Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-11 / 28. szám

megmutatja, hogy nincsen itt maradandó városunk, majd pedig az örök várost, az örök hazát, melyet keresnünk kell. A II. »Jób« c. Jób 16: 19. alapján, hol rámutat a ma is szenvedő Jóbokra és hogy e szenvedők miben találják fel a vigaszt. Érzik e beszéden, hogy szerző behatolt ismeretével a megpróbáltatottak szívvilágába, hol felmutatja a fájdalmat és azt olyan szelíden be is kötözgeti. Igazán rendületlen hittel gyógyít itt az Isten akaratán való megnyugvás által. A III. >0 érettünk halt meg* c. Rom. 5, 8. alapján. Túlerős munka miatt halt apa felett, hol lebilincselő hasonlatban hasonlítja az önfeláldozó kormányoshoz, az övéiért munkált és halt családapát. Azután a ki mindnyájunkért halt, a Jézus Krisztust és halála váltsághasznait »ki a hulló könyeket megszentelte a halott Lázár koporsójánál, a koporsót és sírt megszentelte harmadnapi halottaiban« stb. A IV. »A halottak megítéltetnek* c. Jel. 20, 12. alapján. Szeretném ide írni az egészet, hogy olvashatna a t. olvasó egy igazán megható, megragadó beszédet. Az a gyengédség és mégis megrázó erő van ebben, mely rendkívül hatásos beszéddé teszi. Mikor elmondja, milyen fiak, szülők, élettársak vannak beírva az életnek könyvébe, határozott színekkel fest az életből vett meggyőző indokokkal, melyek igazsága elől senki ki nem térhet. Nem rendkívül erős fordulat-e azután ez: »vájjon be vagytok-e írva, kik egymás szeméből siralom-tengert fakasztotok, kik egymás életolaját méltatlan kesergetésekkel ügyancsak fogyasztjátok?! Kik mindketten ugyancsak igazaknak tartjátok magatokat, csak azért, hogy egymásnak ne engedjetek ? Kik a szelídlelkű élettárs nyájas szavára is sértő bántalmakkal feleltek: kik úgy tesztek, mint Saul, ki az előtte hárfázó Dávid ártatlan szivébe gyilkos dárdát akar vetni?* Az egész beszéd megindító, meggyőző. De a X. beszéd »Bethesda« c. Ján. 5: 2—4 alapján még talán szebb. Hova Izrael népe gyógyulni ment. azon Bethesdának öt tornáca volt, hova mi megyünk gyógyulni, a mi Bethesdánknak, a szent vallásnak pedig három tornáca van: a hit, remény és szeretet. Ezekhez a tornácokhoz vezeti a csüggedőket, bánkódókat, gyász- és fájdalomtól sújtottakat, a boldogokat is, de valami remekül fejti ki ezeknek gyógyító hatását. Igazi finom érzékkel, nagy nép- és szívismerettel, megragadó erővel. »A veszteség fölött vigasztalanul sír-e az, kinek reménye van? nem. Szegény-e az, kinek reménye van? . . . nem. Még a rab is könnyebben hordozza láncát, ha azon a szabadulás reményét látja csillogni* stb. (54. 1.) vagy mikor a szeretetről beszél és érvel: »mikor majd utoljára elereszted az eke szarvát, mikor majd utoljára kihull kezedből a szerszám . . . óh, ha akkor szemeid el nem homályosodnának, ... óh, óh, ha akkor hallanád az érted hangoztatott sírást, . . . akkor tudnád meg, mily nagy szeretet csatolta hozzád érted gyászba öltözött kedveseidet stb. (47. 1.) Különösen szereti szerző a beszéltetést. íme egy idegen kórházból halva hazahozott felett : »Idegenben haltál, halva tértél haza, én oltalmam! . . . vajh ki állott kórágyadnál, midőn a halál tusát vívtad?! ... így panaszkodik az élettárs, nem volt kebel, mely felfogta volna kis gyermekedre és élettársadra mondott végáldásodat nem volt szív, mely kórágyadnál zokogva marasztott volna! . . . nem szeretett övéid szelíd keze fogta be homályosult szemeidet a végálomra! . . . nem moshatám meg szerető kezekkel szegény holttestedet!. . . Siralmas kenyeret adott nekünk az Isten!* stb., s itt veszi elő a hit meggyőző erejét ép oly megragadó erővel. (VIII. b.) Hát az, mikor az ifjút beszélteti a halállal, a mint azt kéri ifjú hitvese és agguló szülei érdekében. (23. 1.) Eszmemenete vonzó, lebilincselő, logikus; tárgya eszmegazdag: stylusa könnyen folyó, határozott, kenetteljes, mely magán viseli a szerzőnek a bibliában való alapos jártasságát. Mint I. kötetére a Debreceni prot. lap mult évi 52-ik száma írja: »a rendíthetlen hit, keresztyéni meggyőződés szava hangzik itt felénk, midőn az író érző szívvel siratja el azokat a megboldogult halottakat, de másfelől a vigasztalás szava sem marad el soha« e II. kötetre is teljesen elmondható. Szép és találó hasonlatai nagy számmal vannak és újak, pl. »mint virág a hervadást, úgy hordjuk mi keblünkben a halált«. (69. 1.) »Ha most eleresztitek Isten vezető kezét: olyanok lésztek, mint a súlyos beteg, ki éjnek idején szaggatóbb fájdalmakat érez elbágyadt tagjaiban« (37. 1.) »mint erősebb a vándormadárnak szárnya, mert sziklákon, viharzó tengereken kell utasát átsegíteni a jobb hazába: úgy erősebb a földi küzdelmek között hányatottnak hite, reménye ama mennyei jutalom elnyeréséhez* stb. (53. 1.) Ifjú felett: »hová lett a sok szép remény?! ... ott vannak azok most a koporsóba zárva, kihűlt szivében búsan egymásra hajolva, mint az enyészet dérütötte virágai, mintha azok is keseregnének*; — »és most jaj szóval keltegetik a testvérek az alvót, kit szivükhöz ölelve marasztottak... óh, de a hervadásnak indult virág a dobogó szív fölött ép úgy elhervad, mint a sírok ormain*. (56. 1.) Metaphorái nagy számmal vannak: »Ez a sírhalom lesz ezután földi örömed, földi boldogságod sötét Golgotája*. (82. 1.) »Mint panaszénekét hagyja az elköltözött madár az ő párjának: úgy adta néktek szent ereklyeképen át az elválás fájdalmát, hogy azt, mint a nyílhegyet, kebletekben hordozzátok*. (96. 1.) Egy szóval határozottan ügyes stylistának s erősen vallásos léleknek kell mondanunk Csákit, kinek egy év alatt immár két kötet müve jelent meg. E teljesen sikerült munkát nem szokásból, hanem a legmelegebb lélekkel ajánlom a megvételre. A szép reményekre jogosító szerző, ki a belmisszió terén is sikerrel munkálkodik, még ez év vége felé 25 közönséges templomi prédikációt is fog kiadni. E kezünk alatti II. kötet, valamint az I-ső is, kötetenként 1 forintjával kapható szerzőnél Mohácson. Portó 10 krajcár. Baranyai. ő6