Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-11 / 28. szám

szorgalmatoskodhatik, mert minduntalan felosztanák a közvagyont, vagy a mostani, a midőn egyik-másik embernek semmije sincs, csak erős karja és józan esze, de becsületes munkássága által kiemelkedhetik, jólétbe juthat ?« Az én emberem azt felelte: »bizony csak jobb úgy, a mint van«. Mindenekfelett azt kell a mi magyar társadalmunkkal megértetni, hogy az úr fogalma nem egyértelmű a henyeséggel. Hogy a munka nem lealázó, ha átok is rajtunk. de olyan átok. mely áldássá vált. Egyedül a becsületes munka által biztosított függetlenség teszi az embert úrrá. Ha azt az igazságot megérti, a magyar felsőbb és alsóbb osztályt sok gyűlölködés forrása bedugul. Megszűnik egyrészről a megvetés, másrészről az irigykedés. Nekünk evangeliomi lelkészeknek kell itt előljárnunk, terjeszteni az evangeliom szellemét buzgóbban, mint eddig tevénk. Meg kell győznünk az embereket a felől, hogy boldogságunknak és boldogulásunknak egyedüli alapja Isten evangelioma. Hogy a sokféle bűnt és azt követő nyomoruságokat úgy irthatjuk ki a földről, ha a rideg önzést levetkezzük, s a szeretet elvét követjük, nemcsak szóval, hanem tettel is. —a—s. ISKOLAÜGY. Pár szó a budapesti ref. theol. önképzőkör 1894/95-ik évi életéről. Önképzőkörünk az elmúlt évben jelentékeny munkásságot fejtett ki, ha életét általánosságban tekintjük. De ha részleteiben vizsgáljuk, be kell látnunk, hogy még mindig csak a kezdő ponton vagyunk, még mindig hiányzik a kellő lelkesültség, ügybuzgóság, szorgalom, melyeknek egy ily egyesület tagjait át kell hatniok. S bár sok szép törekvést mutathatunk fel a kör ez évi életében, bár láttunk többeket buzgón munkálkodni, dolgozni a cél érdekében, de nem tagadhatjuk, hogy voltak időszakok, midőn nagyon erőt vőn a közönyösség, s többen voltak, kik a komoly munkálkodást nem sokra becsülve, a tétlenség párnáján pihentek. A nagyobbszerű s komolyabb munkálkodás egyik akadálya talán az is, hogy nem áll az ifjúságnak rendelkezésére egy rendezett szakkönyvtár és olvasóterem, a hol ismereteit gyarapítva, komolyabb munkára ösztönöztetnék. Ifjúsági könyvtárunk nagyon hiányos, annyira, hogy még a legszükségesebb munkák sincsenek meg benne mind; a nagy könyvtárak pedig (múzeumi, egyetemi stb.) nagyon kevés számú idevágó munkát tartalmaznak, s a mi némileg ide tartozik, az is inkább philosophiai, mint theologiai. Bizony célszerű volna az ú. n. Ráday-könyvtárt teljesen rendezni, szaporítani s ezzel kapcsolatban a theol. ifjúság számára egy olvasótermet felállítani. Nagyban elősegítené ez az ifjúság tudományos művelődését s ezzel együtt önképzőkörünk felvirágoztatását. A mi most már önképzőkörünk ez évi múltját illeti, első fontos momentum az alapszabályok revideálása, némileg pótlása volt, melylyel kapcsolatban Székely József III. é. theologus indítványozta a vitagyűlések felelevenítését, s egyszersmind egy írott lapnak kiadását. Mindkét indítvány elfogadtatott; a revideált alapszabályok megerősítés végett felterjesztettek a tanári karhoz, de még mindezideig megerősítve nem lettek. A reformáció emlékünnepét a ref. ifj. egylettel együttesen ünnepelte meg önképzőkörünk az ág. ev. gimn. dísztermében, mely alkalommal a nagy és díszes közönség soraiban az ekkor tartott kerületi gyűlés tagjai közül is többen megjelentek. Ezután csendes mederben folyt tovább a kör munkálkodása. Február 15-én megjelent a kör lapjának 1-ső száma »Remény« címmel, melynek bevezető cikkében azonban már panaszkodik a szerkesztő, hogy »nem sok a remény a Remény fenmaradásához«. E jóslata — fájdalom — be is teljesedett, mert két számnál több a lapból nem jelenhetett meg. Március 15-ét szép tinnepélylyel ülte meg körünk a ref. gimnázium dísztermében. Föllépett az énekkar és zenekar is, s ezenkívül volt alkalmi beszéd, felolvasás, szavalat. Március 23-án tartatott meg az első vitagyűlés e kérdés felett: »Az egyházpolitikai törvényjavaslatok jótékony befolyással lesznek-e a valláserkölcsi életre a ref. egyházban?* A kérdés igenleges oldalát Székely József III. é. theologus, a nemlegest Elekes Imre IV. é. theologus vitatták. A gyűlés szótöbbséggel az igenleges álláspontot tette magáévá. Az országos diákkongresszuson önképzőkörünk is képviseltette magát titkárja által. Majd az önképzőköri pénztár gyarapítása végett egy Monoron rendezendő táncmulatság tartását határozta el. Fontosabb mozzanatot ezek után csak pályakérdések eredménye képez. Önképzőkörünk ez évben is négy pályadíjat tűzött ki. (Biblíca theol., Egyh. történelem, Dogmatika és Philosophia köréből). Ezenkívül Nt. Mészáros János kecskeméti lelkész úr egy katechetikai pályamunka jutalmazására egy aranyat ajándékozott. E pályázatok eredménye a következő: Az Egyháztörténelmi pályakérdésre: »A Királyhágón innen levő református egyház énekes könyvének története* beérkezett két pályamű. A »Mondjatok éneket az Úrnak* jeligével ellátott s 2. számmal jelzett munkának szerzője elismerést érdemlő munkásságot teljesített, a midőn a XVI. század egyházi énekeiről az utóbbi évtizedekben protestáns és katholikus részről megjelent műveket, értekezéseket áttanulmányozta, s azokból eléggé folyékony, világos nyelven érdekes képet alkotott magának, dolgozata olvasójának. Dolgozatának ez a része azonban — az egésznek ez képezi mintegy harmadrészét — kevéssé vagy épen nem tatozik a feladat megoldásához, mert hiszen a református énekesJcönyveh történetét, nem pedig az egyes énekek ismertetését kellett volna adni, az általa bonczolt énekek kisebb-nagyobb része felől még az is kérdés, hogy református, vagy lutheránus, vagy katholikus énekek voltak-e a mint azt szerző is tudja és mégis írja. A munka két harmadrésze a feladatról szól. de az meg felettébb csonka, mert hiszen, mint szerző is elismeri, kifogyott az időből s csak a Gradualig hozza le az ismertetést. Ezért a pályadíj részére nem volt kiadható. Az »Öröme van-e valakinek köztetek stb.* jeligéjű 1. számú munka túlhaladja azon mértéket, melyhez az ilyféle pályadolgozatokat szabni szokás. Alapos tanulmányon nyugvó, rendszeres, tárgyát egészen felölelő, kimerítő, tiszta, szabatos nyelven írt dolgozat ez, érett gondolkozásra s az énekköltészet terén kellő tájékozottságra való bevezetéssel s tartalmas függelékkel ellátva, a pályadíjra teljes mértékben érdemes dolgozat szerzője: Molnár János I. éves theologiai hallgató. A dogmatika köréből kitűzött »Szikszay György hittudata a ker. Tanítások*-ból című pályakérdésre beérkezett. egy munka.