Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-16 / 20. szám

hatjuk a soha meg nem lankadó erőt; az előhaladást, mit feltartóztatni földi hatalom nem képes; s a lelkek megdobbanását az evangelium édes hangjára; a szivek olvadását a Krisztus szerelmének tüzében ; a megrendült kételkedést; a bűnös lelkek töredelmét; Istennek országát, a mint a világ előtt láthatatlanul, észrevétlenül, de biztosan közelget el a földre, hogy kebelébe befogadjon minden népet s nemzetséget s adjon nekik békességet s boldogságot az Úr örök kegyelme szerint. Utunkban a Jelentés a vezetőnk; ez a mindent látó és tudó kalauz, mely soha nem téved, mely nem törekszik csak a szépet és a kellemest mutatni meg. De megmutatja hiven az elszomorító, a lehangoló jelenségeket is. Induljunk el vele s hallgassuk magyarázatait. Utunk Franciaországgal, a mai modern műveltség klasszikus hazájával kezdődik. Az a forró, nyugtalan levegő, mely ez ország felett lebeg egyébb tekintetben, egyszerre mintha jegessé válna, mikor az evangelium ügye felől tudakozódunk. S kalauzunk mintegy szomorúan mondja: >Franciaországban egy teljesen ellenséges indulatú földön munkálkodunk. Mint más országokban, úgy itt is szembeszáll velünk a természeti emberiségnek minden hatalma; azonban itt ezenkívül még az uralkodó római kath. egyház is ellenünk fordul a maga 35 millió névleges követőjével: és mik vagyunk mi ezekkel szemben ?« És mégis mindennek dacára, az evangelium feltartóztathatlanul halad előre. Míg 1893-ban az eladott bibliák száma 187,302 volt, addig e szám az elmúlt évben 233,598-ra emelkedett. S ha ehhez még hozzáveszszük, hogy egymásután alakulnak evangeliumi egyházak; bibliaolvasó kis társaságok: láthatjuk, hogy az evangelium kovásza nem romlott még meg s annak lassú, de biztos, életadó működését nem akadályozhatja meg sem a természeti ember vak oktalansága, sem a nagyon is világosan látó pápistaság minden erőlködése. A legnagyobb részben ugyanez a képe Spanyolországnak és Portugáliának is. A közös eredet s még inkább a közösen hordott pápai járom hatása feltűnő hasonlatosságot eredményez. Az evangelium napja még csak halvány sugarait bocsátgatja itt ki a láthatár szélétől; de e halvány sugarak, habár még igen sötét is az éj, a nem sokára felhasadó fényes hajnalnak előfutárai. A bibliaolvasó társaságok s a collegia pietatis alakulásai mind azt mutatják, hogy a jég olvadozni kezd s a tavasz nem messze lehet már. Portugáliában a forgalom jelentékenyen csökkent ugyan a mult évben (18,695-ről leszállott 12,532 példányra); de ez részben annak is tulajdonítható, hogy a társaság, anyagi viszonyaira való tekintetből, a kolportőrök számát kevesbbítette. Spanyolországban azonban emelkedett a forgalom (61,870-ről 64,835 példányra) s mint a spanyol agencia vezetője mondja: »Biztosan lehet állítani, hogy Spanyolországban a biblia elterjesztésére annyira elő vannak készítve a viszonyok, a mint még eddig nem voltak sohasem*. Igen érdekes, a mint utitársunk az olaszországi viszonyokat jellemzi. »Vannak partok — mondja — a melyekből évről-évre egy-egy darabot kerít hatalmába a tenger, de csak oly lassanként, hogy alig lehet az előrehaladást kimutatni. Csak azok, a kiknek emlékezete messze vissza tud nyúlni a múltba, képesek összehasonlítást tenni a mult és a jelen között. S ez áll sok nemzet szellemi történetére, különösen az olasz nemzetére is. Élnek még ma is sokan, kik emlékeznek első római utazásukra, hogy hogyan kutatták ki úti podgyászukat: nincs-e abban biblia elrejtve, s hogy az egész pápai városban alig lehetett talán csak egy bibliát is látni. De a dagály mind feljebbfeljebb hatolt a partokon s visszahódított sok régen elveszített területet. Ma Róma három legnagyobb forgalmú utcájában ott vannak a bibliaterjesztő-társaság könyves boltjai s csak az elmúlt évben is 47,000 példány biblia adatott el a Vatikán árnyékában.* S ez az örvendetes előhaladás tapasztalható a társaság munkájában Olaszország többi részeiben is. Bár a protestánsok száma alig jöhet tekintetbe a római katholikusokéval szemben (62 ezer protestáns 31 millió pápista mellett), mégis a forgalom oly hatalmas, hogy a viszonyokat tekintve, szinte bámulatosnak mondható. Az évi forgalom az 1893-dik évi 162,000-ről 170,000-re emelkedett, a mihez ha hozzáadjuk a más társaságoknak eladott mintegy 30,000 példányt, az egész meghaladja a 200,000-et. S a mi még bátorítóbb jelenség: a biblia iránt való szeretet a közönséges néposztály között különösen növekedik évről-évre, a mi legvilágosabban mutatja, hogy a századok alatt mesterségesen felgvűjtött hamu alatt, mégis lappang egy kis szikrája az igaz keresztyénségnek, a melyből egykor még magasra lobogó láng is törhet elő. A 200,000 példányból 87,429-et a kolportőrök adtak el, a mi igen tekintélyes szám, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy az Olaszországnál jóval nagyobb népességű Franciaországban a kolportázs által csak 60,000 példány hozatott forgalomba. Megemlékezik a Jelentés a pápának 1894. november 18-án a szentírás tanulmányozását sürgető encyclikájáról is, a melytől, bár épen nem a bibliának a nép kezébe adásáról szól, hanem csak a klérusnak ajánlja a biblia tanulmányozását, mégis sok hasznot remél a -társaság a saját munkájára nézve; mert a pápa szavai, melyekben a szentírás olvasásának megvilágosító s életet adó hatásáról beszél, mindig hatalmas bizonyítékot képezhetnek a gondolkozó katholikusok előtt arra nézve, hogy az a társaság, mely épen arra törekszik, hogy ezt a megvilágosító és életet adó bibliát odaadja mindenkinek kezébe, még sem végez valami bűnös és istentelen dolgot, a mivel megérdemelte volna a pápa által reá kimondott átkot. Csak azt sajnálja a társaság s tekinti az encyclika legfőbb fogyatkozásának, hogy az a pápa, a ki Jeromos mondását: »Ignoratio scripturarum est ingnoratio Christi«, (a ki nem ismeri az írásokat, az nem ismeri a Krisztust) oly szépen tudja hangoztatni egy helyen s más helyen pedig úgy nyilatkozik, hogy a szentírásban >. . . élő és lehelő képét láthatjuk annak, a ki megszabadít minden gonosztól, ösztönöz minden szent erényre s isteni szeretetének hivogatását küldi mindenekhez*: miért tartogatja mindezeket csak a klérus számára s miért nem adja mindeneknek, kivétel nélkül ? Mert hogy ha az, a ki nem ismeri a szentírást, nem ismerheti meg a Megváltót sem, akkor miért kell a népet eltiltania a bibliától? Vájjon logikus-e. törvényes-e azt mondani a szegény elveszendő bűnösöknek, hogy ők csak másodkézből kaphatják az orvosságot, mely megmentheti őket az örök veszedelemtől?! Bizony, csak olyan logikus s olyan törvényes ez az encyclica is, mint a pápai encvclikák szoktak lenni általában. Belgium a maga majdnem kizárólag katholikus lakosságával, kiket azonban nem annyira a pápához való ragaszkodás, mint a socialistikus törekvések mozgatnak, szintén igen nehezen megközelíthető területet képez. A mult év azonban mégis némileg derültebb színezetű, mint az előzők valának. A kolportőrök zavartalanul végezhették munkájokat s habár lassan is, de mégis előbbre halad az evangelium ügye. Az évi forgalom is emelkedést mutat (17,911 példányról 18,281 példányra); a mihez ha hozzáveszszük, hogy az evangeliumi társaságnak már eddig 29 egyháza, 70 igehirdető helyisége, 62 vasárnapi iskolája van, az állam által is elismert protestáns egyháznak pedig 27 gyülekezeti és 20 igehirdető helyisége s hogy a