Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-24 / 43. szám

édes anya pár pillanat múlva iszonyú fájdalomtól kínozva borult szeretett gyermeke holttestére. De az a nő keresztyén nő volt. A szíve sajgott sokáig s fájt a sírig, de életét nem töltötte el zugolódással, haszontalan kesergéssel, hanem azt mondta, miután a fájdalom vihara némileg elsimult: Az Isten elvette lányomat, hogy figyelmeztessen, hány lány él védő anyai gondoskodás nélkül. És életének hátralevő részét eizüllésnek indult lányok megjavítására és boldogítására szentelte. Az Isten adott neki erőt s ád mindazoknak a nőknek, a kik hozzá fordulnak. És ha ily rettenetes viharon nem minden nőnek kell is átmennie, bizonyos, hogy a nőnek általában többet kell szenvednie. Nem mondom, hogy a férfiak nem szenvednek, de nem úgy szenvednek, mint a nők. Ha valamely háznál kis gyermek feküszik betegen s melyik ház, a melyben beteg gyermek fölött édes anya vagy idősebb nővér aggódó gondossággal ne őrködött volna, akkor a férfi rendesen nem gyötrődik addig, míg a gyermek él. Akkor aztán sokszor valami erőszakos fájdalom sújtja le, de a mindennapi élet hamar feledtet vele. Nem így az édes anya vagy az idősebb nővér. Átérzik a gyermek minden fájdalmát, minden panaszhang szivökbe vésődik, minden lázálom borzadálylyal tölti el őket s a nő, a kinek gyermeke vagy kis testvére halt meg, tudhatja, hogy szíve száz halál kínjait érezte át, míg a szeretett gyermek kiszenvedett. Ne panaszkodjanak a nők, hogy nekik az ilyen mélyebb szenvedés jutott osztályrészül! Ne panaszkodjanak az édes anyák, hogy nekik a halál árnyékának völgyén át kell menniök, hol sem a férfi ereje, sem a férfi szeretete, sem a férfi bölcsesége nem használ s a hol igazán Istennél van a kegyelem. Előjoguk az nekik, hogy a földi élet állhatatlanságáról, bizonytalanságáról, s arról győződhetnek meg, hogy a feltámadott Megváltó nélkül iszonyú sivár és vigasztalan az élet. Épen azért ne várják meg mindig a szenvedés perceit, hanem keressék meg az Istennel való egyedüllét boldogságát. Hiszen, hogy a Jézus a földön megjelent, hogy meghalt és feltámadott, hogy a nőt nemcsak a bűn, hanem a férfiak rabszolgaságából is kiszabadította, hogy a nőt megdicsőítette, hogy előttök irgalomból az Isten országa ajtaját kinyitotta, hogy a nőket is tanítványaivá és a szeretet munkásaivá hívta el: mindez késztesse a nőket Mária példájának követésére ! Reismerni, hogy nem az Idvezítőnek van szüksége a mi jó cselekedeteinkre, hanem nekünk van szükségünk az ő irgalmasságára, mely folyton ösztönözzön jó cselekedetek gyakorlására: ím ez a Mária-erény. Belátni, hogy ha adományokat tudunk is adni, de a sziveket felmelegíteni, a szegényeket megvigasztalni, a kesergő lelkeket megörvendeztetni csak akkor tudjuk, ha sokszor elgondoljuk, hogy az élő Isten szeretetből hozzánk jött, felkeresett, értünk éhséget, szomjúságot, szenvedett, sőt halálba ment, épen azért a Jézus iránti hálából gyönyörűségünket találni a sebek gyógyításában: ím ez a Mária-erény. A mikor akadályok merülnek fel, el nem csüggedni, de helytelen eszközökhöz sem folyamodni, hanem a Jézustól és az ő mennyei Atyjától kérni új erőt, új hitet, új szeretetet: ím ez a Mária-erény. A mely nő és a mely nőegyesület így jár el, az aztán a Mártha-erényeket is helyesen, az Idvezítő akarata szerint tudja gyakorolni. Én azt hiszem, hogy az Idvezítő látva sokak sürgését-forgását s látva, hogy e sok sürgésforgás után is az elégedetlenség, az elkeseredettség a szegényeknél, az élvezetvágy pedig a gazdagoknál nőttön-nő. nagyon sokaknak mondja ma is : Márthák! Márthák! szorgalmatosok vagytok és sokra igyekeztek de ... de .. nem az én irgalmasságom mozgatja a ti sziveteket. Boldog azért az a nő, a kinek a Jézus édes, boldogító szeretete mozgatja a szivét. Mert az ilyen nő nem sürög-forog úgy az egyesületekben, mint a Dickens regényeiben rajzolt alakok, a kik gyermekeiket elhanyagolják, mert valami egyesületben kell szerepelniük. De másfelől nem is zárkóznak el a ker. egyesületi tevékenység elől, mert tudják, hogy a társadalom sebeit csak együttes erővel lehet gyógyítani. Mit tesznek hát? Energikusan és okosan elvégezik házi teendőiket s azt az egy pár órát havonként vagy hetenként, a mi az egyesületi élet felvirágoztatására szükséges, szívesen áldozzák fel szegény nyomorgó testvéreikért. Mert a mely nőegyesület tagjai csak pénzt adnak össze s az egyesület összejöveteleire nem érnek rá elmenni: az az egyesület elfonnyad, elszárad. Itt kell azért az erélyes, sürgő-forgó Mártha természet. Elhárítani az akadályokat, erősíteni a gyöngéket, munkálkodni is, beszélni is az egyesület érdekében, megnyerni minden kínálkozó alkalommal egy-egy új tagot nemcsak az egyesületnek, hanem az Ur Jézusnak is: ím ez a Mártlia-erény. Gyorsan és idejében kitűzni bizonyos megvalósítandó célokat és azok megvalósítására egy kis időt, egy kis munkát, egy kis pénzt is áldozni: ím ez a Mártlia-erény. Sőt, ha az egyesület varró óráin egy csésze theát főznek a jelenlevők, kivált télen át, a mikor nagyon hideg van: az is praktikus és helyes eljárás lesz, mert vonzóbbá, kedélyesebbé teszi az összejöveteleket és mind több nővel érteti meg a keresztyén élet ama nagy titkát, a mely szerint az Úrnak való szolgálat igen becses gyönyörűségeket is ad. Végül az is Mártlia-erény lesz, ha határozottan téves irányban evező egyesületek tagjait a csendes, zajtalan, de annál sikeresebb keresztyén munkának folytatására ösztönzünk, szóval a Mártha-erénveket gyakorlókat a Mária-erényeknek megnyerjünk. Oh, vajha tudtam volna a jelenlevőket meggyőzni, hogy milyen fenséges utat jelelt ki számokra a Gondviselés! Vajha járulna ez egyesület minden tagja a segítő s minden akadály legyőzésére képesítő Jézushoz! Vajha életünket necsak úgy fognók fel, mint vakmerő hajózást a sír örvénye felé, hanem mint biztos utazást azon a hajón, melynek Jézus a kormányosa s a mely épen azért az örök boldogság révpartjaira ér egykoron! Vajha e fenséges kilátást soha szem elől ne tévesztenők! Akkor bizonyára nemcsak sok könyet törölhetnénk le a szegények szemeiről; de egyszersmind igazán jót tennénk azokkal is, a kik sürögnek-forognak, de a Jézus nélkül, s ép azért egy lelket is a boldogság útjára vezérelni nem képesek. Eleinte talán sok lenne az akadály, de a siker