Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-11 / 28. szám

Szikszay György »Keresztyén tanítások* című híres munkája elég gondosan van ismertetve az »Emlékezzünk régiekről« jeligéjű pályaműben. Szerző alaposan áttanulmányozta a közkedveltségü ker. tanításokat, sőt az író vallásos tudatának minden oldalról való feltüntetése végett a »Martyrok oszlopa* és >Egynehány prédikációk« című műveit is felhasználta munkájában. Szerkezete jó, stylusa tiszta és világos. A pályadíjjal jutalmazott mű szerzője: Elekes Imre IV. éves theologiai hallgató. A bölcsészeti pályakérdésre: »A test és a lélek egymásra hatása* beérkezett, egy pályamű. A szerző a kezdet nehézségeivel küzdő ifjú ember, a ki lelkiismeretesen használta fel a rendelkezésére álló forrásokat, s azok alapján értelmesen fejti ki, hogy 1-ször milyen munkát végez a test, 2-szor milyen munkát végez a lélek és 3-szor hogy mennyiben hat a test a lélekre és viszont, de magasabb szempontokra emelkedni nem képes. Az általa átolvasott kézi könyvekben talált tényeket általános igazságok alá foglalni, a testi és lelki tevékenységeket, mint különböző erőnyilvánulásokat felfogni nem tudja és úgylátszik sem a biologia, sem a psychologia inductióiról helyes felfogást vagy általában felfogást magának nem alkotott. Munkáját, buzgóságát azonban méltánylandó, a kör a pályadíjat kiadta szerzőjének: Takaró Imre I. éves theologiai hallgatónak. A katechetikai kérdésre (Magyarázandó Csel. VIII-26—40.) beérkezett két pályamű. Az »evangelium* jeligéjű mű szerzője nem hatolt be tárgyának mélységeibe s nem tudott gyermek lenni a gyermekek kedvéért. A magyarázandó történetnek központi gondolatát teljesen mellőzi, holott azt kellett volna emelnie. A »Gyermekeknek beszélünk« jeligével ellátott mű szerzője jobban megoldotta feladatát. Magyarázatai helyesek, a főgondolatot kiemeli, stylusa könnyedébb, inkább gyermekeknek való, s azért a pályadíj e műnek adatott ki. Szerzője: Szász Béla IV. éves theol. hallgató. A Biblica theologia köréből kitűzött kérdésre pályamunka nem érkezett be. A Nagy István bissei lelkész által évente adatni szokott 16 frt szónoklati díjat Szász Béla IV. éves theologiai hallgató nyerte el. Ennyit a pályázatokról. Megemlítendő még nagyt. Szőts Farkas igazgató úr adománya, ki könyvtárunkat számos becses munkával gyarapította ez évben is. Ennyi mindaz, mit az elmúlt tanévről mondhatunk. Adja Isten, hogy a jövő iskolai évben nagyobb legyen a munkakedv, több a buzgalom, s erősebb a verseny, akkor az eredmény is fényesebb lesz. Csákvár, 1895. június 27. Székely József\ titkár. TÁRCA. Az ötödik evangeliom. Irta: Dr. Witz Ch. Alphons. (Folytatás.) Notovits könyve természetesen nagyon elterjedt: Franciaországban kevés hó alatt hét kiadást ért a »La vie inconnue de Jesu Christ«. A német »Eine Lüekeim Leben Jesu« már a harmadik kiadásnál jár. S ezóta az angol fordítás is megjelent. A fogadtatása nagyon különböző volt. Némelyek tomboltak örömükben, mások ellenben gúnyolódtak, haragudtak. »Sensatios mystificatio* »ostoba találmány« »durva hamisítás« »új svindli* »kritikánaluli esztelenségek gyüjte • ménye« »humbug* ezek a legszelídebb udvariasságok, melyeket a kiadónak fejéhez vertek. Egyedül egy svájci lap, a >Bund« nem veszítette el humorát. A >Bund< előtt ép oly kevéssé látszik találónak Notovits felfedezése, mintha azokkal a legendákkal akarnának hézagot tölteni ki Jézus életében, hogy ő Einsidelnben irott legyen, vagy hogy Pilátus a Luzern melletti »Pilátus* hegyi tóban lelte volna halálát. Ez a felfogás helyes, az ilyen humor igazán jóleső. Kevésbé jóleső azonban a Semitismus szereplése e kérdésben. Talán sokan csodálkozva kérdik, hogy mi köze e kérdésnek akár a filó, akár az antiszemitizmushoz, mert a modern zsidóság és az ótestamentomi kijelentés nem egy és ugyanazon dolgok. Mégis. Az antiszemiták örültek, hogy ime Jézus az árjáknál tanult s bölcseségét a buddhistáktól vette. De elfeledik a meggondolatlanok, hogy egy arja, Pilátus öli meg Jézust, míg a zsidók istenítik. A sémiták és filosemiták pedig azon újongtak, hogy a zsidók ártatlanok az Úr halálában. De elnézték a rövidlátók, hogy ezen feljegyzések szerint Izrael tehetetlen volt Jézust felséges hivatására előkészíteni. Nem helyeseljük azt a módot sem, mely e művet a legmaróbb gúny martalékává tette. Ha lehetségesnek tartotta az egyház, hogy Jézus Indiában megfordult, miért olyan keserűen kigúnyolni a laikust, a ki még hisz benne ? Egyébként semmi sem könnyebb, mint a megvetés. Legkevésbbé hiszem pedig, a mitől olyan sokan féltek, hogy e könyvben a veszedelemnek csak árnyéka is volna hitünkre nézve. Az ilyen félelem: kicsinvhitűség. Nem! Ez a könyv nem érdemel sem annyi tiszteletet, sem annyi félelmet. Az egyedüli helyes eljárás, ha alapos bírálat alá veszszük, nem annyira a saját tartalma miatt, mint inkább hitünk érdekében. Nem lehet tagadni, hogy e könyv feltűnést keltett, sőt itt-ott nyughatatlanságot is. Kötelességünk tehát a gyengéket erősíteni, az ingadozókat támogatni, a kételkedőket megnyugtatni. Különben az a gyanú támadhat ellenünk, hogy nem tudunk mit felelni. Egyébként pedig nem kell megijednünk, ha efajta iratok terjednek. Arra szolgálnak ezek is, hogy a Jézus kérdés előtérbe kerüljön s megbizonyosodjék, mennyire igaza volt a >vén Simeonnak* mikor Máriához így szólt: »Imé rendeltetett ez elestére és feltámadására sokaknak Izraelben, és jelül, melynek ellene mondanak.* (Luk. II. 34.) Ha pedig volna valami veszedelem a dologban, annál inkább illik szembeszállni azzal, s elriasztani a kísértetet. A mi annál könnyebb a jelen esetben, mert a legelső szaktudósok, mindenféle értékét tagadják e könyvnek. Müller Miksa »Kelet szent könyveinek« világhírű fordítója és kiadója az első naptól kezdve így beszélt róla: »A dolog, véleményem szerint, tudományosan annyira lehetetlen, hogy ezt a könyvet még csak meg sem néztem«. (Weser Zeitung 1894. okt. 4.) Később mégis elolvasta és tárgyalta a »Nineteenth Century« októberi számában s egyszerűen »either a hoax or a fraud* tréfának vagy csalásnak nevezte. Egyszersmind megjegyzi, hogy minden valamire való buddhista iratról kimerítő pontos jegyzékünk van már manapság, ügy a könyvekről, mint a kéziratokról. Ha léteznek egyátalán a Notovits felfedezte iratok, úgy szinte megmagyarázhatatlan, hogy eddig még csak nem is említették őket. Alig kellene több bizonyíték. Müller M. cikke írása közben kapott egy ismerős hölgytől levelet, ki ama kolostor közelében lakik, hol a mysteriosus kéz-