Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-27 / 26. szám

kérdés. Hiszen Jézust mint örökkévaló isteni lényt s az örök élet elengedetlen feltételét alig tárja elénk világosabban s határozottabban bibliai mondás, mint ép a János 17. rósz. 3 verse. És mégis dr. Szlávik úgy akarja e verset feltüntetni, mint a mely ellene mond a Jézus isteni voltának. De hogy állhatott elő dr. Szlávik tévedése? A felelet egyszerű. Ő, a ki az elfogulatlan tudomány álláspontját szereti képviselni, csak a Károli-fóle fordítást nézte meg, mikor idézett. Mily jó, hogy erről az a német ember nem vehet tudomást. Persze a Károli-fordítás sem azt teszi, hogy csak az Atyát kell Istennek ismerni, a Jézust pedig nem. Különben is minden esetleges félremegyarázás ellen ott van a János X. 31 : En és az Atya egy vagyunk s ha esetleg a János evangeloma nem tetszik, ott van Máté, XI. 27: Az Atyát is senki sem ismeri, hanem csak a Fiú. Azonban a görög szöveget: aóz-q ős sauv rj auímo? Co)7], tva Yivwaxooaiv as töv [Jlóvov áXvjíkvov •ő'EÖv xai őv á7iáaTstAac l^aoov Xpiatöv, már a fölülvizsgált magyar új szövetség is helyesen így adja vissza: Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek tégedet, az egyedül igaz Istent és a kit elküldettél, a Jézus Krisztust. Ezzel az ő sajátképeni kérdésére megfeleltem volna. De világos, hogy az ő kérdése mögött egy szomorú tény áll. T. i. az, hogy még tisztelt barátom is, a ki előtt a Krisztus közpoti személy, a ki jó indulattal viseltetik a Krisztus evangelioma iránt: ez a Krisztus nem áll még teljes isteni dicsőségében. A ki még keresi a bibliai idézeteket, a melyekből ki lehetne magyarázni, hogy a Jézus nem igaz Isten : az még a testtel és vérrel tusakodik. Hiszen, ha tréfálni akarnék vele, azt mondanám : Gratulálok neki, hogy ő a Jézus emberi voltát János evangéliumából akarja kimagyarázni. Eddig más volt a divat. Mert hiszen jaj lenne a Krisztus híveinek, ha e divatoknak engednének. Ha Schleiermachernek elhitték volna, hogy a Jelenések könyvét nem írhatta János apostol, mit tettek volna Baur idejében? Viszont ha Baurnak elhitték volna, hogy a Cselekedetek könyve csak olyan ravasz chemiai elegy-belegy mű, hogy állnának meg most Steck tudománya előtt? De hagyjuk mindezt. A dolog lényege ez. Mi a Krisztust Istennek és embernek látjuk az evangéliumokban (mindenikben) s annak tapasztaljuk életünkben. A mikor János szerint (IV. rósz) éhezik, szomjúhozik, sír (XI. rósz), embernek látjuk a IV. evangelium szerint s erősen, tudományos módon meg vagyunk győződve, hogy teszem, a jó pásztorról, meg a szőlőtőről mondott példázatok aligha készültek valami metafizikai kópzelődósekbe elmerült ember könyvhalmaza mellett Azok a palestinai síkokra és hegyekre emlékeztetnek. Azután meg a synoptikusoknál nemcsak ott látjuk Istennek a Jézust, a hol betegeket gyógyít ós halottakat támaszt, sőt maga is feltámad, hanem ott is, a hol a zsidóknak azt meri mojiclani, hogy a templomnál nagyobb vagyon itt (Máté XII, 6), vagy hogy ő a szombatnak is Ura (Márk II, 28), vagy a hol a vérbeli összeköttetéssel szembe állítja a szellemi összeköttetést, bizonyára anyjának, egy zsidó anyának iszonyú fájdalmára (Márk III, 13, 1—35), vagy a hol a sadduceusok csomóját az örök élet dolgairól való teljes bizonyossággal szétvágja (Lukács XX, 27—40) és mindenhol. És ha az egész világ összedől is, ebben a Jézusban hiszünk. E Jézusban vetett hit által akarunk élni ós halni. E Jézusban vetett hit munkájától várunk sikert. És a ki e Jézusban nem hisz, annak azt hirdetjük: Térjetek meg! És azt hiszem világos, hogy ha ez a Jézus az igazi Jézus, ha az evangelium csudadolgai tények, ha az Isten, az Örökkévaló Isten, érdemesnek találta értünk emberré lenni, s minket tanítványaivá hívni el, hát nem szeretet, nem türelem, hanem Isten iránti rút hálátlanság és embertársaink lelkeinek elárulása lenne, ha mi azt hirdetnők, hogy akármilyen nyomorúságos, törpe, halvány, erőtelen Jézusban való hittel beérhetik az emberek. Ha ezt tennők, újra szegeket vernénk azokba a kezekbe, melyek áldást hintettek mindenkor s töviskoszorút tennék az Isten szentének homlokára. * * * A lelki szőnyeg második része a Sárospataki Lapok egy közleményére vonatkozik. A »Hajnalában egy sárospataki theologusnak, a kiről láttam, hogy imádkozni is szeret, felolvasást is tart, azt a tanácsot adtam, hogy ne színészkedjék, mert egy műkedvelői előadásban, jelmezben, ő is fellépett. Jó akarattal adtam e tanácsot. Azt akartam kifejezni, hogy: Kedves Barátom, látom, hogy okosabb dolgokhoz is ért, hagyja félbe, a mi nem való kálvinista theologusnak. A Sárospataki Lapok azután rámfogja, hogy én az ártatlan örömöktől meg akarom fosztani az ifjú embereket. Hát én sokat írhatnék arról, hogy az ártatlan örömök leple alatt a mulatozás elfajult és anyák ós jour fixeket tartó úri nők már többször elszörnyűködésöket fejezték ki a fölött. Hanem most nem ez a kérdés. A Sárospataki Lapok egyszerűen ignoratio elenchi-t követ el. Más tárgyról beszól, mint a miről szó van s a ki ezt teszi, az egyenesen azt fejezi ki, hogy a kérdéses tételt nem meri védeni. Nem az ártatlan örömökről van szó, hanem arról, hogy való-e a szinészkedós kálvinista theologusnak vagy nem? Goethe Faustjában Wagner azt mondja egy helyen: Ein Comödiant kann einen Pfarrer lehren, a mjre Faust 51*