Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-23 / 21. szám

oktatási intézetek adják; e kincset egyaránt szaporítják úgy a felekezeti, mint másnemű népoktatási intézetek: vagyis ha a népoktatás állami tőke, ennek megteremtéséhen, szaporításában oroszlánrészük van a felekezeteknek. A felekezeti iskolák — általánosságban véve a dolgot — nem állnak oly magaslaton, mint a meglévő államiak, az tény; de a baj nem a felekezetek jóakarata, hanem anyagi tehetetlensége miatt esik meg; igen, de a népoktatás állami tőke, e tőke megteremtésében oroszlán rész a felekezeteké, egész jogos, méltányos tehát, hogy munkájukban segélyeztessenek. Az állam — népoktatási szempontból véve a dolgot — serdülő ifjucska volt még, mikor a felekezetiség már munkabíró vagyont gvüjtő tetterős férfiú volt; tehát nem volna valami ildomos dolog a férfivá fejlődött ifjútól, ha most erőszakkal akarná elnyomni az ő javán munkáló idősebbet. A főcél a jó isicola. Meg kell alkotni a megfelelő tanterveket, meg kell állapítani, minőnek kell lennie egy jó iskolának; ha a felekezetek anyagi okok miatt nem képesek megfelelő iskolát állítani, állami segélyben kell részesíteni azokat. A lehetőség így meg van adva a jó isicola felállítására; az állam segélyez, ennek ellenében kérlelhetetlen szigorral követelje a jó iskolát, annak kellékeiből egy hajszálnyit se engedjen, sehol, soha. A felekezetek segélyezése — melyet a tanügyi kormány bölcsen a gyakorlatba át is vitt — a legjobb út a jó iskolák létesítése felé; míg egyrészt a felekezeti érzékenységet is kielégíti, másrészt az állami felügyeletnek, melyre pedig különösen nemzetiségi szempontból nagy szükség van, nagyobb jogon alapuló tágasabb tért nyit. Ezért melegen üdvözöljük a tanügyi kormányt. Az országgyűlés színe előtt legsűrűbben hangzott a lelekezeti tanítóképzők államosítása. A miniszteri jelentések évről-évre panaszkodnak a felekezeti tanítóképzők hiányos felszerelése, nemkülönben az egyes intézeteknél alkalmazott kevésszámú tanerők miatt; úgy, hogy egynémelyiknél egy-egy tanár heti 26—30 órát is ad. Ez annyi, mint a lelkiismeretes tanár életének gyorsabb lejáratása, megmérgezése, az ügy rovására. A miniszteri jelentésnek igaza van. Ámde a tanítóképzőknél mutatkozó bajok stb. hasonlóan nem a jóakarat hiányából, de anyagi tehetetlenségből erednek. A népiskolák lelkei a jó tanítók, hány felekezeti képzőből kikerült tanító működik kifogástalan sikerrel állami iskolákban? De tanítson a tanító bármily iskolában, első sorban a haza javán működik, az tagadhatatlan tény. A középiskolák kulturmissziója nagy és fontos; de egy szemernyivel sem kisebb ám a tanítóképzőké. Míg a felekezeti középiskolák százezrekre menő állami segélyben részesülnek, addig a tanítóképzők egy fillérnyi támogatást sem kapnak. Miért? Lehet-e ezt a középiskolák segélyezése mellett döntő okokkal igazolni V A felekezeti tanítóképzők hiányosak; állapíttassanak meg egy minta-tanitóképzőintézetnek összes kellékei; hol a felekezet anyagi okok miatt ilyet felállítani nem kepes: állami segélylyel kell pótolni a hiányt, megfelelő számú állami tanárok alkalmazása és felügyeleti jog biztosítása ellenében. E mód a középiskoláknál fényesen sikerült ; kétségtelen, hogy a tanítóképző-intézeteknél sem marad el a siker. Ez ügyben illetékes vezérlő férfiak hassanak oda, hogy a felekezeti tanítóképzők állami segélyezése, megfelelő jogok ellenében, törvényileg kimondassék. A mai viszonyok szerint a felekezetek nagyobbmérvü segélyezése a leghelyesebb mód a népoktatás fejlesztésére. Nem az iskola jellege, de benső tartalma, hazafias szelleme stb. a lényeg, ne akarjuk tehát az iskolaállítási jogot a felekezetektől megvonni, Az államosítás eszméje ha megérett, magától is ténynyé válik a jövőben. A főcél: kifogástalan jó iskola; ezt óhajtjuk és akarjuk mi mindenek felett! Eperjes. Simkó Endre. KÖNYVISMERTETÉS. Bossuet beszédei. I. kötet. Fordította és bevezetéssel ellátta Acs«y Fereucz, a győri főgimn. igazgatója. Bossuet arcképével. Kiadta a pannonhalmi sz. Benedek-rend. Esztergom, 1895. Laiszky és Kókai bizománya. Ára 5 frt. (LXX -f 691 1. 8°. I. Szokatlan nagy terjedelmű, vaskos kötetben, csinos kiállításban, jó magyarsággal fordítva bocsátotta közre Aesay Ferencz, győri bencés igazgató-tanár, Bossuet beszédeinek első köteteit, bő, LXX oldalra terjedő előszóval s Bossuet életének s munkálkodásának ismertetésével. Az előszóban minden oldalról megszívlelésre nagyon méltó, s római egyházi férfiútól meglepően szabadelvű eszmékkel találkozunk. Feltárja a növendék-papság jelenlegi nagyon felszínes előkészítését, a latin nyelven való meddő oktatást. Ujat, jobb rendszert, mindenek fölött a magyar nyelvet sürgeti s biztatja a budapesti egyetemet, hogy menjen elő jó példával, kezdje meg a növendék-pavság magyar nyelvben való kiképzését. No, ily világos őszinteséggel még sem mondja, de bizonyára érzi és fáj neki szive belsejében, hogy nem úgy van »a mint kéne lennie*, hogy a szemináriumok nevelnek lelketlen kosmopolitákat, kik készek titkon és nyilván szövetkezni oláhval, muszkával. ördöggel és pokollal, a mint Rómából sugalmazzák, a kik csöppet sem törődnének azzal, sőt örülnének s leikök egész erejével működnek azon, hogy a Karaffák, Besták, Kolonicsok korszaka visszatérjen, hogy inkább töröltessék el a magyar nemzet a föld színéről, mintsem eretnek legyen. Bizonyosan táj ez a hazafias érzületű bencésnek. És nekünk jól esik az ő fájdalma, jól esik tapasztalni, hogy vannak a r. k. egyházi férfiak között is, bár kevesen, kik hazafiasai! éreznek s ezen érzelmüknek, bár óvatos, félénk hangon, kifejezést adnak. Ne félj, kicsiny sereg! bátorítson, lelkesítsen titeket nagy Bossuettok, a ki példányképül állított s méltán dicsőített egyházi beszédeiben büszke önérzettel kiált fél: »én francia vagyok«, s hálát ad Istenének legelső sorban azért, hogy