Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-07 / 45. szám

Mi hivatkozunk a statútumokra, s azt mondjuk: ennyi és ennyi van megállapítva. Hát a másik két egyházkerületben kollégák? Ha nélkülözhetik azt a pár forintot, a mi így kínálkozik, azt mondják a kérdésre, melyet nekik is bizonyára feltesznek: semmit, semmivel! Ha azonban a szükség hajtja, sarkalja őket, bogy családjuk fentartása érdekében hozzá jussanak a kínálkozó szabad stólához, mit mondhatnának mást — önmaguk előtt megszégyenítve: a mit szántali kigyelmetek! Bizony nem érdemlik meg az egyháznak — sokszor nélkülözések közt tengődő lelkipásztorai, hogy a szükség mellett, még szégyent is láttasson velők főhatóságuk, azon tiszteletre méltó okból, hátha valaki megveti az egyház szolgálatát a stólafizetés miatt. Az egyházi törvények 17. §-ában az egyháztagok kötelességei fel vannak sorolva s a többek közt az is kötelességük, hogy »az egyház és iskola fentartása céljából rájok rótt terheket tartoznak pontosan viselni«. E teher viselése alól az egyháztagokat nem mentheti fel más, csak a zsinat, mely a törvényeket alkotta, e terhek közt pedig ott van a stóla is, mert a stóla nem más, mint indirekt adó, mint az államnál p. o. a bélyegjövedék. Az egyenes adó nem elég az államháztartás költségeinek fedezésére, az ingatlanokat, tőkéket nem adóztathatja meg, ad infinitum: megadóztatja tehát az állampolgárok viszonyaiban előforduló egyes változásokat. Epen ilyen természetű a stóla-szolgáltatás. A mint az állam nem ment fel senkit az indirekt adó viselésétől, (sőt bünteti is az az ellen vétőket) úgy az egyház sem menthet fel a stólaadózás alól addig senkit, míg a szentesített törvények fennálianak, meg nem változtattak. Ha az indirekt adókat el akarjuk törölni, azt csak úgy tehetjük meg, hogy az azokat viselő egyházközségeket kérdezzük meg, vájjon a feltüntetett cél érdekében, hajlandók-e a stóla-szolgáltatás átlagát megváltani, azt vagy meglevő jövedelmekből fedezni, vagy ha ez nem bírná meg a megváltást, fedezetül direkt adót vetni ki ? Törvényes megoldás nincs más, ha csak az államsegély e célra nem fordíttatik. De hát még ez sem szükséges. Fentartható a stóla és fizeti is azt a nép, ha megértetik vele a stóla természetét és ha a stólaszedést űgv állapítja meg az egyház, hogy a házasságkötés ne kerüljön többe, mint a mennyibe került eddig; mert ez már felette fontos! Méltóztassanak a nép előtt köztudomásra hozni, hogy házasságának bejelentésével legelőször lelkészéhez forduljon, a ki aztán felvilágosítja az illetőket, hogy a stólafizetés kötelezettsége fennáll ugyan, de ő a stóla fejében, ingyen állítja ki a polgári házasság megkötéséhez szükséges anyakönyvi kivonatokat, a stóla erejéig; egyébként a stólát illetőleg minden marad úgy, mint régen. Még a rendkívüli idő igénybevételéért fizetett dupla stólák is megmaradhatnak, mert a H. T. kapcsában kiadott miniszteri rendelet is szentesíti azt (I. U. 61. §.) ezen intézkedésével: Az anyakönyvvezetőnek jogában áll a helyi viszonyokhoz képest, hetenkint legalább egy, esetleg azonban több napot meghatározni, melyen a házasság megkötésénél közreműködik. Mindössze az a változás áll be, hogy a rendes idő ezután az leend, a mit az anyakönyvvezető, a helyi viszonyokhoz (értsd az egyházak szokásaihoz) képest olyanul kitűz. Látni való tehát, hogy a félelem rossz tanácsadó volt e téren is. Különösen a jövő papi nemzedék érdekében fontos a stólaügynek ilyenforma rendezése, csak még most, jó részt megtérül a stóla az anyakönyvi kiadványokból; sőt ha nem szabályoztatik, hogy t. i.: azok kiállítása a stólába beszámíttassék: akkor az esketési jövedelem még vagy 20 évig több lesz az eddiginél, ha szabad stólát rendelne is a legfőbb fórum. De majd azután ? A mostani papság, melynek nagy része nem kívánja éktelenül a maga hasznát —- fakultatív stóla mellett — egy lépést sem tesz arra, hogy a házasságkötés költségesebb legyen, megelégszik az anyakönyvi kiadványok árával. így a nép 15—20 évi gyakorlat folytán elszokik az indirekt adó szolgáltatásától és majd mikor anyakönyveinkből már nem lesz mit kiadványozni, teljesen ingyenessé válik a lelkészi szolgálat. Vájjon a néptelenedő theol. intézetekbe ilyen kilátások mellett fog é özönleni az ifjúság ?! Míg ellenben, ha az egyház kötelezővé teszi a stólaszolgáltatást ottan, a hol meg nem váltják, beszámíttatván abba az anyakönyvi kivonatok ára is, majd 15 — 20 év múlva a nép észre sem veszi azt, hogy a megkötendő házasságokhoz nem szükségesek többé az anyakönyvi kivonatok, a házasságkötő polgári tisztviselő saját anyakönyvében megtalálván már a szükséges adatokat. A bosszú gyakorlat fentartja azutánra is a stólaszolgáltatást és így a lelkészek, a kikre nem kevesebb tekintettel kell lenni az egyházi felső fórumoknak, mint a pár forint érő hitű egyháztagokra, a lelkészek legalább esketési stőlájokban nem fognak megcsonkulni. Videant consules! A befejezéshez értünk. Szerettem volna még több dologról is megemlékezni, azonban így is hosszúra nyúlt cikksorozatom. Hogy és miként lesznek megoldva a kérdések, nem tudhatja senki. A mi véleményünk az: a konvent hagyja érvényben az egyházkerületek ide vonatkozó határozatait, ne tegye ki a magyar református egyházat annak, hogy ellenségei kapkodásról vagy más még sértőbb eljárásról vádolhassák. Hiszen magunk előtt sem emelné egyházunk méltóságát az, ha az egyházkerület — sőt némely helyen már előzőleg az egyházmegye — a konvent, a zsinat egymásután, egymást megsemmisítő, egymásnak ellentmondó határozatokkal más-más eljárást rendelnének el. Hogy pedig az egyházunk méltóságának rovására eső ellentétes határozatok minél hamarabb végérvényüekkel cseréltessenek fel, haladéktalanul intézkedjék az egyetemes konvent a zsinat összehívásáról, és javaslatokról, melyek a változott viszonyok között az egyháztagok kötelességeit 17. §., az isteni tisztelet rendjét 86. §. 1. d), a lelkészek eljárását u. o. f), az egyház fegyelmi gyakorlását u. o. g), a közteher viselési rendszert u. o. k), házasság-ügyet u. o. n), a lelkészek tisztességes, a kor követelményeinek megfelelő díjazását u. o. 2. c), és az agendát u. o. d), illető módosítások megtételére a zsinatnak módot és alkalmat szolgáltassanak. Tehát ne a konventig maradjanak érvényben az egyházkerületek határozatai, hanem a zsinatig, mely egyedül van hivatva és jogosítva a még mindig törvényerővel biró házassági eljárásunk azon részének megváltoztatására, a mit a házassági és anyakönyi törvényv kifejezetten meg nem változtatott. Videant consules! * Györy Lajos. * Kiadtuk e cikket, mert nem szoktak elzárni Lapunkat az eltérő nézetek elől sem. De nem mindenben értünk egyet a t. cikkiró felfogásával. Szerk.