Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-17 / 42. szám

Szeretetet, mely a távolban is csak azért imádkozik, csak az után sóhajt: »Ha visszatérek, boldogulva hon, Hadd lássam népemet virányidon!« Nagyjaink, egy-egy Bethlen Gábor, politikát cserél­tek nemzetükhöz vonzó szeretetükben. És az (Dessewffy Arisztid) ehhez hasonló hősök életüket áldozták fel a honért. Nemzetünk, mindenkor szerette e hont, érte vért és éltet áldozott; szerette alkotmányát s érette küzdött; szerette önfaját. s érette szenvedett! Felidézzem a vértanúk alakjait? Említsem »a név­telen félisteneket ?« Orcáitokon látom, hogy nem szükséges! Hiszen úgy is zavarba jönnék! »Szent hazaszeretet; mibe mártsam tollam? Hogy dicső képedet híven lerajzoljam?* Szeretetet tanultok nemzetünk múltjától. Eddig csak megéltünk, sok szenvedéssel bár, de dicsőn, szabadon. Ámde: milyen lesz a jövő? Mindenkinek olyan a sorsa, a milyet érdemel! Készítsük elő tehát a jobb jövőt! De hogyan készítjük elő a jobb jövőt ? Ügy, hogy ha felhasználjuk a jelent. II. Nemzetünk ezredéves története int, nemzetünk ezred­éves örömünnepe tanít titeket, hogy használjátok fel a jelent. a) Felhasználjátok pedig a jelent, ha minden órá­toknak leszakasztjátok virágát, vagyis, ha szorgalmasan tanultok és elméiteket ismeretekkel gazdagítjátok, mert csak a kiképzett elme biztosít állást, biztosít kenyeret és tiszteletet. Lelketek, mint Psyché, mint a lepke, szálljon virágról virágra és szívja mézét, szedje az ismeret elemeit! Tanuljatok gondolkozni! Nemzetünket, mert értel­mes nemzet volt, nem lehetett kiszorítani az államalkotó nemzetek sorából. Olyan az éles elme, mint az éles kard, mely még a gordiusi csomót is megoldja. De nehogy okosságtok félszeg legyen: P) Tegyétek sziveteket minden nemesre fogékonyakká, mert csak úgy használjátok fel helyesen a jelent. Nemesbfísétek sziveiteket! Tanuljatok lelkesülni min­den jóért, szépért, nemesért, mert csak ez acélozza meg lelketek erejét. A mit nem szeretünk, azt könnyen abba hagyjuk, ellenben kedves eszméinkért küzdünk: élünk, halunk. — Tanuljatok tehát okosan szeretni, mert igaza van Shakes­pearenek : (Rómeó és Júlia.) »A ki okosan szeret, az szeret soká!* és jól mondja a zsoltáríró: »Kik Istent teljes szív­ből keresik,' boldogok.* (Zsolt. 119. V. 2.) Boldogságtokat és így a haza boldogságát, jövő nagyságát csak így fogjátok valóban munkálhatni! A ma­gatok boldogságának munkálása hazaszeretet, mert egye­sek jólétéből áll a haza jóléte, egyesek boldogsága összes­ségükben a haza boldogsága. Csak, ha a nemes eszméket, érzelmeket teljes szívből szeretitek, csak úgy váltok : 7) Erős akaratú, jellemes férfiakká. A kik ide-oda kapkodnak, a kik kitartani nem tud­nak, majd ezt szeretik, majd amazt, azok célt sohasem érnek. Nem jó bizonyítványt állít ki magáról az, a ki el­mondogatja: > Hajlong sajkám .. . verdesi a hullám!* Hanem igen is, a ki mint a kőszikla a tengeren, megáll, bár verdesik a habok, rázúdul a vihar, csapkodja a tengerárja, az a férfi, az ér célt! Tanuljatok tehát akarni, kitartóan akarni a jót! A rossz társak, a rossz vágyak, test és lélekölő kedvtelések, úgynevezett élvezetek ne csábítsanak el, ne csaljanak meg! »Lasst euch nicht irren des Pöbels Geschrei!* III. Mert végül csak ígij készítitek elő a jövőt, a szebb jövőt, mivel: a) Csak a tanult ifjúból lesz okos férfi, lesz okos ember, mert hogy »gyakorlat teszi a mestert!* Hiába >a mely fából horog akar lenni, idején a föld felé hajlik!« A ki sokat tanul, sokat tud. A folytonos tanulás, folytonos észköszörülés végül is élessé teszi az elmét. S azért: »Wie das Gestirn Ohne Hast Aber ohne Rast Drehe sich jeder Um die eigene Last.< (Goethe.) (3) Csak a lelkes, a magasztos eszmékért lángoló ifjúból lesz nemes lelkű, nemes érzelmű férfiú, a ki méltán elmondhatja (Uhland) a nagy eszméről: »Szerettelek mindig és szeretlek ma, És szeretni foglak mindenha!* Az ilyen kitart a jó úton, nem riasztja vissza az akadály, nem rettentik a szenvedések, nem töri meg a bú, a bánat! Mert bizony bizony (Goethe) furcsa könyv, az élet könyve! Kevés levél, lap jut a boldogságnak, egész füzetnyi a szenvedés, szakaszt alkot a bú, a bánat, kis fejezetlce az enyhülés, a gondok kötetekre mennek, unalmas, ma­gyarázó szöveg az aggodalom, mely végtelen és sokszor homályos, érthetetlen! Ézekhez kitartó, vasakarat kell és csak y) következetes ifjúból lesz jellemes férfi, csak ez úton nő az erős akaratú ember, a ki tud is, akar is al­kotni. Csak erős akaratú, jellemes férfiak válnak a gya­korlati életben számot tevő tényezőkké. Csak azok, kiknek jelszava a munka, a kitartó munkálkodás, melyről elmond­hatjuk, hogy az a nemzetek jövőjének, jövő életének leg­főbb biztosítéka. Akarat kell az élethez és . . . »Munkálkodás, mely nem bágyad, Lassan teremt, el nem fárad . . , Soh'sem rombol; — Por és homokból Építi az öröklétet; — És nyomában Kél javában — Jövőt adó igaz élet! (Schiller.) A ti munkálkodástok is építsen új ezredévet. Mert: ^Romlott szív és romlott elme, Kit hazája hő szerelme Nagy tettekre nem hevít!* Fel tehát a szent munkára! És maradjon meg az új ezredévre Őseitek öröksége: a hit, remény, szeretet! Biztosítsátok az új ezredévet! Úgy legyen! tíörk József kollégiumi igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom