Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-24 / 4. szám

4 szám. 53 Az egyházi esketésre jelentkező régebbi házaspárok kihirdetésének formulája következő lehetne: »Kihirdetem a keresztyén hivek előtt, hogy N. és N. házastársak, gyülekezetünk tagjai, házasságukat egyházitag is óhajtván megáldatni, e célból esketésre jelentkeztek lelkészi hivatalunkban. Legyen keresztyéni szándékukon s az isteni szentháromság nevében is megkötendő házassági szövetségükön a kegyelem Urának és Istenének áldása!« íme, két formula a jövendő házasságok egyházi kihirdetésére. Ha nem jók: nem lesz nehéz jót csinálni helyettök. Ha van ben nők valami jó: tessék ezt megragadni, s az enyimnek fogyatkozásait elhagyva, egészen jót alakítani belőle. B) A kihirdetés után jő az esketés. Itt szintén több változtatásra lesz szükségünk; a mennyiben változnia kell jórészben az esketési beszéd és imádság hangjának, s bizonyos mértékig át kell alakítanunk a házasulandókhoz eddig intézett kérdést s esküformájok szövegét is. Hogy a világi törvény szerint már egybekötött vagy már régebben együttélő házastársakhoz intézendő beszéd és az egyházi összeesketésük alkalmával tartott imádság hangjának másnak kell lennie, illetőleg mintegy más szellemben kell azt tartani, mint a hogy eddig tartottuk: az egészen természetes dolog. Hogy annak aztán ezentúl is mindig az esküvő pár életkörülményeihez kell alkalmazkodni; hogy tehát nekünk, kik e téren a liturgia teljes egyéni szabadságának elvét valljuk, kötelező esketési beszéd- és imádságformulát adnunk nem lehet: azt teljesen fölösleges volna fejtegetnem. Másként áll a dolog azon kérdést, vagy az erdélyi ágenda szerint, kérdéseket illetőleg, melyeket a lelkész az esküformulát megelőzőleg intéz az esküvő párhoz. Ezen kérdés lényegében teljesen egyforma az esküformával együtt a Révész Bálint és a Fördős Lajos ágendájában, míg a Vadas József és Nagy Péter-féle, erdélyi ágenda szerint a lelkész ezen kérdést teszi föl legelőször: >E kezeden' levő nőn (férfin, ifjan stb.) kívül házassági szövetségben, vagy annak elkötelező Ígérete alatt más élő személylyel nem állasz-e?* Másodszor pedig azt kérdezi a házasulandóktól, hogy szeretik-e egymást? s harmadszor, hogy tiszta szeretetből kelnek-e egybe? Mondanom sem kell, hogy az erdélyi ágenda első kérdése ezentúl teljesen fölöslegessé válik. A mennyiben aztán ezen ágenda esküformája csaknem teljesen ugyanaz a Révész és a Fördős könyvében levővel, vegyük föl csak a Révész ágendáját s ennek kérdésére és esküformulájára nézve tegyünk némi módosító javaslatot. A kérdésből, mint többé már tárgytalan, kimarad annak ezen kezdete: »azzal a gondolattal és szándékkal vagytok-e még most is, hogy egymás közt házassági szövetségre lépjetek ?< Igénytelen nézetem szerint az esketési beszéd elhangzása után fölteendő kérdés ilyenformán volna formulázható: »Miután ezeket hallottátok és megértettétek, s előbb már polgári törvényeink értelmében egymással házassági szerződésre lépvén, most megjelentetek itt a vallás oltáránál, Istennek szent szine előtt is, azt kérdem tőletek: szeretitek-e valóban egymást, s készek vagytok-e magatokat holtig tartó, kölcsönös szeretetre és hűségre a vallás szent esküiével is elkötelezni ? Ha úgy van, feleljétek hallható szóval: igenis«. Ezen kérdésforma, nézetem szerint, teljesen megfelel az ezentúl leendő egyházi esketés jól felfogott szellemének. Az esküforma pedig, az eddiginek ezen csekély módosításával. a férfi részéről ilyenformán hangozhatnék: *Én N. N. esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiú és Szentlélek, teljes Szent Háromság, egy örök Isten, hogy ezt a nőt, a ki kezemen van, szeretem, szeretetből léptem vele házasságra s Isten törvénye szerint fogok házastársa lenni; véle megelégszem és őtet holtaiglan vagy holtomiglan, sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segéljen.« Ehhez képest módosulna aztán, néhány szó megváltoztatásával, a nő esküje is. Az eskü szavainak elmondása után mondani szokott, az eskü megtartására vonatkozó néhány atyai komoly szó pedig így hangozhatnék: >Ime, szerető atyámfiai, most már Isten törvénye szerint is egymáséi vagytok, mert a vallás szent esküjével is elköteleztétek magatokat egymás iránti szeretetre és hűségre: vigyázzatok azért stb.« Ilyen formának gondolom én egyházi esketésünk formáit a polgári házasság hatályba lépése után. Debrecen. Csiky Lajos. ISKOLAÜGY. A hajdúsági ev. ref. gimnáziumok. Szép egyenes földön, jótermő homoktalajon fekszik a hat szabad hajdúváros, egynek kivételével valamennyi tősgyökeres, hamisítatlan református lakossággal, a hogy illik is a dicső emlékű Bocskay István legjobb vitézeinek maradékaihoz. Harcban rettenthetlenek, de a mellett igaz kálvinisták voltak és maradtak a hajdúk, a kik fogékonyak valának a kultura áldásai iránt is és schólákat emelének a fiaknak nevelésére. Ez iskolák, mint kis gimnáziumok, a legszorosabb partikuláris viszonyban állottak a közeli debreceni kollégiummal. Onnan vették tanáraikat, a tantervet, a szellemet egész a legújabb időkig. E partikulák története egyedi vonásokat alig tüntet fel s lényegében mindannyi egyezik. Szerintem egy összefoglaló műben lehetne valamennyiük történetét pl. a millenniumra igen érdekesen megírni. A hajdúsági gimnáziumok közül legrégibb a szoboszlói, mely eredetét a XVII. századig viszi fel, míg a böszörményi és nánási, az egyetemes névtár szerint, csak a XVIII. század elején keletkezett. ,\7 Mindhárom gimnázium egész napjainkig csak tengleng. Egyik, a szoboszlói, érezvén abbeli tehetetlenségét, hogy a középiskolai törvény kívánalmai szerint kellőleg berendezkedjék, 1886. junius 30-án megszűnt, illetve polgári iskolává alakíttatott át. Böszörmény és Nánás megmaradt, de a hajdúk régi virtusai nélkül, mert míg őseik elsők voltak a csatában, ők az egész nagy egyházkerületben csaknem utolsók abban a nemes küzdelemben, melyet a középiskolai oktatás érdekében ke'l megvívni. E téren épen semmitsem tesz, mai fogalmak szerint Böszörmény, mely úgy látszik apathiába sülyedt és abban