Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-19 / 38. szám

fizethetik az egyházak is; de fizethetik ott, a hol van miből, a szuperintendentiális és traktuális gyámegyleti pénztárak is. Ezen címen, a kétezer lelkészi állomás után előirányoztatik 10,000 frt. Mincl ez megtörténhetik, összejön évről-évre egy hónap alatt, a nélkül, hogy bárkinek is a közvetlenül érdeklettek közül zsebbe kellene nyúlnia. A jelzett forrásokat számbavóve a gyám­intézet vagyona ilyen képet mutatna. I. Tőkék: 1. Államsegélyből ós közalapból egyszermindenkorra . . . 200,000 frt 2. Lelkészektől belépési tőke­járulék, á 100 frt . . 200,000 » Összesen : 400,000 frt. II. Jövedelmek: 1. Az 1., 2. sz. a. tőke 4% . 16,000 frt 2. 2 7a% jövedelmi személyi já­rulék a tagoktól .... 37,000 « 3. Népességi járulók a kerüle­tektől 20,000 « 4. Egyházközségi járulók a lel­készi hivatalok után á 5 frt 10,000 « 5. A felemelt államsegély évi 20%-a 20,000 « 6. Az évi összes közalap 12 Va% 10,000 « Összesen: 113,000 frt. íme, az első esztendőben együtt van az a tőke, a melyet a konventi tervezet nem bír össze­gyűjteni soha; ós együtt az a jövedelem, melyet a konventi tervezet elérni nem bír soha. Egy ilyen tervezet nem érdemel meg egy kis gondolkodást? Egy kis várakozást? Egy kis áldozatot az államsegélytől ós a közalaptól ? Egy zsinatot a legvégső esetben ? Vagy legalább egy kérdést? Kérdést; a konventnek önmagához: haj­landó e a tőkéhez 200,000 forintot kimutatni ? Hajlandó-e a felemelt államsegély évi 20%-át, ós az évi összes közalap 12Vs%'kát ezen intézetre utalványozni? Ezen kérdésre a konvent maga adhat feleletet. Kérdést a szuperintendentiákhoz: hajlan­dók-e a népességi járulék címen előirányzandó 20,000 forintot biztosítani ? Kérdést az egyházmegyékhez: Hajlandók-e partiális gyámintézeteik tőkéjéből a 200,000 fo­rintot a köztőkéhez, s jövedelmeikből azt, a mit a lelkészeknek külön úgy is be kellene fizetni, a javadalmak után előirányzott 21 ís °/0 -ot és az egyházközségi öt frt járulékot fizetni? Illetőleg úgy módosítani s terjeszteni megerősítés alá alapszabályaikat, hogy ezeket folyóvá tehessék? Ha a feleletek igenlőleg egybehangzanak : készen van egy izmos egyetemes gyámegylet és körülötte 57 egyházmegyei gyám intézet, meg­nyesve mind, mintegy fa, hogy gazdagabban hajtson; vagy megannyi lép, megnyírva, hogy a méhek tovább dolgozzanak. Mindez megtörténhetik. Látnivaló, hogy az én javaslatom a konventi tervezettel poláris ellentótben áll. Míg a konventi tervezet csak öt évi tagság után biztosít a belépő tagok családjának meghatározott segélyt, addig az én javaslatom nemcsak a most élő, hanem a korábban, bármily rég elhalt lelkészek segély­jogosultainak is aránylagos osztalékot ád. A kon­venti tervezet csak a kifogástalan életet halmozza el stipendiummal mint az iskolákban a táltosokat szokás tömködni (kiknek pedig legalább a mi vallási felfogásunk szerint sem a szorgalom, sem a tehetség, sem a jó magaviselet nem érdemük) az én javaslatom pedig szárnyai alá fogad tisz­tát ós tisztáttalant, nem akarván arra is pénzt ós időt fecsérleni, hogy egy szerencsétlen élet minden sara és szennye három forumon keresz­tül hurcoltassék. A konventi tervezet" különös kegyben részesíti az árvákat, az én javaslatom szándékosan kerüli a filantropiának ezt a nemét. A konventi tervezet egyformán osztja a segélyt mindenkinek, a ki öt esztendőt és egy napot szerencsésen átevezett; megbírságolja ellenben a kamatok erejéig azokat, a kik sírva mentek az öt esztendő előtt a koporsóba. Az én javas­latomban pedig nincs senki elfelejtve, az úr ked­véből kiejtve; mindenkinek biztosítva van a szol­gálati idejéhez aranyozott osztalék: Mindez megtörténhetik az itt jelzett, s most kiemelve ismételt két föltétel alatt: Egyik, hogy az osztalék a szolgálati időhöz legyen mérve és pedig olyformán, hogy az össze­számított évi jövedelemből minden segélyezendő egyénre (özvegy, árva, fogyatkozott) külön-külön egy rész osztalék számíttatik. Ezenkívül aztán minden elhalt tag családjára (akár egy, akár több tagból álljon is, tehát az egyetlen, apa-anya nél­küli árvára is épen úgy, mint a hét gyermekes anyára) az elhalt férj szolgálati idejéhez mórt arányban több-kevesebb rész osztalék számíttatik; ós pedig 0—5 évi szolgálatra kettő; —10 évre három; 11—lö évire négy; és így tovább min­den következő öt évre egygyel több rész számít­tatik egész a 40 évre eső 10 részig, melyen felül a osztaléknövekedés megszűnik. Világosítsuk példával. 0 — 5 évi szolgálat alatt meghal egy lelkész; marad neki özvegye

Next

/
Oldalképek
Tartalom