Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-19 / 38. szám
a belépési tőkét: az előttem természetes követelménynek látszik, mert mindnyája egyformán viseli a lelkész nevet, és az egyenlőséget necsak akkor hangoztassuk, mikor a testvériséggel karöltve jelenik meg a Camera obscurákban, hanem akkor is mikor kötelességről van szó. Ez egy kissé órcles indoknak látszik: kicsoda szenvedhetné el ezeket? De van több okunk is rá, legalább a konventi tervezet lO°/0 -os projektumával szemben, melynél a fizetés megszázalékolása csak egy ízben történik, s kiki azon fizetés után százalékol, a melyet a tervezet életbeléptekor élvez, s a később hivatalt nyerők szintén csak első állomás-foglalásuk alkalmával fizetik ezt. Van pedig és lesz is mindenkor egy egész sereg kolléga, a ki jobb állomásra emelkedik, a ki tehát miután lefizette 10%-át az 500 forintos fizetés után, nem fogja fizetni a később nyerendő 1000 ós 2000 forintos javadalom után, nem fogja fizetni a differenciális százalékot sem, mert ehhez egy egész finánc-szervezet kellene. így egy rész kibújik a teher alól, a mit a másik rósz visel ós épen a jövedelmezőbb állomásoknak egy jó része legalább a belépési százalék címen állandóan immúnis marad. Épen azért, attól félek, a konventi tervezet B táblájának I sz. oszlopában évről-évre állandóan szereplő 3750 frtos tételt illetőleg hiba van a tervező krétája körül. Nem tudom figyelembe vette-e, hogy nagyobb részben csak a neofita papok kisebb jövedelmei után fog a 10% fizettetni. Egyébként nem is bírom megérteni, miért különböztetett meg a tervezet egy 10%'o s belépési és egy 2V2 % évi járulókot, holott ha már csakugyan százalékot contemplált, ezt a kettőt könnyű szerrel lehetett volna vegyíteni állandó 3—5%-ban ? Miért? Ha csak azért nem, hogy az avancementoknak biztosíttassék némi immunitás. De meg kell azt is gondolni, hogy itt egy egész család jövőjének biztosításáról van szó ós évi 200—400 frt járadék ellenében egy egyszersmindenkorra követelt 100 frt igen csekély clolog. Hallom azt az ellenvetést is, hogy 100 forint sok; sokan nem bírják kifizetni. Erre azt felelem: a most élő 2000 lelkész mindegyike kifizeti azt egy hónap alatt, mint fentebb láttuk: kifogják fizetni a jövendők is, ha ez lesz hivatalnyerésük feltótele. Hiszen a konventi tervezet szerint is már a legkisebb javadalmú lelkésznek is 50 frtot kell fizetni; egy kis igyekezettel ki lehet bírni a másik ötvenet is. Igen olcsón .nem lehet egy olyan előnyt vesztegetni, mely egy-két évi szolgálat után inár állandó segélyt biztosít. Es arra való az államsegély és a közalap, hogy a valóban szegényes javaclalmazású lelkészeket főkép itt segítse. Tehát a 200,000 forint megvan ós az egyházmegyei gyámintézeteknek még eddig a hajuk szála sem görbült meg; legfeljebb annyit kell megtenniök, hogy a belépési járulékokat (a hol ecldig nem így volt) emeljék 100 forintra. Ez az egyenlőség, s most következik a testvériség. 4. §. Az intézet jövedelmei: a) a tagok által hivatali fizetósök után 21 /2 százalékban évenként fizetendő személyi, járulék. Ehhez nem kell indokolás, csak némi magyarázat. Ezt is az egyházmegyék szedik be saját gyámpénztáraikba s fizetik a tagok után az egyetemesbe. Nem múlhatatlanul szükséges, de célszerű, hogy az egyházmegyék a tagsági clíj fizetési rendszert ehhezképest alakítsák át. Ezen cím alatt az évi jövedelem 37500 forintban van előirányozva, épen úgy, mint a konventi tervezetnél, azzal a különbséggel, hogy a konventi tervezet sohasem fogja azt egy summában látni, az én tervezésem szerint pedig az egyházmegyei gyámintézetek közvetítésével együtt van egy hónap alatt; könnyen megy, és nem szükséges külön hivatali apparatust berendezni b) A népesség arányában minden lélek után évenként egy krajcárban fizetendő népességi járulék. Ez két millió lélek után 20,000 forint. Ezt sem úgy értelmezem, hogy ennek kedveért az egyházi testületek külön kivetést rendeljenek el. Ez nem jó volna. Ezt fizessék a szuperintendenciák, esetleg az egyházmegyék. Es peclig a dunamelléki 3400, a dunántúli 2300, a tiszáninneni 2300, a tiszántúli 8400, ós az erdélyi 3400 forintot. Miként történhetnék ez meg könynyen ós baj nélkül ? Ha jól vagyok értesülve, a tiszáninneni kerületnek 170,000, az erdélyinek 100,000, a dunántúlinak 30,000, a clunamellékinek 10,000, a tiszántúlinak 0 tőkéje van. Fizettessék tehát a népességi járulék az egyházkerületi tőkék kamataiból, s a mennyiben ez nem futná ki, vettessék ki az egyhcizmegyei gyámintézetekre az egyházmegyék népessége arányában, tehát a hivek megterheltetése nélkül. Szerencsére (legalább e javaslati pont szerencséjére) ott legerősebbek a kerületi gyám intézetek, a hol az egyházmegyeiek leggyengébbek. Erdély, Patak, és részben Pápa is, mint egyházkerületek kibírják; Dunamellóken és túl a Tiszán kibírják az egyházmegyék. LIa akarják. De a híveket egyenként terhelni nem volna tanácsos. c) Terhelhetők azonban és terhelendők az egyházak. Mint a lelkészeknél a százalékokban nyilvánuló testvériség mellett, a belépési 100 frtos tőkejárulókban az egyenlőség elve is kifejezést keres, úgy kell a lélekszámmal szemben az ekklezsiai indiviclualismusnak is nyilatkoznia, ezen cikkben : »Egyházközségi járulékok, minden egyes lelkészi cdlomás után fizetendő öt forint«. Ezt már
