Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-04 / 27. szám

Egy magas állami hivatalnok így nyilatkozik levelében : Mint hazafi és mint tagja a magyar ref. egyháznak én is köszönettel tartozom Tisztelendő úrnak, hogy idegen létére s a nagy nehézségek dacára sem kiméit munkát, fáradságot ha népünk vallásosságának emelésére tehetett valamit. Ön évtizedek óta már oly hűséggel s önfeláldozással munkálkodik a vallásos iratok terjesztésében, mint csak kevesen még legjobb hazánkfiai közül is. 1870-ben az »Egyesült-Államokba* utazott Koenig lelkész, hogy gyűjtés útján megszerezze gyülekezetének az épülőfélben lévő templom építési költségeit. A jó eredménvnyel megkezdett gyűjtést azonban kénytelen volt nemsokára félbeszakítani, mert Skóciában sürgősen kívánták megjelenését. Miután a gyülekezet belátta, hogy Koenig lelkésznek segítségre van szüksége és egy pár esztendeig segédlelkészt is alkalmazott, iónak látta a missziótársulat választmánya 1878-ban Moody András misszionáriust Prágából Budapestre áthelyezni, hogy itt a misszióiskola vezetésén kívül a német ref. leányegyház lelkipásztori gondozásában is közreműködjék. Koenig R. munkaköre idővel oly nagygyá lett, hogy mégis kénytelen volt maga mellé venni egy német segédlelkészt. A hosszú éveken át kifejtett fárasztó munka és valószínűleg kettős állásának (misszionárius s a német gyülekezet lelkésze) felizgató volta következtében a 80-as évek végén ideges fejfájásba esett. Segédlelkésze, Gladischefsky Károly mégis annyira értette ügyei továbbvezetését, hogy mikor 1888. ápril 1-én leköszönt állásáról, utódául mindjárt őt választhatta meg a gyülekezet. Úgyde nagy szomorúságára szolgált Koenig lelkésznek, hogy a misszió és a német ref. leányegyház közt fennálló jó viszony felbomlott, minthogy a misszió, mint lehetetlenséget visszautasította az együttmunkálkodást oly lelkészszel, kit a gyülekezet fizet és nem áll a skót egyház szolgálatában. Koenig R. idővel mind betegebb és betegebb lőn. Gráfenbergi tartózkodása alig csillapította szenvedéseit. Mind a mellett nagy érdeklődéssel viseltetett később is a gyülekezete iránt s habár lakása nagyon távol esett a templomtól, mégis bejárt vasárnaponként az isteni tiszteletre. Örömmel látta az egyház külső fellendülését is, a független presbyterium és ifjú utóda alatt, kinek sikerült a gyülekezeti tagokat oly áldozatkészségre bírni, hogy nemsokára paplakot és a diakonisszák részére külön házat építhettek. A következő tél folyamán még jobban elgyengült és most az az óhaj támadt benne, hogy élete végső napjait rokonai körében tölthesse el. Budapestről történt elutazása után még egyszer a gráfenbergi fürdőbe ment, hogy onnan megerősödve költözködhessék új otthonába, Potsdamba. De másként kellett lennie! Gráfenbergben egyszer elesik séta közben és lábszártörést szenved. Még 3 évig élt az öreg úr, bár nem kelt fel többet kórágyáról. Mint egész életén keresztül, úgy ez idő alatt is bízott és tántoríthatatlanul hitt az Úrban. És élte utolsó perceiben így sóhajtott még fel: Uram. törd össze a sátán hatalmát! S míg a körülötte állók elénekeltek neki egy szép egyházi éneket, csendesen elszenderült. Áldott legyen emlékezete! IRODALOM. ** A II. országos és egyetemes tanügyi kongresszus értesítőjéből immár két szám jelent meg dr. Szigetvári Iván szerkesztésében. Tartalmazza a kongresszus szervezetét, az előkészítő-bizottság jegyzőkönyveit, a titkári jelentést, a rendező-bizottságnak, s a szervező gyűlés tagjainak névsorát. ** A >Magyar Paedagogia* június-júliusi kettős száma a következő tartalommal jelent meg: A házi nevelésről, Waldapfel János; Szent Vazul paedagogiájából, Gyürky Ödön; A polgári iskolák reformja, Nagy István; Kereskedelmi iskolák szervezeti javaslata, Szánthó Sámuel; A görög kérdés, Cserép József; Az elemi iskolák oktatási methodikájához, Weber István; A tanítóhiány és tanítóképzésünk. Mohar József; A reáliskolai tanterv revíziójáról, Körösi Henrik; A középiskolai tantervek revíziója, Janus; Két enquéte, Janus. Továbbá: Irodalom, Vegyesek, stb. ** Athenaeumi történet. Az Athenaeum r. társulat kiadásában megjelenő, »A magyar nemzet története* című tíz kötetes nagy munkának (millenniumi kiadás) 28., 29. és 30. füzete most került könyvpiacra. Ezekben a füzetekben befejezést nyer a második kötet második könyve, mely Kálmán király és Álmos herceg, valamint a keresztes hadjáratok, Horvátország és Dalmácia meghódítása, az orosz hadjárat, a világi törvényhozás, az egyházi törvényhozás, végül Kálmán király családi viszonyai és Álmossal való küzdelmeinek történetét foglalja magában. Nyomban megkezdődik a harmadik könyv, melynek focimé : A görög befolyás kora. A szerző, dr. Marczali Henrik erre a korszakra vonatkozólag is számos történeti adatot hoz fel, a melyek eddig ismeretlenek voltak. A füzetek gazdagok műmellékletekben és szövegképekben. A 28. füzethez mümellékletül van csatolva Székely Bertalan nagyszabású képének : »I. Endre király koronázásának« pompás fénynvomata. Ezen kívül Kimnach László rajzában be van mutatva a történelmi nevezetességű »Kőrösszeg« látképe. A 29-ik füzet fényes kivitetü műmelléklete II. Endre arany-bullája lecsüngő arany pecsétjének hasonmását tünteti fel. Ennek a füzetnek másik műmelléklete uralkodóházunk első ősének, Habsburg Rudolfnak saját korbeli arcképe, mely az ambrasi képgyűjtemény eredetije után készült, nagy hűséggel előállítva. A 30 füzet mellékletei is fényeseknek mondhatók. Egyes füzet ára 30 krk Előfizetés negyedévre (12 füzet) 3 frt 60 kr., félévre (24 füzet) 7 frt 20 kr. Az előfizetők minden szombaton kapnak egy füzetet. ** Az Athenaeum Képes Irodalomtörténetéből megjelent a 34-ik füzet. Hat tanulmány van benne: Vadnai Károlvé »A forradalom költészetéről* (befejezve), Szilágyi Sándoré >A forradalom után« és Zichy Antalé »Deák Ferenc mint író« cím alatt. Mind a három dolgozat egyegy érdekes memoire-részlet a szerzőknek saját közvetlen tapasztalataikból merítve, rendkívül érdekes és sok ismeretlen részlettel, s azzal a közvetlenséggel írva, mely a saját emlékek előadását e kitűnő tollú íróknál kétszeresen vonzóvá teszi. A szöveget számos illusztráció kiséri: Petőfi szobra, Bem arcképe (Petőfitől), a budai honvédszobor, az Új-épület régi képe, Nagy Ignác arcképe, két szép forradalmi vonatkozású allegorikus kép, Deák szülőháza, három arcképe, Puszta-Szent-László, Deák kézirata, mauzo-