Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-23 / 21. szám

franciának született. S bizonyára Nisard nem azért emelte őt a legelső helyre, hogy a római katholikus egyháznak, hanem hogy a francia nyelvnek tett szolgálatot. Több helyes, életre való eszmét pendít meg Acsay az előszóban. Kimondja, hogy egyházirodalmunkban nincs alapos birálat, csak általános frázisokban mozgunk. Nincs példányképünk, mint az irodalom egyéb műfajaiban, a mihez az egyházi beszédeket mérhetnők. A magvas előszó után egy érdekes és értékes tanulmány jön Bossuet élete s működéséről, e címeken: Bossuet életrajza. Beszédeinek története. Szónoki fejlődése, forrásai. Miért dogmatikus, vagyis valódi szónok Bossuet ? Beszédeinele szerkezete. Előadása. Összehasonlítása Bourdaloue, Massitton és Pázmánynyal. Ezeknek egy ugyanazon tárgyról való beszédeiket párhuzamba teszi s elemezi. Az életrajzi fejezetből megtudjuk, hogy Bossuet 1627-ben Dijonban született, előkelő családból. Már kora ifjúságában, 16 éves korában, feltűnt nagy elméje, szónoki képessége. 1652-59-ig Metzben hivataloskodott. hol alkalma nvilt XIV. Lajos és udvara előtt szónokolni. Ezután emelkedett candorni püspökké, majd a trónörökös nevelőjévé nevezte ki a király. A trónörökös nevelésének befejezte után püspöksége csendes magányába vonult, folyvást, mindvégig (1704-ig) elmélkedve, munkálkodva. Több ízben föllépett Fárisban s egyebütt mindig fényes, előkelő közönség, többnyire az udvar előtt, a midőn nemcsak az udvari előkelő világ, hanem a tudósok is szószékéhez tódultak s kijövet csoportokba verődve beszélgettek a beszéd rendkívüli hatásáról. Nemcsak prédikációkat, homiliákat, halotti beszédeket írt; hanem számos theol. bölcseimi, politikai s történelmi értekezést is. Irodalmi érdemeit — természetesen — csak halála után nagy későre, másfélszázad után, fedezték föl. JSisard a francia irodalom történelében a francia prózaírók legnagyobbikának tartja öt. Nemcsak abban a triásban, melyet Bourdaloue, Massillon és ő képez, a legelső ; hanem az egész világirodalomban is a legelsők közé tartozik. Ilyen nagyra méltatott szellemmel méltó megismerkedni nekünk is. A terjedelmes s érdekes előszó és ismertetés után hozzáfoghatunk Bossuet beszédeinek olvasásához azzal a nagy érdeklődéssel, a mit a kikiáltott nagysággal való közvetlen megismerkedhetés támaszt az emberben. Milyen hát a francia prózaírók legnagyobbika, a világirodalom legelsőinek egyike? Nem a Nisard szemüvegén (hisz ő francia!) s nem Acsayén (hisz ő kath. pap!), hanem saját szemeinkkel nézve? Megvallom, hogy némi gyanakvó előítélettel fogtam Bossuet olvasásához. Hiszen Bourdaloue és Massillon is égig van magasztalva itt-amott, elhalmozva mindazokkal a jelzőkkel, a mik fölébresztik a jóhiszemű emberben a vágyat, megismerkedni velők közelebbről. Szalay Sándor szatmári székesegyházi hitszónok adott erre alkalmat, négy füzet szent beszédet adván Bourdaloue és Massillon nyomán. De ennél sokkal nagyobb bűnt cselekedett a »Religió«, midőn e beszédeket, minden birálat nélkül, csak ügy futtában, a nagy nevekbe fogózva, mint remekeket ajánlotta a jóhiszemű jámboroknak. Ha az eredetiben is olyan a nagy Bourdaloue és M., a milyennek ezek a nyomok mutatják: hová emeljük akkor Pázmányt, Szabót, vagy a magyar prot. pred. irodalom Acsay által is ismert jeleseit, mert ezek bármelyike is félül áll a Szalaynak B. és M. nyomain irott beszédein. A ki elolvassa egyik kisebb szabású magyar ref. predikáció-irónknak beszédeit, melyek e merész címen jelentek meg: »Szeremlei remekei* nem csalódnék annyira, mint a ki B. és M. szellemével óhajtván megismerkedni, ezeknek nyomain Szalay Sándort kapta. Mondom, attól tartoltam, hogy Acsay is Szalay nyomait követi, a ki — saját belátása szerint — »nem fordított, hanem új alakba öltöztette, összevonta a nagyterjedelmű beszédeket, rövid félóra alatt elmondható beszédekké*; tehát úgy tett, mint Gáspár .János az állami népiskolai olvasókönyvekben a népdalokkal, nyakát tekerte valamennyinek. Akkor szép az erdő, mikor zöld, Mikor a vadgalamb benne költ: Akkor szép a kis lány, mikor víg, Mikor mint a galamb oly szelíd. Szegény, törpésített Bourdaloue! Acsay nem gyúrja át klasszikusát, hanem fordítja. »Fordításom — mondja az előszóban — szigorúan ragaszkodik az eredetihez, de egyúttal nyelvünk szelleméhez is.« S valóban ez utóbbira nézve nem lehet szemére vetni semmi idegenszerűséget, használ ugyan itt-ott szokatlan szavakat (p. o. szürik-zavarják, fogárdos, indíték, gedélje stb.), de mondatszerkezete magyaros. Tehát ad jó fordítást, melyben megismerhetjük, élvezhetjük Bossuet. Mert élvezet őt olvasni. Épen az a legközvetlenebb s legerősebb bizonyság valamely mű értéke mellett, hogy azt olvasni, hallgatni, szemlélni lebilincselő élvezet. Nem tekintve B. hittani álláspontját, az Acsay által közölt mind a 38 beszéd nagy elméről tanúskodik, ki mély, nagy gondolatait s érzelmeit kedves szép alakban tudja előadni. E beszédeket, minden belső nagy értékük mellett is, mi nem használhatnók szószékeinken, sőt lelkiismeretes kath. hitszónokok sem. Valamint Cicero véd- és vádbeszédeit nem mondhatná el a mai prókátor. Hanem igenis vehetné példaképül minden felekezet prédikátora, mert egyesülve van bennök mindaz, a mi a jó prédikációban megkívántatik. De hát mi kívántatik meg a prédikációban ? Mi annak a célja, rendeltetése? Az, a mi általában a szónoklaté, hogy t. i. a hallgatókat valamely igazság felől meggyőzze, felvilágosítsa s ebből folyó elhatározásra, cselekvésre bírja. Ugyanez a célja az egyházi szónoklatnak, valláserkölcsi irányban. A homilétika elmondja ugyan, hogy micsoda szabályok, mód és eszközök felhasználásával érhető el a cél. De mindezt jobban elsajátíthatjuk