Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-17 / 3. szám

a mit akarok, hanem a mit nem akarok, azt cselekszem. Ki az, a ki ne tapasztalta volna ez ihletett szavak igazságát ?! Az ember erkölcsi tőkéjének oltó ága, nemesítő ereje, megújító hatalma a mennyei Atya szent lelke, szentséges ereje. Ezt az isteni lelket, ezt az ujjászülő erőt maga Isten nyitotta meg az emberiség előtt. Ez az örök szeretető, végetlen kegyelmű Atya sok ízben és sokképen szólott régen az Atyáknak a próféták által, utolsó időkben nekünk az ő Szent Fija által. És a mit szólott, azt feljegyezték a szentírók, megőrizték a szentiratok, ez a szentkönvv, az evangélium, mely Istennek ereje, minden hívők üdvösségére. T. T., ehhez az isteni erőforráshoz óhajtják Önöket vezérelni egyesületünk bibliai estélvei. A szentírás s az evangélium ethikai erőivel, életadó hatalmával, világmeggyőző szeretetével, lélektermékenyítő eszményeivel kívánjuk az Önök lelkeit megismertetni, felruházni, rnegedzeni. boldogítani — Isten segítségével. Hogy szilárdul megállhassanak az élet megpróbáltatásai és kísértései között ; hogy erőt nyerjenek a rájuk váró munkában és küzdelmek között; hogy megismerjék az élet és boldogság valódi alapját és igazi erőforrását; hogy természetes erkölcsi tőkéik mennyei erőkkel beoltatván, nemes gyümölcsöket teremhessenek először önmaguknak s aztán az egyháznak, a hazának és a társadalomnak. Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy segítsen erre minket a kegyelem Istene! S ezzel a budapesti ref. ifjúsági egyesület első bibliai estélyét megnvitottnak nyilvánítom Szőts Farkas. KÜLFÖLD. Levél Berlinből. Nagytiszteletü Úr !* A mikor megtudtam, hogy még theologus koromban megyek ki külföldre, tisztában voltam már az iránt, hogy körülbelül mit tehetek majd ott kint és mit nem. A keleti nyelvek tanulásáról, a mihez kedvem lett volna, le kellett mondanom. Helyébe sok egyéb lépett. Tudva, hogy a rendes tanulás ideje már nagyon rövid s nyomban utána kikerülök az életbe, hol munkálkodnom kell, Németországon a tanulmányok mellett, élettapasztalat szerzésére adtam magam. Berlin kiváltkép alkalmas hely hozzá. Alig törődtem bele eddigi üj helyzetembe, már is arra igyekeztem, hogy megismerkedjem az itteni keresztyén körökkel, azok szellemével s munkásságával. A baptisták, methodisták, az apostoli egyház, az üdvhadsereg, a porosz államegyház mind azon fárad, hogy keresztyénné tegye Berlin szegény és gazdag lakosságát. Ki a mint hisz és tud, ügy prédikál. A német főváros a legnagyobb korrupciónak, elégületlenségnek s forrongásnak színhelye. Az ellenséges táborban, a bűnnek, a hitetlen* E magánlevelet közérdekű tartalmáért közlöm. írója, remélem, megbocsát azért, hogy nyilvánosságra hoztam. Szerk. ségnek táborában talpon van minden ember, de Sionnak őrei is résen állva, hol küzdenek az ellenséggel, hol serényen építik az Urnák templomát. S legyen meggyőződve Nagytiszteletü Úr, sokkal jobb, ha az igaz hit minden ellensége mozog, készülődik, harcol, mintha szép csendesen pihen, alszik. Kedves magyar hazámban, sajnos, ez utóbbi eset forog fenn és még sajnosabb, mikor nagy része azoknak, kik hivatva volnának, hogy »kiáltó szó« legyenek a lelkek pusztájában, határozatlan, se hideg se meleg s nyugodtan pihen az egykedvűség, a vallási közönyösség párnáin. Ők mindig ki vannak téve annak a veszélynek, hogy előbb-utóbb beleolvadnak a Krisztus elleneinek nagy seregébe. Meg vagyon pedig írva: a ki velem nincs, ellenem van. Távol legyen tőlem valakit vádolni, én ezeket csak azért mondom el, mivel nagyon fáj, hogy az én nemzetem, bár folyton hangoztatja a hazafiságot, nem akar attól valódi hazaszeretetet tanulni, a ki maga a szeretet. Hogy megismerkedjem a berlini keresztyén körökkel, azok szellemével s munkásságával, beiratkoztam először az ifjúsági egyesületbe, eljártam annak összejöveteleire; vasárnaponként, a mikor csak lehetett, sorba vettem a templomokat, végig hallgattam a hivő rationalista papok beszédeit, majd látogatást tettem több családnál, majd a berlini összes vasárnapi iskolás tanítók és tanítónők theaestélylyel egybekötött havi összejövetelein vettem részt. Hogy azután egyebet is lássak, halljak, elmentem egy népgyűlésre, a melyen Stöcker, volt udvari lelkész tartott beszédet és elmentem egy Aegidi-féle nyilvános előadásra és szóvitára, hol többek között egy anarchista szónokot is hallottam s végül a birodalmi gyűlésen is voltam. Hogy megmutassam a németnek, milyen alaptalanul mondják a magyart sovinistának. Bibelkránzchent (bibliamagyarázó órát) tartok hetenként néhány egyetemi polgárnak. Ilyen Bibelkránzchen hét van már Berlinben s egyen rendesen 5—10 ember vesz részt. A dolog természetében fekszik, hogy ily kevesen vannak, mert a Bibelkránzchennek van egy vezetője s az beszél először, de később a többiek is hozzászólnak, vagy kérdést vetnek fel, vagy kételyeket támasztanak valami ellen. Sokszor élénk eszmecsere fejlődik, a mi sokáig eltartana, s némelyik talán szóhoz sem juthatna, ha még többen vesznek részt egy bibliamagyarázó órán. A vezetőnek arra is kell ügyelnie, hogy mindig megmaradjanak a tárgv mellett. A Bibelkránzchenek szervezése félig-meddig összefügg az itteni egyetemi ifjak közt megalakult Endeavor egyesülettel, a melynek három tagból álló választmányába engem, mint a berlini theol. fakultás képviselőjét vettek be. A .tisztséget azért fogadtam el, hogy az így szerzett és még szerzendő tapasztalatokkal hasznára lehessek a Budapesten vagy máshol alakuló magyar Endeavor egyesületnek. A jogok köpenye, persze kötelességekkel van bélelve. Többen értésemre adták, mily szép volna, ha tanítanék egy vasárnapi iskolában, de ezt már még sem vállaltam el, hanem voltam kisegíteni egy ízben valakit, hogy megtudjam, milyen az itteni vasárnapi iskolák szervezete. Berlinben 144 ezer iskolás gyermek közül 10 ezer jár a vasárnapi iskolába, a hol csoportrendszer szerint tanítanak. Eleinte aggódtam, hogy majd nem értik meg a gyermekek az én pesti német kiejtésemet s a gyermekek is féltek az ismeretlen tanítótól. De mikor a vezető elmondta nekik, hogy valahonnan messziről jöttem ide, s a honnét jöttem, ott is volt sok vasárnapi iskolás tanítványom, a ki mind sokat tudott a Jézusról és szerette is a Jézust, egy csapással vége volt minden idegenkedésnek. S örömmel láttam, hogy azután mily figyelemmel