Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-19 / 38. szám

ötlik szemünkbe felette vas hamuvederrel. Ez Debrecen egykori, híres főbirájának, Szombati Istvánnak és hozzáméltó hitvesének Vörösmarty Zsuzsánnának emlékoszlopa. Az eklézsiának adták mindenöket, a mivel bírtanak — és az nem kevés volt — ezért emeltette ez oszlopot emlékökre hálás elismérésüi a debreceni ref. egyház 1873-ban. Ettől délkeletre a kert déli bejáratához közel ez évi szeptember 6-ika óta egy négy és fél méter magas, új oszlop köti le figyelmünket. A debreceni nép seregestől jár bámulatára s vajha necsak bámulná! Ez az új oszlop a gályarabok oszlopa, szemben Debrecen legforgalmasabb útjával, a Csokonai-kerttel és és a most épülő, új eklézsiális szép házzal, meg aztán némileg a Balogh Ferenc lakásával, a kinek ez emlék létesítése és felállítása körül érdemei nyilvánvalók. Az emlékoszlopon felül van a földgömb aranyos csillagokkal. Alatta, a keleti, mint főoldalán a halhatatlanság aranyló koszorúja. Ez alatt a kifaragott s bronzirozott gálya, a háromevezős (triremis), mely alatt ily fölirat csillog: Ruyter Adorján tengernagy, a szabadító 1670. febr. 11. Ugyanezen oldalon, az oszlop szélesbült kerületén egy nyitott könyv, a biblia; nyitott lapján ez olvasható: II. Tim. IV. 7: Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Ez alatt áll barna márványlapon 10 gályarab lelkész neve s végül alól ez: Készíttette özv. Hegyi Mihály né. Az északi oldalon felül ez olvasható: Hitökért Nápolyban gályarábságoi szenvedett prot. lelkészek emlékoszlopa. Alatta ismét 10 gályarab neve. A nyugati oldalon felül: Emeltetett 1895-ben. Alatta megint 10 gályarab neve. A déli oldalon: Monumentum ministrorum vcrbi divini, qui pro fide ac libertate evangélica e Hungaria ad triremes Neapolitanas deportati sunt. Alatta 11 gályarab neve. Az emlékművet csinos vaskerítés övezi. íme az oszlop, a hogy a gályarabok történetének olvasása közben egy buzgó nő szivéből kipattant, egy szép lélekben megfogamzott s egy művész vésője által — Gerenday A. és fia műhelyében — alakot nyert. Leleplezése e hó 21-én, egyidejűleg a tiszántúli ref. egyházkerületi gyűléssel, ünnepélyesen fog megtörténni. Van-e intézkedve arról, hogy a többi egyházkerület, sőt a testvér evangelikus egyház is meghivassék ez ünnepélyre, nem tudjuk, de óhajtjuk. Gályarabjaink mindkét prot. egyházból voltak s midőn egy kegyes úrnő áldozatkészségéből emiékezetöket megtisztelhetjük, szeretnők, ha az nemcsak egy kerületre tartozó, hanem országos ünnepély lenne. Nem biszszük, hogy ne zarándokolnának e vértől megszentelt emlékhez, főleg a Tiszáninnen, Dunáninnen és Dunántúlról, mint a honnan a legtöbb hitvallókat vittek a nápolyi gályákra. Ajánlom az intézők figyelmébe. Alföldi. KÜLFÖLD. Külföldi dolgok. (Amerikai egyházi viszonyok. A keresztyének üldözése Chinában. Van-e valami haszna a missziónak?) Bradford tekintélyes amerikai lelkész most a nyárban ellátogatott Európába. S Birminghamben az őt ünnepélyesen fogadó nonconformista egyházak küldöttei előtt érdekes előadást tartott az amerikai egyházi viszonyokról. Először is arra utal, hogy Amerikában már rég megoldották az egyház és állam egymáshoz való viszonyainak problémáját. Ők már rég keresztülvitték' azt, a mit az európai szabad evangeliumi. egyházak akarnak. Ő náluk már rég szabad az egyház, a szabad államban. A másik a miénktől elütő vonása az amerikai egyháznak a népesség heterogen voltából származik. Az Egyesült-Államok lakossága Európa, Ázsia, Afrika különféle népeiből verődött és verődik össze. Ez a körülmény igen megnehezíti a missziói tevékenységet. A misszionáriusnak vagy sok nyelven kell beszélnie, vagy pedig az egyházaknak sok egyént kell alkalmazniok. A városokban nemcsak a mindenféle árnyulatú keresztyén felekezetek követői találhatók föl, hanem igen sok pogány is. Az egyes denominatiok viszonylagos erejéről beszélve felemlíti, hogy e tekintetben első helyen áll a püspöki methodista egyház, utána a baptisták következnek, ezek után a presbyteriánusok (reformátusok), majd a lutheránus egyház. Ezek után jönnek a congregationalisták és az episkopálisok. E két utóbbi felekezet közül az elsők műveltség és értelmiség, a püspökiek pedig gazdagság dolgában előzik meg egymást. Az összes 65 * milliónyi lakosságból, mintegy 20 millió az egyháztagok száma. Ez úgy értendő, hogy csak a communicanusokat veszik számításba. E husz millióból csak mintegy nyolc millió a tényleges és névleges róm. kath. száma. Ez az arány nem is kedvezőtlen, ha meggondoljuk, hogy az Egyesült-Államok lakossága száz év alatt lett három millióból 65 milliónyi. Csak az óriási bevándorlás által tudott így megnövekedni és hogy az európai bevándorlók túlnyomó része róm. katholikus volt. Az erőket összemérve igen jellemző, hogy a protestánsoknak mintegy 152,000 templomuk van, míg a róm. kath. pedig legfeljebb 10,000. A prot. keresztyénség vagy 150 felekezetre oszlott el. Ámde ezeknek az egyesülése remélhető. Csendesen, de állandóan nő és terjed az egyesülés óhaja, a testvériség érzete. Az egyéb nemzetközi vallásos mozgalmak közül felemlíté még azt is, hogy a bibliai-kriticismus hullámai már Amerikába is átcsaptak. Úgv lászik, a presbyteri és a püspöki egyházaknak árt legtöbbet. A methodistákat eddig még meg se érinté. De azért nem kell vihartól félni. Az amerikai ev. egyházak sohasem voltak hívebbek a keresztyén kijelentés alapdogmáihoz mint ma, és az összes népség, még a haladók is lelkesen karolják föl a misszió ügyét és a társadalmi reformokat. Mindezeket egybevetve, habár a kereskedő szellem, az anyagiasság meglehetősen elterjedt is Amerikában, de mégis egészben véve van okuk örülni azoknak, a kik Istennek országában hisznek. Chinában időnként ki-kitör a keresztyén üldözés. Ezek az üldözések két okból erednek. Egyik, e világférfiainak ösztönszerű gyűlölete Krisztus és követői iránt. A másik okot pedig megismerhetjük Gróf Széchényi Béla chinai utazásából. Ez útleírás (nem emlékezem már elég biztosan) 140. vagy 240. lapján olvashatjuk, hogy az expedíció China belsejében egy francia-jezsuita missziótelepre talált. És a pátereknek dicséretére van felemlítve, hogy a christianizálással nem igen törődnek. Hogy ennél magasabb célt tűztek magok elé. Ez a cél nem lehet más, mint a világi hatalom után való törekvés. S mi természetesebb, minthogy a hazafiakban az idegenek iránt való gyűlölet kétszeresen lángol fel az ilyen manipulátiók láttára? S legyilkolják a misszionáriusokat kivétel nélkül, nem igen distingválnak. Leölik azt, a ki utjokba akad. Igv történt aug. hó elején Wacsangban 70 vagy 80 főből álló csapat — egy titkos és fanatikus társulat tagjai — a kik magukat ko-lai, azaz vegeteriánusoknak nevezik, megrohanta az angol egyház misszió-telepét. Tíz egyént könyörtelenül felkoncoltak. Úgy látszik, a mandarinok is