Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-17 / 42. szám
XVI-ik század fényűző és ledér szellemével szemben; ezt az ethikai reformot kell megvalósítani ma is az ev. egyháznak. Az őskeresztyénség szeretetközösségét állította vissza a XVI-ik század reformációja; az élet és szeretet keresztyénségét, a szeretet kultuszát és gyakorlatát kell meghonosítani ma is a modern önzés és ridegség világában. »Nem a fényes bibornok palástjától féltem én egyházamat. inkább félek a misericordiánus barát és apáca hittérítő és könyörületgyakorló tevékenységétől A hatalmas megnyitó egyik kimagasló pontja volt az idei konventnek, mely az ezután felolvasott felügyelői jelentés kapcsán jegyzőkönyvi elismerést szavazott Karsay Sándor lemondott püspöknek, jegyzőkönyvileg megörökítette néhai Szentiványi Márton dunáninneni volt felügyelő, valamint Desseívffy Ottó esperes felügyelő emlékét, szives rokonszenvvel fogadta Laszháry Gyulának dunáninneni felügyelővé és Zelenlca Pálnak tiszakerületi püspökké törtörtént újból való megválasztását. Nevezetes pontja volt a tárgyalásnak a horvátszlavon egyliázah ügye. A bányai kerület határozati javaslata. mely a horvát egyházak külön egyházmegyévé alakulását és a magyarországi egyetemes egyháztól való elszakadását meg nem erősíti, hosszas vita után, melyben Trsztyénszky előadón kívül Andorica, Bélohorszky, Fahiny, Győry stb. vettek részt, a konvent megerősítette, s egyszersmind feliratot intéztet a horvát bánhoz s megköszönvén ebben az ügyben tett törvénytisztelő tapintatos intézkedéseit, felkérendőnek határozta, hogy továbbra is szerezzen érvényt, a zsinati törvényeknek. Élénk eszmecsere folyt az államsegély felosztása, s nevezetesen a fölött, hogy az egyetemes gyűlés, vagy a kerületek oszszák-e fel a rendes 24 ezer frt és az újabb 50 ezer frt közalapi segélyt. Hosszas vita után Győry Elek indítványára a rendes 24 ezer frt államsegély felosztását az egyetemes gyűlés jogkörébe, az 50 ezer frt fölötti rendelkezést pedig az egyházkerületek hatáskörébe utasították. Nagy érdeklődéssel tárgyalták a tiszai egyházkerület indítványát a prot. egyház állami dotációja iránt az 1848. XX. t.-c. értelmében. A szónokok elmondták, hogy erre a prot. egyháznak a hivatolt törvény alapján is, a nagy nemzeti és kulturális szolgálatok alapján is, meg a viszonosság és kölcsönösség alapján is joga van, de meg a változott viszonyok is sürgetik s a liberális kormányférfiak is többször megígérték a rendszeres és arányos javadalmazást. Gyurátz, Kulinyi G., Veress, Szentiványi, Zelenka (nagy hatású beszédben) Perlahy, Haviár, Fahiny s több mások felszólalása után az egyetemes gyűlés a Szentiványi Árpád által benyújtott következő indítványt fogadta el : »Az egyetemes gyűlés elhatározza, hogy fölterjesztést intéz a kormányhoz az államsegély ügyében. A fölterjesztés szövegezésével és fölszerelésével a tiszai egyházkerület indítványa értelmében az államsegély ügyében kiküldött ötös bizottságot bizzák meg s annak benyújtását az egyetemes gyűlésen választandó bizottság teljesíti.« A bizottság megválasztása izgatott jelenetekre adott alkalmat, mert se Prónay, se Zelenka nem volt hajlandó részt venni a küldöttségben. Két ízben is zárt értekezletet tartottak ebben az ügyben s végre a bizottságot következőleg alakították meg: Radó Kálmán és Baltik Frigyes elnöklete alatt Gyurátz Ferenc, Horváth Sándor, Szentiványi Árpád, Zay Miklós gróf, Láng Lajos. Az utolsó napi ülésen a lelkészeknek adandó utasítással foglalkozott a konvent, mely beható eszmecsere után Sztehlo Kornél szövegezésével elfogadta a lényeges pontjaiban következő utasítást. »A kihirdetés a felek kívánságára ezután is az esketést megelőzőleg történik, de az esketést, kihirdetés hiányában, nem lehet megtagadni. Az ily esetnél azonban a megtörtént megáldást utólag kell kihirdetni. Az egyházi esketés meg nem tagadható, ha a felek mindegyike, vagy csak egyike is ág. hitv. evang. vallású. Megáldható a házasság akkor is, ha az egyik fél evangelikus vallású, de a másik fél nem keresztény. Figyelmezteti az utasítás a lelkészeket, hogy a polgári házasságot megelőzőleg egyházi esketést végezni szigorú büntetés terhe alatt tilos; csak oly esetben végezhetnek ily előző esketést, ha a házasfelek egyike halálos beteg. A lelkészek igyekezzenek a jegyeseket arra bírni, hogy az 1868. törvény alapján neveljék majd születendő gyermekeiket (a fiúk az atya, a leányok az anya vallását követik.) A lelkészek ezután is jogosítva lesznek az esketési stóla szedésére. Az evangelikus lelkész minden nála. jelentkezőt, ha még keresztelve nem volt, megkeresztelhet. A lelkész bármely halottat eltemethet, még más vallásid is, ha annak illetékes lelkésze a temetést megtagadta. A halál neme nem ok a temetés megtagadására«. A négy napig tartott ülés ezeken kívül még több fontos közigazgatási, tanügyi és más természetű lőlyóügyet intézett el, melyek közül kiemeljük a pozsonyi theologiai akadémiai bizottságnak azt a korszerű és okszerű indítványát, mely javasolja, hogy az ág. evang. egyház három theologiai intézete egyesíttessék. Az indítványt az egyetemes gyűlés élénk rokonszenvvel fogadta s előkészítés és érlelés végett kiadta az eperjesi és soproni theol. intézetek fentartó testületeinek. Érdeklődéssel várjuk: lesz-e valami ebből a különben nem új, de nagyon korszerű és életrevaló javaslatból. V. J. KÜLFÖLD. A francia protestantizmus köréből. Időnként bámulattal olvassuk a tudósításokat francia hitrokonaink óriási tevékenységéről s az általuk kifejtett hatalmas keresztyén munkáról. S bár e tekintetben magasan fölöttünk állanak: a kisded francia prot. egyháznak is megvannak a maga hiányai, fogyatkozásai Igazán sajátságos, hogy miként a múltban sorsunk közös volt, az ő történetük is, mint a miénk, a szenvedés, az elnyomatás hosszú láncolata: úgy jelenben is bajaink, fogyatkozásaink csaknem ugyanazonosak. A különbség közöttünk az, hogy ők vállalkozóbbak, energikusabbak, mint mi. S így, dacára annak, hogy nálunknál hétszerte kevesebben vannak, mégis több eredményt tudnak felmutatni, mint mi. Talán okulásunkra szolgál, ha a Christian Worldból átveszszük a francia protestáns egyház jelenének ismertetését. A tudósítás így hangzik: Nem rég egy tekintélyes francia protestáns így nyilatkozott: »A mi egyházunk még ma sem heverte ki a nantesi edictum visszavonásának szétzúzó és megfélemlítő következményeit. Lelkészeink még ma is félénkek. Nem merik még ma sem kifejteni a kellő buzgalmat, hogy a 84*