Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-04 / 27. szám

nevelősködött, elvállalta a konstantinápolyi porosz konzulátusnál üresedésben lévő segédlelkészi állást és tartalomdús. hitébresztő beszédeivel nagy vonzerőt gyakorolt az ottani németajkú lakosságra. Az akkor tájt Konstantinápolyban működő amerikai és skót misszionáriusok, kikkel hamar benső barátságot kötött, buzdították, lépjen be ő is a misszió szolgálatába és fogadja el a skót szabad egyház részéről tett ajánlatot. El is ment azért 1847-ben Edinburghba és felszenteltette magát a szabad egyház lelkészeként. Ugyanabban az évben tartá meg esküvőjét Gumprecht M. J.-vel Glasgowból, a ki nemcsak hű felesége volt élete végéig, de egyszersmind ugyanolyan szellemtől áthatott segítőtárs munkásságának különböző mezein. Konstantinápolyban 1863-ig tartózkodott. Ottléte első éveiben az ó-testamentomnak héber német nyelvre való lefordításával volt elfoglalva, a miben ügyes munkatársa akadt, a még most is Konstantinápolyban működő hazánkfiában, Tomory misszionáriusban. E bibliafordítás első kiadása az akkoriban még török felihatóság alatt álló dunamenti fejedelemségekben gyorsan elkelt. 1836-ban a zsidó misszió budapesti állomásával bízták meg Koenig lelkészt. S miután az itt fennálló misszióiskolának hitbuzgó és tetterős igazgatója, Van Andel Adorján, 3 évvel az előtt kis német ajkú gyülekezetet szervezett: Koenig lelkész. Török Pál volt püspök úr jóváhagyásával, magára vette egyúttal e gyülekezetnek, mint német ref. leányegyháznak lelkipásztori gondozását is. S hogy ez az eleinte csak kevés tagot számláló és sok küzdelmen átment egyház, most a mennyire felvirágzott, az legfőképen Koenig lelkész ritka lelkipásztori tehetségének és tapintatának köszönhető. Meggyőző hangon tartott egyházi beszédei, mély írástanulmanyoknak voltak eredményei s maradandó benyomást tettek a hallgatókra. Egykori konfirmándusai még ma is szeretettel és hálás tisztelettel emlékeznek meg róla. És ki írhatná le atyai szeretetét a diakónusokkal szemben, a kik minden ügyeikben bizalomteljesen fordultak hozzá, mert benne mindig jó tanácsadót, vigasztalót találtak. Mind, a ki csak közelebbről érintkezett vele, érezte átszellemült, csendes, szeretetet sugárzó személyének befolyását. Koenig lelkész idejében sokan jutottak el a haláltól az életre és sokan lettek buzgó tagjai annak a kis egyháznak, a mely így külsőleg is megerősödve, most már többféle szeretetmunkát indíthatott meg, a mennyiben vasárnapi iskolát, nöegyletet, Gusztáv Adolf-egyesületet szervezett és diakonissza beteg-ápoló intézetet állított fel. Hogy a Jézusban megjelent isteni szeretet hirdetésének mi hatása volt a békességet kereső lelkekre, mutatja a következő is. Egy eredetileg róm. kath. vallású, de később nagyon tevékeny református egyháztag feljegyzéseiben ezeket olvassuk: Mennyire nyilvánvaló rajtam az Úr kegyelme! Ö nemcsak, hogy kijelentette magát nekem, hanem megízleltette már velem a hozzátartozás boldogságát. És még több világosságot is akar adni, a mikor legméltóbb szolgái egyikétől, igazi apostoltól hirdetteti előttem szt. igéjét. A nála nyert két órai tanítás után láttam már mily gyönyörűség, tisztán, világosan érteni az evangéliumot. Ügy tűnik nekem, mintha egy remek festményre borított vastag szövetet lebbentene fel valaki előttem, hogy csak sejtesse velem a látvány fenségességét. »Óh mily pillantást vethettem én Jézus sajátszerű életére! Csodálatos! Hát vak voltam az előtt ?« Ugyanezt érezte sok más, részint még életben lévő, részint már elhalt gyülekezeti tag is. Ezek a szellemi fiai és leányai mindig különös tárgyai voltak lelkipásztori gondozásának és imáinak. Lelkészi állását Koenig Rudolf úgy össze tudta egyeztetni tulajdonképeni feladatával, a zsidó misszióval, mint a hogy az másnak alig sikerülne. Nagy emberismeretének köszönhető, ha mint zsidó misszionárius, sokakkal érintkezve, képes volt mindig megítélni, mi igaz és mi nem. Eléggé mutatja ezt az általa megkeresztelt zsidók tetemes száma, kiknek hitélete kevés kivétellel jó gyümölcsöt termett. A megkereszteltek egyike maga is misszionárius, nagy tehetségű hirdetője lett az Isten igéjének. Koenig lelkésznek az emberekre gyakorolt befolyásának tulajdonképeni oka a Jézussal való életközösségben és abban keresendő, hogy saját akaratát mindig az Úr akaratának rendelte alá. Nem hamarkodott el semmit sem, de nem is késlekedett. Ha egyszer meggyőződött valamiről, hogy ez az Úr akarata, nem rettent vissza s ha még oly bajos volt is a dolog keresztülvitele, ő bátran hozzálátott a munkához, tudván, hogy a ki hisz, az mindent megtehet és így szólt önönmagához: Legyen bár nehéz, Legyen bár veszélyes, Istenednek minden lehetséges! Az Isten országában való bármilyen munkának ez az első és főfeltétele először a Bethesda diakonissza intézet megalapításának és megnagyobbításánál érvényesült csodálatos módon. És evangeliumi egyházaink előtt ez az intézet bizonyságot tett a hegyeket is helyükből kimozdító hitről. Az ő nevéhez fűződik továbbá az utóbbi években mindjobban terjedő vasárnapi iskolai intézmény is, mert ő kezdeményezte saját gyülekezetében Budapesten és Újpesten és ő segített máshol is annak behozatalánál. Pld. Kőbányán, Pozsonyban, Eszéken, Tápió-Szt.-Mártonban és több egyéb helyen. A vasárnapi iskolát berendezett egyházak részére adományokat is eszközölt ki karácsonyi ünnepélyek tartására és azután kiadott a magyar vasárnapi iskolák használatára egy kis énekes könyvet is »Gyermeklant® címen. A vallásos iratok és bibliák terjesztésében is nagy érdemei vannak. Az előbbivel a londoni vallásos iratokat terjesztő társulat, az utóbbival a skót bibliatársaság bízta meg Koenig lelkészt. A német alattvalók testi és lelki üdve hűséges gondozásáért, elismerés jeléül két érdemrendet adományozott neki a német császár. Mind a mellett nem kell hinnünk, hogy gondoskodás tárgyát csak a németek képezték. Nem! Szive a Jézus szeretetétől eltelve mindenkiért vert. És a hol csak lehetett, bárkivel is jót tett. Erre vallanak az ország különböző részéből, lelkészsége 25 éves jubileumára érkezett üdvözlő iratok. Egy egyházi irodalom terén működő lelkész levelében ez olvasható: Istennek legyen dicsőség az ön 25 éves áldásdús munkálkodásáért, különösen a Magyarországon kifejtett missziói tevékenységéért, mely által nem egy lelket nyert meg a Krisztusnak. Magyarországnak és főleg a mi szegény prot. egyházainknak ily nemes, istenfélő, buzgó lelkipásztorokra van szüksége. Egy theol. tanár így ír: Mint egyik munkatársa a vallásos irodalom terjesztése terén én is üdvözlöm önt. A vallásos iratok több százezerre menő, elterjesztett példányával ön is hozzájárult a vallásosság és erkölcsiség emelésére hazánkban, a mi egyházunk története lapjain maradandó emléket biztosít nevének.