő közepén üsse föl sátorát; a mennyiben ott szintén gyülekezeti termet szereztek. Mennyi nehézséggel küzdöttek meg, míg ezt az új helyiségüket benépesíthették! A szabad gondolkozók olyan botrányokat rögtönöztek néha, hogy rendőrrel kellett az ajtót őriztetni; de a terem mégis megtelt idővel, először az ouvrier-k aludni jártak oda, azután pedig odamentek evangéliumot hallgatni. Az 1878-adiki kiállítás alkalmával Mac Ali és társai naponként háromszor is tartottak összejövelt nagy sikerrel. Mac Ali kiterjesztette figyelmét az oktatásra is; 1872-ben megnyitotta első népiskoláját. És kik járnak a Mac Ali iskolájába? Páris utcagyerekei, gaminjai; nehéz ugyan köztük fegyelmet tartani, de tisztelik azt, a ki nekik imponálni tud és mindnyájan szeretnének valamit tanulni. Mac AH és társai felkeresik a meglevő jó elemeket ezekben a korán megvénült szivekben és bámulatos eredményeket érnek el; a gaminok közül apostolok válnak ki. Ennek köszönhető aztán, hogy az ilyen iskolákból kikerültek azután is együtt maradnak, egyesületeket alakítanak; fölkeltik az ügy iránt az érdeklődést, úgy hogy számukra némely áldozatkész hölgyek munkás-otthonokat teremtenek. A párisi sikerek visszhangja a vidékről is hallatszik, ott is egymásután állnak elő evangelizáló egyesületek, 1881. végén már minden jelentékenyebb városban voltak effélék. A misszió kezdetének 20-adik évfordulóján 136 helyisége volt a Mac Ali-féle intézménynek is; a missziók mindenütt organikus összefüggésben voltak az anyaegyházakkal ; ámbár a hivatalos egyház nem mindig rokonszenvezett a mozgalmakkal. A praktikus Mac Ali nagy vonzóerőt tudott adni összejöveteleinek, például azzal is, hogy missziói hajókat építtetett. Egyik ilyen hajó Párisban állomásozott a Szajnán; a másik pedig bejárta a Marne völgyét Meauxtól Épernayig, nagy feltűnést keltve és egyszersmind kedvet ébresztve a lakosságban állandó gyülekezési helyek nyitására. A misszió számára az angolok és amerikaiak adakoztak legtöbbet; az amerikaiak maguk is kedvet kaptak az ilyen természetű evangelizáló munkához és egy amerikai »Mac All-egyesület«-et alapítottak. Az 1891-ben kiadott Va millió frank 90°/0 -je angolszász országokból jött. Tizenegy évig Mac Ali maga volt missziójának körülbelül mindene. 1883. óta a misszió címe »Mission populaire évangelique de France«, ezóta van igazgatótanácsa, melynek elnöke életfogytáig Mac Ali volt. A »jó angol« 1893-ban halt meg. Halála előtt még Angolországban volt,de mikor érezte,hogy betegsége gyógyíthatatlan, visszakívánkozott az ő kedves missziójához, Franciaországba. Kár, hogy a magyarországi evangeliumi egyháznak még nem támadt egy Mac All-ja, a ki velünk egy test és lélekké válva hirdetné az evangéliumot, s ennek isteni erejével segítene építeni magyar evangeliumi egyházunkat. Budapest. Kovács Lajos.
