Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-28 / 48. szám

BELFÖLD. Az egyetemes konvent rendkívüli gyűlése. Két korszakos alkotásával históriai jelentőségre emelkedett a f. évi rendkívüli konvent. Közel másfél évtizedes vajúdás és nehéz viták után most már egyhangúlag megalkotta az egyetemes lelkészi gyámintéselet. Megalkotta bölcsen, célszerűen, a papság általános hozzájárulásával, a lelkészi családok nagy megnyugvására. Megalkotta akként, hogy a nagyszabású intézet már 1896. január 1.-én tényleg megkezdi működését. Megalkotta az egyenlőség és testvériség elvén, a közegvház jelentékeny gyámolításával, a szegényebb sorsú lelkészekre nézve megkönnyített hozzájárulással. Bizonyára széles e hazában mindenütt örömmel fogja venni e hírt a lelkészi kar, melynek kivált csekélyebb fizetésű részére nézve, nagy jótétemény ez az új intézet. Másik nagyfontosságú intézkedése a konventnek az az Utasítás, melyet az új egyházpolitikai helyzetben a lelkészek és egyháztagok eljárására vonatkozólag készített, melynek szövegét nemsokára közölni fogjuk. Nevezetes intézkedése még egyetemes konventünknek az egyetemes tanügyi bizottság újjászervezése, mely bizottságra fontos teendők várnak a református tanügy egységes irányzása tekintetében. A csöndes lefolyású, de alkotásai által annál fontosabb gyűlésről a részletes tudósítás itt következik: I. ülés november 21-én. Kun Bertalan egyházi elnök buzgó imája után Tisza Kálmán világi elnök előadja a jelen gyűlés előzményeit, kegyeletes szavakban emlékezvén meg Pap Gábor dunántúli püspök haláláról és a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. A tagok igazolása után tárgyalás alá került a »L>1-készi özvegy-árva gyámintézet« alapszabály tervezete. A bizottság előadója Széli Kálmán elsőben ismerteti az egyes kerületek idevonatkozó következő nyilatkozatait. A iiszáninneni kerület elfogadja általánosságban a javaslatot, de a következő módosításokat kívánná érvényesíteni: Vétessenek be tagokul a vallástanárok is; az elmozdított lelkész neje es gyermekei tekintessenek özvegynek és árváknak; minden tagnak egyenlő segély állapíttassék meg; ha valamelyik lelkész az öt év letelte előtt elhalna, özvegye a hiányzó tagdíjat fizesse be s ennek folytán segélyben részesüljön; a kezelő bizottság ne három, hanem öt tagból álljon. A tiszántúli kerület kívánja, hogy a lelkészjellegű tanárok s a fegyintézeti lelkészek is vétessenek fel: hogy az elmozdított lelkészek is részesüljenek segélyben, ha öt évig pontosan fizettek. Az erdélyi egyházkerület módosítás nélkül elfogadja a tervezetet. A dunántúli egyházkerület hasonlóképen elfogadja, kifejezi azonban azon óhaját, hogy minél előbb íolyósíttassék és minél több legyen a segély. A dunamelléki egyházkerület kívánja, hogy legyenek az intézetnek a theol. és lelkészjellegű vallástanárok is kötelezett tagjai; a ki lemondott vagy elmozdíttatott állásából, segélyre igényt ne tarthasson; hogv a lelkészi jövedelmek egységes kulcs szerint, állapíttassanak meg stb. Ez ismertetés után beterjeszti előadó a konvent gi/áminlézeti bizottságának a javaslatát, mely szerint a harmadik szakaszba vétessenek fel permissive a theol. rendes tanárok és a lelkészi jelleggel biró rendszeresített vallástanárok; az 5-ik szakasz módosíttassék ekként: nem tarthat segélyre igényt azon özvegy és árva, kinek férje vagy atyja állásáról önkényt lemondott, vagy az egyházi törvények 303. szakasz e) pontja értelmében állásától elmozdíttatott; a 6-ik szakasz: egyenlő segélyben részesíttessék minden özvegy vagy árva, tekintet nélkül a lelkész által élvezett jövedelem mennyiségére vagy annak szolgálati idejére a belépési illeték és az öt első évi járulék két év alatt fizetendő be; a segélyezés mindjárt as első évben kezdetét veszi, de az öt évi tagsági illetékből hiányzó összeg az özvegy segélyéből két év alatt visszatartatik; a 7. és 8 ik szakasz törlendő, úgyszintén a 9-ik szakasz két első pontja is s a megmaradt rész képezné a 7-ik szakaszt; a 8-ik szakaszhoz módosítás: a segélyjogosultságot az esperes felterjesztésére a végrehajtó bizottság állapítja meg; a 11-ik szakaszhoz: csakis ev. ref. özvegyek részesülhetnek segélyben; a 16-ik szakaszhoz: megszűnik a segélyrejogosultság : a) ha az özvegy férjhez megy; b) ha elhagyja a ref. vallást; c) ha elhal; az árvákra nézve a neveltetési segély: a) fiuknál 20 éves korukban, lányoknál 18 éves korukban vagy előbb is, ha házasságot kötöttek; testi fogyatkozás esetén azonban tovább is segélyeztetnek; b) ha elhagyják a ref. vallást; e) ha elhalnak. Végül javasolja a bizottság, hogy a mennyiben a gyámintézet jövedelmei nem lesznek képesek a kiadásokat fedezni, a netán előálló hiányt a közalap fedezze. A konvent a bizottság javaslatát pontonként tárgyalta. A 3-ik szakasz az ajánlott módosítással egyhangúlag elfogadtatott. Az 5-ik szakasz hasonlóképen, a 6-ik szakasznál Szász Domokos felhívja a konvent figyelmét az ajánlott módosítás miatt azon körülményre, hogy azok, kik a javaslat pénzügyi tervezetét létesítették, s ezek között ő maga is, csak a 6 ik évben gondoltak az állandó segélyezésre; az első öt évben csakis az árvák neveltetési segélyét vették fel mint kiadást, míg a többi befizetett összeg a tőke növelésére lett volna lordítandó. Az ekképen gyűlt tőke kamata szolgált volna hat év múlva a járulékok fedezésére, kiegészítve az egyes kerületeknek egységes kulcs szerint megállapított domestikai járulékával. A pénzügyi tervezet azonban erősen alteráltatik az által, ha mindjárt az első években az özvegyek is segélyben részesíttetnek; mert lehet, hogy esetleg a gyámtár oly kedvező helyzetbe jő. hogy teljesítheti ebbeli hivatását ; de midőn az egyetemes egyház egy ily institutió alapjait rakja le, úgy kell azokat lerakni, hogy meg ne inogjanak. Ezért tartotta kötelességének a konvent figyelmét e körülményre felhívni. Szász Károlynak bár szintén vannak aggályai, de nem oly nagy mértékben, mint előtte szólónak. Ez aggályokat azonban nagy részben legyőzi három kerületnek azon egybehangzó módosítása, mely az azonnali állandó segélyezést ajánlja. Feltétlenül hozzájárul a szakaszhoz. Széli Kálmán előadó zárszava után a konvent a módosított szakaszt elfogadja. A 7-ik szakasz, mely szerint az árvák tekintet nélkül a befizetésre rögtön neveltetési és gyámolítási segélyben részesülnek, elfogadtatott. A 8. és többi szakasz hasonlóképen. A 11-ik szakasznál Kovács Albert kifogásolja a »csakis ev. ref.« betoldást, minthogy az egyházi törvények nem tiltják a másvallású nővel való házasságot, s minthogy ez a kitétel némileg odiosus lehet, ezért ajánlja, hogy az »ev. ref.« elhagyandó legyen. Tisza Kálmán ezzel szemben elfogadja a bizottság módosítását, miután a mó-