Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-27 / 26. szám

toztak. E család egykori nagyságát elfelejtvén, a Teremtő nevét dicséré, hálát adván neki a balszerencséért, mely­lyel őket próbálni méltóztatott. Mivel az igazság utáról el nem tértek, hogy megjutalmazza őket az Úr: megáldá elsőszülöttjöket, választottjává tévén őt, s elküldőtte, hogy támogassa azokat, kik bűnbe estek és gyógyítsa meg a szenvedést tűrőket.« És az isteni gyermek, kit Issa néven neveztek, zsenge gyermekkorától kezdve szólott az egy és oszthatatlan Isten­ről ; intette az eltévelyedett lelkeket a bűnbánatra és az elkövetett bűnökből való megtisztulásra. Mindenfelől menének hozzá, hogy hallgatnák és álmélkodának a gyermek beszédén. Az összes zsidók elismerték egyhangúlag, hogy az örök szellem lakozik a fiúban. Mégsem állta ki soká népe közt Issa. Az anyósok — szegény anyósok, mit nem fognak rájuk — űzték el. Királyi származása, ritka míveltsége, komoly tanulmányai, mint jó parthiet ajánlották, s a leggazdagabb és legelő­kelőbb mamák szerették volna vejüknek. Ezért Issa 13 éves korában — mikor az igazi izraelitának házasodnia kell -— az egyszerű ácsmester háza valóságos gvűlhelye lett a gazdag és előkelő embereknek. Aj fiatal, mélyelmű Issa, ki minden testitől elfordult, olthatatlan tudomány szomj­jal lelkében, titkon elhagyja a szülői házat és egy kara­vánnal Indiába indul, hogy tökéletesítse magát isten igé­jében és tudakozza a nagy Buddha törvényeit. Brahma bölcs papjai szívesen fogadták; tanították a Védákat olvasni, érteni; gyógyítani imádság erejével, a szent írást magyarázni a népnek, gonosz lelket kiűzni az emberekből, s egyebekre. Hat évet töltött Issa Dsagarnatban; Radsagriha-ban, Benares-ben s a többi szent helyeken. Mindenki szerette, mert békességben élt a Vojszákkal, (kik Brahma lábából származtak, a földet mívelni, barmot őrzeni, kereskedni, mindenféle mesterséget űzni, hogy a Brahmanokat és Ksatriákat táplálják); meg a Szudrákkal, kik a három első kaszt rabszolgái valának. De a Brahmánok, (a fehérek, kik Brahma szájából származtak, kik papok, a szent Vedák magyarázói és a nép tanítói, törvénylátói) meg a Ksatriák, (a vörösök, fejedelmek és nemesek Brahma kezéből valók, kik had­vezetésre és uralkodásra hivatvák), intették Issát, hogy a nagy Para-Brahma tiltja az azokkal való érintkezést, kik alsó testéből és lábaiból származtak. Issa nem hallgatott rájuk. Prédikált a Szudrák között a Brahmanok és Ksatriák ellen, s hirdeté nekik az emberi jogokat. »Bizony, bizony, mondom néktek az Atya nem tesz különbséget gyermekei között, kiket egyformán szeret.« Ezen megharagudva, elhatározzák a fehér papok és harcosok hogy Issát megölik. Issa azonban a Szudrák révén idejekorán értesül az őt fenyegető veszélyről, éjsza­kának idején elmenekül Dsagarnat vidékéről, s a hegyek közé a Jauta-vidék földjére megy, hol a nagy Buddha, Sakya-Muni született, s ott a hű nép között imádta az egyedüli és felséges Brahmát. Miután a póli nyelvet töké­letesen megtanulta, neki adta magát szentírás tekercsek tanulmányozásának. Hét év múlva már önállóan tudta magyarázni a szent tekercseket. Ekkor elhagyja Nepált és a Himalaya vidéket, lemegy a radsiputáni völgybe, s nyu­gat felé indulva prédikál a legkülönbözőbb népeknek az emberi tökéletességről s a jóról, melyet felebarátainkkal cselekedni kell s a bálványimádás ellen. Szavai nagy tetszésre találnak. A szomszéd orszá­gokat bejárja híre. Hogy Persiába ért, a hatalmától félő papok eltiltották a népet hallgatásától. A mint azonban látták, hogy minden vidék milyen örömmel és istenféle­lemmel fogadja be, kiadták a parancsot elfogatására. Elfogva, a főpap elé vitték, hol törvényt ültek felette. Perének azonban oly kedvező kimenetele lett, hogy a mágusok nem merték bántani. Éjszaka, mikor az egész város nyugodott, kivezették az országútra s elküldték, remélvén, hogy a vadállatok zsákmánya lesz. De a mi Urunk Istenünk oltalma alatt sértetlenül folytatta útját. Gergely Antal. BELMISSZIÓ. A francia protestáns bibliai társaságok. A francia református egyház az 1893-iki chicagói villágkiállításra kiadott egy érdekes munkát, a mely a francia protestantizmus XIX. századbeli munkásságát is­merteti. Örvendetes képet tár elénk a mondhatni marok­nyi francia protestánsság munkásságáról. A mit ez a félmilliónyi protestáns tett és alkotott, bámulatra méltó. Bibliái, társaságai, belmissziói, egyletei, árvaházai, theolo­giai, iskolái, papi egyesületei, nemkülönben a sajtója a virágzás magas fokát érték el. A hugonották, kik a mi kálvinistáinkéhoz sokban hasonló fényes és véres emlé­kekkel dicsekedhetnek, mai napság a francia társadalom kovásza. Nem érdektelen bepillantani egyesületeik organi­zációjába és ebből is levonni a magunk részére a kon­zekvenciákat. Legjobban méltányolhatjuk a francia protestantiz­mus munkásságát akkor, ha történeti keretében vizsgál­juk. Százados üldözések folytán elveszté legbuzgóbb hívei közül 300 ezeren fölül, kik részint elhullottak, részint ide­gen földre költöztek. Hogy mégis megmaradt az egyház, azt igazán Isten csodája és ama 80 lelkész mártír halála tette, kik 1686-tól 1762-ig máglyán és vérpadon haltak meg. A forradalom 1781-ben visszaadta jogaikat, de alig­hogy megnyithatták templomaikat, máris bekellett azokat zárni az anarchia elől, a mi a forradalom elején beállott. A protestánsok fölhasználták azt a szélcsendet, a mi az első restauráció idején beállott, és ekkor keletkezett az első francia protest. bibliai társaság. Nagy szó volt ez az időben, mikor egyik fél a másiknak megjelent könyveit kobozta el; 1678-tól 1802-ig protestánsok számára sem bibliát, sem újtestamentumot nem lehetett nyomatni; egye­sülni kellett hát a protestánsoknak és az egyesülés hozta létre a párisi prot. bibliai társaságot. Ez a társaság végleg 1818-ban alakult meg; első el­nöke a nagy Duplessis-Mornay-nak egyik unokája, Jaueourt miniszter volt, ki melié aztán több alelnököt, ülnököt és titkárt választottak. Azzal kezdte működését, hogy a Martin­féle bibliafordításból megvett Londonban egy egész ki­adást, aztán szétosztotta. Hamar mutatkoztak jelei is mű­ködésének. Legelőször észrevették a pápisták. Lamennais abbé azt írta, hogy ez a munka »vallási anarchiát teremt, mely meg fogja ingatni a társadalom alapjait«, a másik az egészet »ügyes kereskedelmi spekulációnak« nevezi. A hatóságok sem nézték jő szemmel, de ennek dacára egész sereg apróbb fiókegyesület állott elő; a bibliai

Next

/
Oldalképek
Tartalom