Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-07 / 45. szám

Polgári házasság és a papok. Budapesten az egyházkerületi gyűlés alkalmával tar­tott értekezleten megbeszéltük és megállapodásra jutottunk többek közt azok iránt a feladatok és teendők iránt, a melyek a házasságban beállott új jogrend következtében követendő eljárásunkat szabályozni hivatvák. így a pol­gárilag megkötött házassági frigynek egyházilag is meg­kötésére nézve abban történt megállapodás, hogy az egy­házi esketést ingyenessé kell tenni nemcsak azért, mert ezt magasabb rendű ethikai tekintetek követelik, hanem azért is, mivel ezt az eljárást alsóbb rendű, reális motí­vumok is támogatják. Ez az alsóbb rendű reális motívum pedig abban áll, hogy hiszen a papság — jól mérlegelve a dolgot — az esketésnek ingyenessé tétele által egyelőre úgy sem szenved tetemesebb károsodást, mint hogy 20—24 évig az ily módon elengedett stólaveszteségért kárpótlást nyer azon kiadványokban, melyeket a jegyeseknek házas­ságuk polgári úton megkötésekor a lelkészi hivataltól szükségképen ki kell venniök. Nem tudom, hogy t. lelkésztársaim kiábrándultak-e már ebből az illúzióból. Én már igen! Elmondom hogyan. Október 19-én bejött hozzám két jegyes a násznagyok kíséretében kérve, hogy őket egyházilag is hirdessem ki. Én kijelentém, hogy kérésöket készséggel teljesítem s hozzá tettem, hogy a templomban leendő esketést pedig ingyen fogom teljesíteni. Tovább beszélgetve velők azt is mondám, hogy a keresztelő-levelekért ha majd eljönnek, ne hoz­zanak bélyeget vagy bélyegre való költséget, mert a házas­ságra lépés céljára kiállított keresztlevél bélyegmentes. Ezen közlésemre feláll az egyik násznagy és azt mondja: megkérem a tisztelendő urat, most jövünk a községházá­tól és ott a jegyző úr azt mondta, hogy ő születési bizonyít­ványt csupán oly házasulandóktól kér be, a kik vidéki illető­ségnek ; de olyanoktól, a kik helyben születtek s így koruk, vallásuk, állapotuk, foglalkozásuk és szüleiknek kiléte köz­tudomású, az ilyenektől sohasem fog követelni. Hát én úgy látom, hogy mindnyájunknak, kik azon a budapesti értekezleten együtt voltunk és tanácskoztunk, — nem véve ki még Püspök úr Ő méltóságát sem — a házasságjogról szóló törvény 50-ik szakaszának csupán az első kikezdése lebegett a szemeink előtt, de nem reflek­táltunk ugyan annak a szakasznak második kikezdésére, mely egy tollvonással halomra dönti nagyrészét mindan­nak. a mit az első kikezdés épített. Ugyanis míg az idézett szakasznak első kikezdése a lelkészi fülnek ily tetszetősen hangzik, hogy: »A jegyesek tartoznak különösen születési bizonyítványaikat felmutatni« stb. — addig a második kikezdés az előbb kimondott merész szót ekép iparkodik enyhíteni: »Az anyakönyvvezető, ha előtte az igazolandó körülmények közvetlenül ismeretesek vagy hitelt érdemlő módon igazolva vannak, a feleket az okiratok felmutatása alól felmentheti*, — ezután felsorol ugyan egynehány kivételt, de a születési bizonyítványt — sajnos — a kivételek közé nem sorozza. Már most kérdezem, hogy ugyan mi az értelme ennek a »közvetlenül ismere­tes* kifejezésnek? Nemde ez az értelme: hogy az anya­könyvvezetőnek lehet valamiről privát tudomása s ezt egy tisztán hivatalos aktusnál bizonyíték gyanánt felhasz­nálja. És mit jelentsen a > hitelt érdemlő módon való igazolás?* Semmit egyebet, mint ezt: hogy az anyakönyv­vezető privát úton is szerezhet magának értesülést, tehát a szülők és násznagyok emlékezésén alapuló bemon­dás vagy a mint ez sok családnál szokásban van a biblia vagy esetleg a naptár hátsó lapjára eszközölt feljegyzés útján, — és fel van jogosítva arra, hogy annál a fontos aktusnál ezt is bizonyíték gyanánt felhasználhassa. Leg­alább a madocsai anyakönyvvezető így érti és applikálja a törvényt . . . Valóban irigylésre méltó, kiváltságos hely­zet és következményében igen nagy horderejű felhatal­mazás ! Oly felhatalmazás ez, melylyel a régi anyakönyv­vezetők közül még maga a püspök sem volt felruházva, főkép ha hozzá veszszük, hogy — a mint az idézett szakasz végső szavai hangzanak — bizonyos körülmé­nyekre nézve »esküt is vehet a felektől* . . . Hát én nem tudom, hogy a törvényhozók számot vetettek-e azokkal a nehézségekkel és bonyodalmakkal, a melyek az ilyen »privát tudomáson« és »privát értesülésen* alapuló eljárás mellett múlhatlanúl bekövetkeznek akkor, ha esetleg a szülők neve hibásan vezettetnék be a polgári anyakönyvbe vagy ha esetleg ugyanazoknak a neve amattól eltérőleg volna bejegyezve (mire akárhány eset merült már fel nálam is Madocsán _s gondolom másnál is), a múltra még mindig érvényes, s így a családi értesítők összeállításánál alapul és kiindulási pontúi szolgáló egyházi anyakönyv­ben? ... De eltekintve a casuistica körébe tartozó ily e»etektől, bátor vagyok kérdezni továbbá, hogy mi módon biztosítható a benső összhang és egybefüggés a régi és új anyakönyvek között a legsikeresebben, az által-e, hogy a bejegyzéseket egyszerű tudomás és kétesértékü lemon­dás alapján eszközöljük, vagy úgy, hogy minden egyes bejegyzést közokirat erejű anyakönyvi kivonatra alapítjuk ? És végre kérdem, hogy van-e a széles magyar földön oly közhivatal, a hol a legcsekélyebb természetű ügyek bebo­nyolításánál a valódi tényállást földerítő közokiratokat a hivatalos alkalmazottak tudomásával vagy privát úton nyert legjobb értesüléseivel helyettesítenék? Ily eljárás, ha bárhol és bárki által követtetnék, bizonyára nem ma­radna megtorlatlanul. Előttem kétségtelen, hogy ha az anyakönyvvezetők csakugyan fel vannak jogosítva arra, a mi az idézett tör­vény szerint most már kétségtelen, hogy azon házasságra lépőktől, a kiknek születése, leszármazása stb. előttük »közvetlenül ismeretes* vagy »hitelt érdemlő módon iga­zolt*, a születési bizonyítványt nem kell bekövetelniök és a »közvetlenül ismeretes« vagy »hitelt érdemlő módon igazolt« kifejezések fogalmának a meghatározását és min­den felmerülő esetben ennek mérlegelését az anyakönyv­vezetőkre bízta: akkor ezzel az intézkedéssel egy igen tág kapu nyílt meg az önkénykedésre, a személyes rokon­vagv ellenszenv műveleteinek gyakorlására. A »közvet­lenül ismeretes* és >hitelt érdemlő módon igazolt« kife­jezés nagyon elasztikus kifejezés lévén: kinyújtható tetszés szerint. Ha már most a polgári anyakönyvvezető feszült viszonyban van a régi anyakönyvvezetőjével, a lelkészszel s azt minden áron anyagilag károsítani akarja, akkor lesz rá gondja és van is benne módja, hogy a »közvetlenül ismeretes* és »hitelt érdemlő módon igazolt* kifejezések bőséges leple alatt száz eset közül kilencvenkilenc eset­ben — különösen faluhelyen — a házasságra lépők szü­letésére vonatkozó adatokat megtudhassa és ezeknek birto­kába jutván, anyakönyvi kivonatot nem követel be, ha pedig a viszony nem feszült, hanem benső és meleg, akkor még a legnagyobb »hitelt érdemlő módon igazolt* és »legközvetle­nebbül ismeretes* esetben is kijelentheti, miként ő neki bizo­nyos aggályai vannak s így a születési okiratot ennél a fontos életbevágó és nagy felelősséggel járó (szóval hang­zatos szavakat használ) aktusnál semmikép nem mellőzheti. Ugyanez áll a felekkel szemben is. Már pedig egy olyan intelligens testületet, mint a milyen a magyarországi össz­papság felekezeti különbség nélkül, kiszolgáltatni a pol­gári anyakönyvvezető urak jó vagy rossz indulatának, ez oly méltatlanság, mely visszahatás nélkül soká nem marad­hat és kiszolgáltatni a nagy közönséget is ezen urak

Next

/
Oldalképek
Tartalom