Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-19 / 38. szám

és két árvája. Ez háromtagú család, kinek minden egyes tagjára egy rész, = 3, mint személyi osztalék, s azontúl a szolgálati időhöz képest két rész mint családi osztalék, tehál összesen öt rész esik, míg az árvák ki nem nőnek a segélykorból. Azontúl megmarad az özvegynek egy rész személyi és két rész családi osztaléka. Egyetlen apátlan és anyátlan árva marad egy 10—15 évi szolgálat után? Ez személyi osztalékot egy részt, családi osztalékul négy részt, = öt részt húz, évről-évre mindaddig míg a segélyjogi korból ki nem lép, mely után részosztalékai teljesen megszűnnek. 6 —10 évi szolgálat után egy özvegy öt árvával maradva hat rész személyi ós három rész családi = kilenc rész osztalékot nyer, tehát anynyit, a mennyi rendszerint egy özvegynek 39 évi szolgálatra jut. A szolgálati időt tekintetbe vette a konventi tervezet első alakzata is, és csuclálkozom, hogy később kimaradt; annyival inkább csudálkozom, mert nem is tapasztaltam valami nagy ellenkezést e pontnál a papság részéről. Talán itt-ott a fiatalabb lelkészek aggodalmai nyilatkoztak, melyet az éltesebbek közönyből, fólénkségből, vagy filantropiából, vagy fajunkkal közös szabadelvűségből ráhagytak. Semmi esetre sem volt közóhajtás, és az ifjabb lelkészek is, mihelyt jó maguk öregedni s gyermekeik nevekedni kezdenek, egészen más közóhajtást hangoztatnának. És ha még oly közóhajtásként mutatkoznék is : a konventnek ilyen nagyon szubjektív okokon nem szabad elindulni; általános szempontok által kell irányoztatnia. Es ezek között egyik az bizony, hogy a ki többet fizet be, többet is érdemel, s még inkább a hosszabb szolgálat megérdemli legalább az alamizsnákban kifejezett méltatást. A közhivatalok minden ágán a szolgálathoz van mérve a díjazás; a közszolgálat minden ágában rendszeresítve van már az ötöd éves korpótlék, mely maholnap a kályhafűtőknek is kijár. Legyen meg ez a vígasztalásunk nekünk is, ha életünkben nem, legalább halálunk után! »Ha én nem kapok is korpótlékot, legyen meg az özvegyemnek ez a vigasztalása arra a néhány esztendőre, a mi hátra van neki.« Mert méltóztassanak meggondolni, hogy a hosszas szolgálat nem csupán a nagy papok privilégiuma. Abban az 1200-ig számláló tisztes katalógusban, melyben Kenessey a szegényes javadalmakat (2000 állomás közül 1200!) elsorolja: nagyon sok öreg pár van, a ki miután öt-hat gyermekére s talán nem is épen virágzó állapotra nevelt gyermekére 30—40 évi csekély jövedelmét ráköltötte, szegényebb állapotban hagyja a másikát, mint a minőben az az ifjú özvegy maradt a szomszédban, ki férje halálával esetleg csak gazdagabbá lett. Bizonyos, hogy a kevés szolgálati időre kevés évi segély esik. De ha valaki évről-évre csak 50 százalékát megkapja is annak az összegnek, a mit egész életében összesen befizetett: már akkor nem lehet panasza. Másik feltétel az én javaslatom 5. §-ában foglaltatik: »Ezen intézet jövedelmeiből az összes és pedig úgy a mostani és későbbi, mint a már korábban elhalt lelkészeknek elmaradottal szabályszerű évenkénti sególyosztalékban részesülnek«. Mivel ezen javaslat szerint az egyetemes gyámintézet tőkéje 200,000 frtig, évi jövedelme pedig szinte 70,000 forintig az egyházmegyei illetve kerületi gyámintézetekből áll elő, önként következik, hogy ezekkel a tőkékkel és jövedelmekkel együtt azoknak jogosult haszonélvezőit is, tehát a vagyonnal együtt a terhet is átvegye az egyetemes gyámintózet. Es mivel alig van ma már olyan özvegy, a ki a maga egyházmegyéjétől vagy szuperintendenciájától jogosult és rendszeres segélyt ne nyerne, felveendő valamennyi ! Úgy ele mégis vannak özvegyek, a kiknek semmi igényük sem lehet a segélyre, mivel férjök korábban elhalt, mintsem egyházmegyéjükben a mostani gyámintézet megalakult volna. Vannak kétségkívül; a solti egyházmegyében is van egy, a nagyobb egyházmegyékben lehet több is, három-négy; országszerte, a három gyámegylettelen erdélyi egyházmegyét is ideszámítva, lehet negyven. Olyan negyven, a kinek úgy sem sok van hátra, s a kiknek száma évről-évre fogy. Olyan negyven, a kik iminnen-amonnan csakugyan nyertek segélyt, mely most a rendszeresített segélyben befoglalva lenne. Olyan negyven, a kiknek, ha semmit nem fizettek is be, még akkor is csak 2—300 forint érő jogukkal van kevesebb a közsegélyben, mint azoknak, a kik a konventi tervezet jóságából, hat évi tagság után befizetett összes 100—200 forint ellenében, évi 250—550 forintban részesülnek. Olyan negyven, a kinek a közalapi és államsegélyi tőkéhez s ennek jövedelmeihez épen annyi joguk van, mint nekünk; az általunk ós címeink alatt befizetendő belépési tőke és évi fizetési 2V2V0 járulékok tízezreihez épen annyi joguk van, mint nekünk a mi utódaink járálókaihoz ; bizonyos, hogy a mi özvegyeinket utódaink táplálják, szükség tehát, hogy mi utódok tápláljuk elődeink özvegyeit. Olyan negyven, végre a kiknek jogait latolgatni egy nagy ós egyetemes intézetnél nem is illendő. A magyar nemesség egykor tízmillió jobbágyot fogadott magához: ós kétezer nemes ember, a ki magát neminek tartja a nemesek között, ki