Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-10 / 41. szám

SzerkesztSNég: IX. kerület, JPipa-utca 33. szám, hová a kéziratok eimzendök. Kiadő-hivatal : Horni/ánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az előfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Elő fizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. ISi/yes szám ára 30 fef. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. A lelkészi javadalmak rendezéséről. E lap 36-ik számában, de néhány politikai hírlapban is közölve s ismertetve volt a tornai ev. ref. egyházmegyének a f. évi augusztus hó 26-ik napján tartott közgyűlésén elfogadott s a fölöttes tiszáninneni egyházkerülethez felterjesztett tervezete az ev. ref. lelkészi hivatalok rendszeresítése, fentartása s ezzel kapcsolatban, az egyházi terhek egységesítése s azok viselésének a hivek tiszta jövedelméhez arányosítása tárgyában. Érdekes az ügy, sőt tekintve a napokban már hatályba lépett egyházpolitikai új törvényeket, valóban célszerű is a felvetett kérdéssel, illetőleg tervezettel foglalkozni. Ev. ref. lelkészségeink egyöntetű rendezése több okoknál és körülményeknél fogva szükségesnek, sőt halaszthatlannak mutatkozik. Néhol és pedig leginkább a sűrűen elforgácsolt apróbb anyaegyházakban a hivek számának szerfeletti leapadása az önálló anyaegyházaknak társegyházakban való egyesítését s összevonását alaposan indokolja; máshol s többnyire az egymástól távol fekvő, e mellett idegen nemzetiségek közt elszórt leány- és fíőkegyházakban a hivek számának újabb időkbeli megszaporodása, s hitfeleink vallási elzüllésének meggátlása, ezzel kapcsolatosan a magyar elemnek erősbítése és tömörítése, de közvetve a magyar nemzeti államnak is hazafias készséggel, sőt habár áldozatok árán tevékeny támogatása és szilárdítása új anyaegyházak s önálló lelkészi állomások szervezését, vagy legalább körlelkészségek alkotását ajánlják. Sok egyházunknál a mai viszonyok közt immár alig feníartható termény- és szolgálmánybeli adózások egyenértékű megváltása s az általános készpénzbeli fizetések behozatala csaknem elodázhattam Ide járul a lelkészi és néptanítói javadalmazásoknak jámbor őseink letűnt századaira visszaható, de a jelenkor szükségletének s társadalmi viszonyaink követelményének már egyáltalában meg nem felelő csekélysége s elégtelensége. Ezekhez képest tehát az önálló anyaegyházak egyfelől apasztása, másfelől szaporítása mellett a lelkészi állásokat — mint ez már több egyházkerületben meg is történt — az ország egész területén egyöntetűen szervezni s a helyi viszonyokhoz, a hivek számához s vagyoni állásához képest legalább négy osztályba sorozva elrendezni, az egyes osztályokbeli lelkészségek javadalmazásánál a minimális fizetési tételeket alapos és igazságos arányosítással megállapítani s a jelenleg fennálló nem pénzbeli kellemetlen járandóságokat méltányos számbavétel mellett mindenütt készpénzre fordítva egységesíteni kellene. Hogy azonban ezen országos rendezés és szervezkedés akként volna keresztülvihető, mint a tornai ev. ref. egyházmegye tervezi és javalja, hogy t. i. a lelkészi hivatalok fentartása s javadalmazásaiknak egységesítése egyházunk egyetemének jogává és kötelességévé tétessék, ezt részemről kivihetlennek tartom, mert e szerint a lelkészi jövedelmeket az egész országban összesíteni, vagyis közösíteni s a megállapított minimális fizetések tételéhez képest új felosztás tárgyává tenni mellőzhetlen volna. Már pedig ez az egyes egyházközségek törvény oltalma alatt álló autonómiájának megsértésével oda vezetne, hogy a mely lelkészi állomásoknál, illetőleg egyházaknál jövedelmi fölösleg mutatkoznék, ez tőlök elvonatván azon lelkészségek javadalmazására fordíttassék, a melyeknél a minimális jövedelem hiányzik. Senki se rendelkezhetik a más tulajdonával, s valamint a polgári, úgy az egyházi község saját kizárólagos vagyona egyaránt sérthetetlen s csak az illető tulajdonos egyház és a jelenlegi haszonélvező lelkész önkéntes hozzájárulásával csorbítható a fennálló törvények korlátai közt. Figyelmet érdemel még azon körülmény is, hogy tehetősebb egyházainknak jelenleg már nagy