Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-04 / 27. szám

Nem kerülte ki figyelmemet, hogy mily nagy hatással van saját felekezetük tagjaira az apácák és a helyi káplán úr látogatása híveik körében, kezdtem én is gondolkodni, hogy valamit kellene tenni nekem is. Az Egyh. ísk. Lap buzdító cikkeket közölt; a cura pastoralist, a hívekkel saját házaiknál való érintkezést ajánlotta, végül a legújabb törvények megérlelték bennem, hogy a szándékból tett legyen. De miként kezdjem én meg most a házanként való látogatást, holott 16 év óta nem gyakoroltam ? Lakodalmakba, keresztelőkbe eleinte nemcsak híva, de erőltetve is voltam, alig vettem részt, most menjek házanként, híveimmel a társalgást mire irányítsam ? ezzel nem voltam tisztában. Az ismétlő iskolás gyermekeket gyűjtöttem legalább össze vasárnap délután; konfirmáció alkalmával már mindeniknek adtunk egy-egy bibliát, azt olvastuk. A télen Máté evangelista olvasását elvégeztük. A gyermekeknek tartott magyarázataimhoz nem készültem előre. Azok olvasták a bibliát, én hol egyes szavak, hol mondatok, hol pedig részleteket magyaráztam nekik. Igen örvendettem, hogy e fogékony gyermeki kebel mily áhítattal csüng beszédemen. Felkértem őket, hogy naponként egy-két verset olvassanak a bibliából, minden összejövetel alkalmával megkérdeztem egyenként tőlük, olvastak-e otthon a hét minden napjain a bibliából? a gyermekek őszinte feleletet adtak mindig. Egyik megmondta, hogy kedden és szerdán megfeledkezett az olvasásról, szeretettel buzdítottam, a másik mindennap olvasott 2—3 verset, a harmadik naponként részeket olvasott fel szülei és testvérei előtt, a mit később látogatásom alkalmával a szülék is bizonyítottak. A vasárnap délutáni megjelenést megköveteltem tőlük, de a vasárnap délutáni istentiszteleten való részvétre nem köteleztem őket. Korcsmába és templomba sem kényszerítenek, mondám nekik, de azt tapasztaljuk, hogy a ki a templomba jár gyermek és felnőtt korában, az a korcsmát kerüli. Majd Ígértem nekik, hogy meg fogom őket látogatni otthonukba is, a szüléktől fogom megtudni, hogy igaz-e, hogy naponként kezükbe veszik a bibliát. Ezek szerint előre bejelentettem látogatásomat a szüléknél, kik úgy látszik kétkedve fogadták, hogy gyermekeiket megfogom látogatni. 28 ismétlő iskolás gyermek szüleit látogattam meg. A szülékkel gyermekeik vallásos nevelésével beszélgettem, ajánlottam nekik, hogy buzdítsák gyermekeiket a biblia olvasására, figyelmeztessék lefekvés előtt, hogy ma még nem olvastál kedves fiam, leányom; csak egy évig kell a gyermekeket erre buzdítani, később annyira megszokja, mint a mosódást, el sem tud lenni a nélkül, hogy naponként kezébe ne vegye a bibliát. Különösen nyáron a dologidőbe figyelmeztessék gyermekeiket, hogy vigyék ki a földre magukkal a bibliát, s ott olvassanak naponként egy-két verset. A koszorú füzeteit ajánlottam olvasásul, a miért a szülők azt a néhány fillért nem is sajnálták. Jókai nemzeti kiadását megszereztük, ingyen olvashatta mindenki, ajánlottam ezt is a szülőknek, nemcsak a Dekameront s apróbb elbeszéléseket, de a Magyar Nábobot, Kárpáty Zoltánt szegény gazdák is élvezettel olvasgatták, egymásközött dicsérték és egymásnak elbeszélték az olvasottakat. A legszívesebb fogadtatásra találtam, mint várvavárt kedves vendéget fogadtak mindenütt. A tavasz kezdetén a konfirmáltak egyesületét alakítottam meg az ismétlő iskolás gyermekekből, s azokból, a kik már a legközelebbi két év alatt töltötték be életkoruk 15-ik évét. Személyesen felkerestem 15 családot, a hol tudtam, hogy a gyermekek itthon vannak. Kértem a szüléket és az ifjakat, hogy legyenek tagjai a konfirmáltak egyesületének. Itt is kiváló szívességben részesültem. Társalgásom a biblia körül forgott. Néhány családnál — most tudtam meg — szokásban van adventben az ősöktől ferimaradt az a szép szokás, hogy este énekelnek és bibliát olvasnak. Buzdítottam őket erre, s megígértem, hogy az adventben én is részt fogok venni házi áhitatosságukban. Meglátogattam néhány olyan családot is, kiknek leányaik Budapesten vannak szolgálatban, ezeknek figyelmét felhívtam, hogy Budapesten is van ám vallásos estély, mint Pátkán és Felcsuthon. Maguk kértek fel, hogy a télen tartsak én is olyat. Összevonva 45—50 családnál tett látogatásom eredményét, hol mindenütt kitüntető szívességgel fogadtak, én úgy hiszem, hogy az egyháztagok buzgóságát nálunk emelni fogja a lelkész látogatása. Én nem azt kerestem, mint Nagy Sándor, hogy hol van baj, hanem mentem az ifjakhoz, a gyermekek által akarok hatni a szülékre. Hol volnánk csak ma is, ha ezelőtt 16—17 évvel kezdtem volna meg híveim látogatását, a mit a jövő télen folytatni és fejleszteni fogok. Mészöly Győző, ev. ref. lelkész. BELFÖLD. A bonyhádi (előbb szentlőrinei) evang. algimnázium negyedszázados ünnepe. Tolna vármegye igen sokat szenvedett a török járom alatt; a magyar faj egészen megfogyott s a néptelen pusztaságot Németországból népesítették be a birtokosok, köztök a híres Mercy gróf tábornok, Apponyi Antal gróf s ezeknek kedves embere Szenecei Bárány György, sárszentlőrinci ev. lelkész. Mercy tábornok Tolna vármegye benépesítéseért — a mint ezt Horváth Mihály Magyarország történelmének 5. köt. 32. lapján írja — az ország hálájára tette magát érdemessé. Méltó e hálára Szeneczei Bárány György is, az egyszerű evang. pap, mert Mercy az ő telepít vényeinek felállításában Bárány tanácsával élt. Mercy a Bánát benépesítése végett a németországi tartományokból lejövő népséget Tolnán megállította, őket — mint Balassa szentlőrinci lelkész mondja — mustra alá vette s az evangélikusokat a maga részére visszatartotta s azokkal uradalmát benépesítette, Bárány pedig a sok német evang. egyházközséget szervezte. Mercyt Károly király ad audiendum verbum regium Bécsbe idézte s mind azért, hogy a Bánát benépesítésére szánt németséget a rendelt helyre mind el nem eresztette, mind pedig főkép azért, hogy a »rút eretnekeketa kiket az ördög úgyis elvisz, különösen kiválasztotta és ezáltal hozzájuk vonzó hajlandóságát kinyilatkoztatta, keményen megdorgáltatott. Mercy magát ekkép mentette: »Tolna vármegye szintén Magyarországhoz tartozik, következőkép Felségedé s ép oly puszta, mint a Bánát s így benépesítése szükséges. A mi azt illeti, hogy a protestánsokat válogattam ki ide, ez azért történt, mert a protestáns nép értelmesebb és szorgalmasabb, mint a kath. parasztság, mely a sok ünnepek miatt az év egyharmadát elhenyéli Egyébiránt, ha a protestánsokat az ördög csakugyan elviszi, ez az uralkodónak, miután ezt meg nem akadályozhatja, mindegy lehet, akár Tolnában, akár a Bánátban történjék is meg*. Ezen szabad kifejezéseit a grófnak az udvar, minthogy ily jó vezérre nagy szüksége volt, elnézte; de szintúgy elnézte a szegény protestánsok üldöztetését is. 1715-ben csak hét evang. egyházközség volt Tolna vármegyében: Szent-Lőrinc és Szokoly magyar-, Varsád,