Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-19 / 38. szám
Sándor alelnök foglalta el és ezután Morvay Ferenc elnök a felolvasó asztalhoz ül és felolvasta a »Szórványok lelki gondozásáról« irott és nagy műgonddal kidolgozott felolvasását, melyben élénk színekkel festi, hogy különösen a szórványokban élő híveink, mint a levelek miként hullanak el az anyaszentegyház előfájáról, miképen lesznek az előtagokból holttagok, mert nincs arról gondoskodva, hogy lelki táplálékokat megszerezvén, megtartsák hitöket mert bár mint szomjuzó szarvas a hűs forráshoz siet, ügy óhajtanának ezek is az örök élet forrásához menni, de az egy szentíráson kívül nincs kezökben semmi könyv; nincs olyan, melyben feltalálhatnák az evang. ref. egyház hitágazatait, az iskolából kihozott imák pedig; ha azokat el nem feledik is, semmi esetre sem olyanok, hogy az élet minden viszonyaiban használhatnák azokat; óhajtandónak vélné azért, ha egy oly rövid legfölebb 1 l j2 ívet kitevő vallásos kézikönyv Íratnék, melyben dióhéjba foglalva benne lennének nemcsak a ref. vallás főtételei és hitcikkei, hanem tartalmazna oly rövid imákat is, melyeket az élet minden viszonyaiban és korában használni lehessen. Hogy pedig ez megvalósulhasson eme három konkrét indítványt teszi: 1. Tűzzön ki az értekezlet egy 100 koronás pályadíjat a célba vett munka megírására és ez összeg vétessék egyrészt saját pénztárunktól másrészt körünkben és körünkön kívül megindítandó gyűjtés útján egyházunk lelkesebb és műveltebb tagjaitól; mely gyűjtésre nagyt. esperes úr felhívást bocsátana ki: 2. még ez értekezletből egy három tagú bizottság küldessék ki, mely a pályázat tervezetét elkészítse s minden egyházi lapban közzétegye, felhatalmaztatván a pályázat határidejének megállapítására olyformán, hogy a bíráló bizottság munkálatát még jövő értekezletünkre beterjeszthesse. 3-szor válaszszon egy öt tagból álló bíráló bizottságot lelkészek és a vallástanítás terén jeleskedő tanítókból, kik a pályázat sorsa felett beható bírálat folytán döntsenek. Talán irnom sem kell, hogy felolvasó emez igazán egyházi szeretetből áthatott s az elvesző lelkeket oly mély bánattal sirató, s azok megtartását munkáló, nemes godolkozását, egész terjedelmében eláruló felolvasása a jelenvoltakra mily mély benyomást gyakorolt, mely nemcsak az éljenzésekben, hanem élő tettekben is nyilatkozott. Mert a meg-megujuló éljenek után felállt Józan Sándor katádfai lelkész értekezleti tag és a nemes cél megvalósítására — miután ő az előadottakhoz sem hozzátenni, sem abból semmit elvenni nem akar — 10 koronával járul és azt az értekezleti pénztárnok kezeihez mindjárt le is teszi. Utána Benkő Gyula b.-szent-lőrinci ügyvéd, egyházmegyei világi tanácsbiró szintén tagja, még pedig értekezletünk buzgó tagja; az első pont alatti indítványt óhajtja módosítani — mert a 100 korona pályadíjat csekélynek tartja — oly formán, hogy a 100 korona csak minimumnak tekintessék és a végösszeg a gyűjtés eredményéhez képest a tervező bizottság által legyen megállapítandó — különben a nemes cél megvalósításához ő is 20 koronával járult. Utána még Nagy Károly egyházmegyei világi tanácsbiró 10 korona, Szilágyi György b.-szent-lőrinci gyógyszerész 20 korona, Fazekas Sándor egyházmegyei világi tanácsbiró szintén 10 koronával járultak e célra és adtak át pénztárnokunknak. Eme buzgó adakozásért — mely magában hordja dicséretét — értekezletünk, midőn jegyzőkönyvi köszönetet szavazott felolvasó indítványának 1-ső pontja Benkő Gyula fentérintett módosításával fogadta el — egyebekben a tervező bizottságba: Morvay Ferenc; Dányi Gábor esperes és Bosznai Sándor urakat — a bíráló bizottságba pedig: Dányi Gábor esperes, Bosznai Sándor, Fejes Sándor lelkész és Varga József és Légrádi János tanító urakat választotta meg közfelkiáltással. Ezután még Bosznai Sándor olvasta fel »Minő eljárást kövessünk az egyházi törvényekkel* című dolgozatát, melyben a október 1-én életbe lépő tehát épen actualis dolgokkal foglalkozik. A szép értekezésért közgyűlésünk köszönetet szavazott, de tekintve a dolgok jelen állását — határozatot nem hozott. Még Szőllősy Antal egy indítványa tárgyaltatott és fogadtatott el, mely után midőn az értekezlet tavaszi közgyűlésének helyét B.-Sellyére tűzte ki és az elnök az értekezletre még egyszer Isten kegyelmét kérte volna a közgyűlést berekeszté. Azon tiszteletteljes kéréssel zárom soraimat, melyet e becses lapok olvasóihoz intézni bátorkodom, hogy ne hagyjanak nemes munkánkban magunkra s a szeretet önként nyújtott filléreivel jöjjenek segítségünkre; meggondolván még e mellett azt, hogy ha a saját körünkben is megnyitandó gyűjtés és e felhívás többet eredményezne mint a mennyit a kiküldött bizottság pályadíjul kitűzni jónak latna, úgy a fentmaradó összeg a könyv olcsóbbá tételére fog fordíttatni. Minden legcsekélyebb adományt szívesen fogad és e becses lapok útján nyugtázni fog Nagy Imre ev. református lelkész, értekezleti pénztárnok Magyar-Mecske (posta helyben) Baranyamegye. Isten áldása legyen rajtunk! indítson fel minket a nemes és jó cselekedetekre, hogy fényi vén a mi világosságunk. mindenek dicsőítsék a mennyei atyát. Szent-Erzsébet, 1895. szeptember 11-én. Szőllősy Antal, értekez. jegyző. BELFÖLD. A debreceni emlékkert és a gályarabok oszlopa. Nem minden magyar kálvinista embernek van módjában Debrecenben járni és testi szemeivel látni a legnagyobb magyar református várost. Azt hiszem, jól fog esni azoknak, kik csak hírből ismerik a kálvinista Rómát, ha egy részét lelki szemeik elébe rajzolom; azt a részt, a hol most állították fel egy buzgó úrnő áldozatkészségéből a mi martyrjainknak, a gályaraboknak oszlopát, A román stylban épült, kéttornyú, hatalmas, nagy templom mögött, szemben a harmadfélemeletes, impozáns kollégiummal, van egy vaskerítésű, fákkal árnyékolt, kellemes kis hely, az ú. n. emtékJcert, Mondhatnók úgyis, hogy ez a kis hely a hazafiságnak és vallásosságnak Pantheona, a hol — az iskola és templom között, emlékszobrok és oszlopok szemlélése közben — önkéntelenül megtelik a magyar ember szive felemelő érzésekkel: buzgó áhítattal és lelkesítő honszerelemmel. Északkeleti oldalán e kertnek egy nagy kőtömb felett alvó oroszlán alakja látszik', a mint óriási küzdelem után végkép kimerülve s halálát várva elterült. A kőtömb körül nyiló virág, rajta futó repkény s friss vagy elszáradt koszorúk, melyek közül kivillog az aranyos fölirat: MDCCCXLIX. Auguszt. 2. Ez a debreceni csata emlékszobra. Fájdalom, de egyúttal hazafias lelkesedés nélkül szemlélni lehetetlen. Ez a szobor a debreceni közönség, de főként a kollégiumi ifjúság hazafias oltára, melyre évről-évre leteszi égő honszerelmének áldozatát s a hol évről-évre nagy és szent fogadást tesz. Jól poronclozott úton haladva, mely a Csokonai-kört dicséri, a kert északnyugati oldalán egy márványoszlop
