Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-18 / 29. szám

tovább erösebb ostromnak, vagy legalább folytonos kísértésnek lesznek kitéve. Ily időben, midőn ennyire megnehezült az idők járása felettünk, kétszeres erővel hangzik ev. egyházunk minden hü fiához, de különösen minden kötelességtudó őrállójához a nagy apostol ama buzdító intése: »Vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok e veszedelmes időben és mindeneket elvégezvén, megállhassatok«. Úgy tetszik nekem t. értekezlet! mintha ez apostoli felhívásnak volna örvendetes visszhangja mai első összejövetelünk is; mert úgy hiszem, hogy mindannyian érezzük, hogy a megváltozott egyháztársadalmi viszonyok közt ev. ref. anyaszentegyházunkra s kivált annak lelkipásztoraira újabb és nehezebb teendők várakoznak, a melyeknek csakis egyesült erővel, vállat-vállhoz, szivet-szívhez téve felelhetünk meg, s ez egyházmegyei értekezletünknek is ép az a célja, hogy magunknak a jövő feladatairól tájékozást szerezve, gyenge erőinket egyesítsük s egy értelemmel és akarattal felvegyük az Istennek mindéit fegyverét, hogy ama ránk váró nemes harcot sikeresen megharcolhassuk. Hogy miben áll az a feladat, mely a jövőben evangélikus református egyházunkra s ennek lelkészeire várakozik, röviden így határozhatjuk meg: anyaszentegyházunk külső és belső építése; és pedig fokozottabb erélylyel és buzgalommal, mint eddig történt. S kivált az egyház belső építése — ez az igazi apostoli szolgálat — az, a melynek kell szentelnünk ezentúl legjobb erőinket. Mert csakis akkor, ha a mi jó magyar népünk lelkébe gyökeresebben beleolthatnók a Krisztust s az ő evangéliumát, hogy vallásossága lenne bensőbb, erőteljesebb, református öntudata határozottabb, erkölcsisége tisztább, szóval a Krisztus lelke hathatósabban élne benne: csakis akkor indulhatna meg szilárdabb alapon az egyház külső építése is, s csakis akkor remélhetjük, hogy anyaszentegyházunk a válságos idők megpróbáltatásait nagyobb rázkódás nélkül élheti át. Az egyház belső építése, vagyis az úgynevezett belmisszió legyen azért az első gondja és feladata evangélikus református egyházunk minden őrállójának, de különösen a lelkek gondozására hivatott lelkészeknek. Igen, a belmisszió, vagy más néven: az evangélizáeió. mely körülbelől nem egyéb, mint a lelkésznek az a tevékenysége, a melyet eddigelé cura pastoralisnak szoktunk nevezni s a melyet többé-kevésbbé eddigelé is gyakorolt, gyakorolnia kellett minden valamire való lelkipásztornak, csak hogy ennekutána szélesebb mederben, nagyobb odaadással kell azt folytatnunk, a mint hogy az állami természetű hivatali teendők alól felmentetvén, most már több időnk, de meg hova-tovább égetőbb szükségünk is lesz ezen immár csakugyan halaszthatatlanná vált belmissziói munkára. Engedjék meg önök, igen tisztelt uraim! és ti is, kedves szolgatársaim! hogy néhány konkrét vonással feltüntethessem e kedvező alkalommal azokat az egyes belmissziói teendőket, a melyek szerény nézetem szerint a jövendőben mindannyiunk által teljesítendők és — ha szabad egyéni tapasztalásomra hivatkoznom — mindannyiunk által többé-kevésbbé teljesíthetők is lesznek. Lévay Lajos. BELFÖLD. Az őrségi egyházmegye közgyűlése. Az őrségi ev. reform, egyházmegye e hó 1-én Körmenden tartotta évi közgyűlését Somogyi Gyula egyh.rádóci lelkész, esperes és Chernel Antal legidősb világi tanácsbiró mint gondnokhelyettes társelnöklete alatt. A gyűlést megnyitó magasszárnyalású ima elhangzása után nagy érdeklődéssel hallgattuk az egyházak viszonyait híven visszatükröző s az egyházpolitikai állapotokra is tanulságosan kiterjeszkedő esperesi jelentést, mely mindjárt az elején megemlékezett azon nagy veszteségről, mely egyházmegyénket pár héttel ezelőtt szeretett gondnokunk, Dienes Lajos úr halálával érte. Közgyűlésünk a kegyelet tényét teljesítette, midőn jegyzőkönyvileg megörökítette emlékét annak, ki emlékét már életében megörökítette közöttünk. Puritán kálvinista jellemet, bölcs vezért, jóságos cselekedetekkel ékeskedő férfiút veszítettünk el benne, ki a míg egyházmegyénk élén állt, a tapintatosság és az igazságszeretet fényében tündöklött előttünk. Egyházmegyénk rendelkezése alá 2000 frt alapítványt bocsátott, korán elhunyt egyetlen fia D. Zoltán emlékére) melynek kamatait két felsőbb tanfolyamos hallgató, egyházmegyénkben születésű jeles tanuló élvezi, lelkészi gyámoldánkat 300 frttal gyarapította, 10 kat. hold kitűnő minőségű földet a terszecsődi egyháznak, körmendi értékes házát pedig egy felállítandó kisdedóvoda czéljaira. A szegény iskolás gyermekekről minden karácsonykor megemlékezett. Emléke legyen áldott közöttünk. Kisded egyházmegyénkben a múlt évben 478 születés, 137 házasságkötés. 425 halálozás, nyolc áttérés és öt kitérés fordult elő. Önkéntes adakozás, hagyományozás volt 1833 frt 58 kr, új építkezés történt 5075 frt 45"kr értékben s az egyházak régibb alaptőkéinek összege 38.862 frt 66 krt tesz ki Iskoláink a fejlődő igényeknek megfelelnek s a két legjelesebb tanító a »francia sarc« kamataiban — ösztöndíjképen — részesíttetett. Az esperesi jelentés után a tulajdonképeni tárgyalást fegyelmi ügygyei kezdtük, melynek folyamán a vádlott tanító az egyházi törvények 102. §., és 301. §. 2., 4., 5., 6., 10. pontja alapján intésre és a felmerült költségek megfizetésére el is ítéltetett. Majd a beadott indítványok vétettek tárgyalás alá. Rácz István kercai lelkész indítványára egyházmegyénk kimondta, hogy a lelkészi és tanítói fizetések rendezését, a díjlevelek mielőbbi revízióját óhajtja, újonnan szervezendő vagy üresedésbe jövő állomásoknál csak olyan díjlevelet erősít meg, melyben a készpénzen, földbirtokon, stólán (tandíjon) s legfeljebb tűzifán kívül egyéb tétel nem szerepel. Az egyházak által felajánlott évi 12 frtnak a lelkészek országos gyárnoldai évi járulékához való felhasználásához célzó indítvány azonban mellőztetett, mert egyházmegyénk a saját lelkészi gyámoldáját minden körülmények között (még az évi befizetések leszállításával is) fentartani kívánja, s a gyülekezetekhez kérdést intéz, hogy az országos gyámintézetre önként felajánlott évi 12 frtot e gyámolda céljaira átengedik-e? Fülöp József körmendi lelkész indítványára a közgyűlés elhatározta az évi esperesi jelentés s közgyűlési jegyzőkönyvek kinyomatását s az általa beterjesztett tanácskozási és ügy-rendet csekély módosítással elfogadta. Az egyházkerület lelkészi gyámolda alapszabályterve változtatás nélkül elfogadtatott, úgyszinte örvendetes tudomásulvételben részesült a f.-eőri egyháznak azon követésre méltó példája is, hogy a másodtanítói fizetését megjavította. Ezek után több — szorosan csak magunkat érdeklő — belkörű tárgy, adókulcs-változtatások, segélykérvények s egyéb ügyes-bajos dolgok intéztettek el, azt hiszszük, mindenek óhajtására és megelégedésére. Majd a stipendiumokért benyújtott kérvények vétettek elő, mert egyházmegyénk rendelkezése alatt szép számú alapítvány áll, melyeknek kamatait a közgyűlés szokta a kérvényezők közt kiosztani. Ez alkalommal is egy sárospataki papnövendék s hat pápai főgimnáziumi tanuló részesült kisebb-nagyobb