Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-17 / 3. szám

kisérték a gyermekek szavaimat, s mily elfogulatlanul és bizalmasan feleltek. Hogy végre a berlini néppel is megismerkedhessen), hetenként 100 drb »Für Alle« című vallásos heti lapot osztogatok szét az utcán, szabad óráimban. (100 darab 1 márka). Ez a munka is összefügg az Endeavor egyesülettel. Sokszor bizony rámordulnak az emberre, vagy elveszik a lapot és széttépik, vagy szótlanul elfogadják és elolvassák. De olyan is van, a ki örül az újságnak és még ismerősei számára is kér néhány példányt. És az ilyen kivételekkel busásan meg van fizetve a sok baj és fáradság. Mindezek közben, a miket most elmondottam, még egyéb is történt. Tapasztalataimmal sehogy sem voltam megelégedve. Mindig azon gondolkoztam, hogy ismerem én meg a városi missziót s azt a sokféle jótékonycélu intézetet és nem szűntem meg tudakozódni s kérdezősködni. Egy nap azt mondja nekem az ifjúsági egyesület elnöke, Rothkirch főerdész: tudja mit, menjen el Faber generálsuperintendenshez s kérje meg, hogy nem vehetne-e ön is részt a belmissziói kursuson. Ilyen kursus évenként egyszer szokott lenni. Én elmentem. Faber úr szívesen fogadott s megígérte, hogy ha csak lehet, ki fogja az engedélyt részemre eszközölni a miniszternél, mert Ő maga nem engedheti meg nekem, mint idegen alattvalónak, bár ő kész volna megtenni. Két nappal a kursus kezdete előtt jön a válasz: »Der Generalsuperintendent von Berlin gestattet dem N. N. an dem Informationskursus fúr Innere Mission theilzunehmen.* Ezzel elértem vágyaim netovábbját. A kurzus útján, nemcsak, hogy meglátogathattam a különböző intézeteket, hanem missziói előadásokat is hallottam és betekintést nyertem úgy a városi misszióba, mint a belmisszió összes ágaiba. Mikor azután elmentem Faber úrhoz megköszönni szívességét, azt kérdezte tőlem: S nyert-e Ön bepillantást a belmisszióba ? Felelet: Igen, Főtiszt. Úr, s megtanultam először azt, hogy a ki belmisszióba kezd, annak először a saját szivén kell kezdeni a munkát, és másodszor azt, hogy a belmissziói munkásságban neirfszabad chablonokat felállítani. Igaza van. válaszola Faber superintendens, először hinni kell tudni s azután azt, hogy a görögök közt görög, Berlinben berlini. Budapesten budapesti tudjon lenni az ember. Most arról irok még, a mire tulajdonképen legelőször kellett volna rákerítenem a sort, t. i. az egyetemi előadásokról. Harnack, Gyziczki, Wagner, Weiss, Strack, Preitschke és Schlatter tanároknál hallgatok. Harnack tanár az egyetemes egyháztörténelem első részét, az első századok történetét adja elő. Schlatter tanárt és őt szeretem a legjobban. Előadásai rendkívül kedvesek és érdekesek. Nem tudom megítélni, hogy Harnack tanárnak milyen a hite, de részemről túlzottnak tartom a róla híresztelt dolgokat. Harnack úrban a tudós és a keresztyén nem tart talán mindig lépést egymással s így természetes, hogy az észspekuláció nála, némelykor a helyes subjektivitás és a szükséges objektivitás rovására történik. A másik szellemdús tanár, Schlatter nincs kitéve ennek a veszélynek, mert mikor elfoglalta tanári székét Berlinben, azt kérdezte tőle a porosz kultuszminiszter: »Stehen Sie, Herr Professor, auf dem Boden des Evangeliums ?« és Schlatter tanár ígvr felelt: >Excellenz, ich stehe unter dem Evangélium« Levelem hosszúra nyúlt, sietek befejezni. Kiváló tisztelettel. Berlin, 1895. jan. 2. Biberauer Richárd. REGISEGEK. Károlyi Sebestyén és a mi hozzá tartozik. E Lap mult évi folyamának 16. számában (250. 1.) Thury Etele felhívott, hogy én, mint a kinek keze ügyében van a kassavárosi levéltár, ennek adatai alapján nyújtsak bővebb felvilágosítást azon Károlyi Sebestyén felől, ki a nevezett levéltárban található s már publikált másolat szerint 1554. június 24-én superintendensnek írja magát. Én, szorosan a feltett kérdéshez tartván magamat, már három hét múlva azon helyzetben voltam, hogy e Lap mult évi 19. számában (a 298 — 299. lapokon) oly értelemben felelhettem, hogy »Károlyi Sebestyénről a szóban forgó másolaton kívül Kassa vásos levéltárában semmi más adat nem található«. Mivel pedig ez alkalommal sem célom, sem kötelességem nem volt, hogy a Károlyi Sebestyénről eddig ismert összes adatokat egybeszedjem, megbíráljam és feldolgozzam: megelégedtem annyival, hogy csupán és egyedül a szóban forgó levélre tettem néhány oly megjegyzést, melyeket egy és más okból szükségesnek láttam. Zoványi Jenő, e Lap folyó évi 1-ső számában, egyenesen az én válaszomra reflektálva, szintén közöl egy cikket ugyanarról a Károlyi Sebestyénről. Mindjárt a bevezetésben azon kedélyes állítás foglaltatik, mintha azt válaszoltam volna Thury Etelének, hogy én Károlyiról csupán annyit tudok, a mennyit abból az egy levélből ki lehet venni. Ez tagadhatatlanul igen alkalmatos bevezetés annak feltüntetéséhez, hogy Révész Kálmán milyen keveset, Zoványi Jenő pedig milyen sokat tud Károlyi Sebestyénről: csak az az egy baj van az egészben, hogy merő valótlanság; a mennyiben, mint fentebb látható, én arról szóltam, hogy mi van Károlyi Sebestyénről a kassai levéltárban, nem pedig arról, hogy mit tudok én ő róla. A két dolog annyira különböző, hogy csak Zoványi cserélhette fel őket. Azonban nem időzöm tovább e vastag transsubstantiatiónál, hanem térek a dolog lényegére. Zoványi Jenő, miután a Schrauf által kiadott névjegyzék alapján — szerintem is egészen helyesen — megállapítja, hogy Boldi Sebestyén és Károlyi Sebestyén ugyanazon egy személy, felsorolja ennek ismert életrajzi adatait, akár a Boldi, akár a Károlyi néven legyenek azok találhatók. Nekem — úgy látom — imputálja Zoványi, hogy Thury kérdésére »már három hét múlva« megadtam a választ, azt kell tehát következtetnem, hogy ő az azóta eltelt több mint félesztendő óta folyton gyűjtögeti a most közlött adatokat s azokat illetőleg a teljesség igényével lép fel. Minddennek dacára legyen szabad nekem — ki olyan keveset tudok Károlyi Sebestyénről — a Zoványi által ismert és közölt adatokhoz a következőket csatolnom: 1. Károlyi Sebestyén gyulafehérvári arbiterségét (1568) nemcsak Bod és Benkő tartották fenn. a kiknek egyes adatait, épen mostani cikke folyamán is, méltán kétségbe vonja s kiigazítja Zoványi — hanem egykorú hiteles feljegyzés is bizonyítja.1 2. Boldi-Károlyi Sebestyén tiszántúli paposkodásáról ennyit tud Zoványi: »Bélteki papnak 1557. írja magát; erdődi papnak Schesaeus mondja, így tehát ez is elég hiteles állítás. Hogy aztán 1557-nél előbb volt-e Erdődön vagy később, nem tudható, talán inkább előbb.« — Ha Schesaeus müvéből nemcsak a Tóth Ferencznél található 1 Teutsch G. D. Urkundenbuch der ev. Landeskirche A. B in Siebenbürgen. II. Theil. Hermannstadt, 1883. flll. és 112. lap.)