Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-16 / 20. szám
keresztyén ifjak szövetsége évről-évre szaporodik: az eredmény igen szép reményekre ad jogosultságot. Hollandia már elveszett terület a társaságra nézve; de e veszteség fölött csak örülni lehet, mert innen nem a hitetlenség szorította ki a társaságot, hanem maga a hollandi protestáns bibliaterjesztő-társaság, mely annyira megerősödött, hogy önerején megállhat s anyagi támogatásra az anyatársulat részéről nincs szüksége. Rövid időn az fog bekövetkezni a többi német nemzetiségű országokban is, mondja örömmel a Jelentés. Svédország és Hollandia már maga látja el önmagát; Norvégia és Dánia is nemsokára önálló lesz; Schweitz is legnagyobb részben csupán erkölcsi támogatást igényel s a nagy német birodalomban a társaság működése pusztán csak a pápistákra irányul, a protestánsokat ellátván magok a hazai társaságok. A társaság maga 60,793 példány bibliát adott el Németországon, az évi összes forgalom pedig, beleszámítva a hazai társaságokét is, 612,362 példányra rúgott. Egyik leghálásabb talaj az evangeliumi magvakra nézve a nagy Orosz birodalom, hol nemcsak a nép közt találnak szives fogadtatásra a társaság emberei de a hivatalos világ is oly előzékenységgel viseltetik irántuk, a milyennel más országokban nem igen találkozunk. Nemcsak hogy szabadon s minden restrikció nélkül működhetnek a nagy birodalom minden részében, de szabad bemenetet engednek nekik a kaszárnyákba s börtönökbe is és úgy a vasutakon, mint a hajókon ingyen szállításban részesülnek. S maga a nép különös fogékonyságot mutat az evangelium iránt. A kolportőr mindenütt szívesen fogadott vendég s mint a jelentés mondja: » ... az Igének magvai ritkán hullanak alkalmasabb talajba, mint a szelíd lelkületű szláv faj szive* és igen felemelő, hogy az a nép, melynek oly nagy szerep jutott a világtörténelemben, nemcsak vallásos hajlamú, de különösen hajlandó az Isten igéjének befogadására. S örvendetes dolog, hogy a papság nemcsak hogy nem viseltetik rossz indulattal a társaság működése iránt, sőt előmozdítani igyekszik. Sok helyen maga az orosz pap segít a kolportőrnek, s ő ajánlja az isten igéjét hivei figyelmébe. Sőt nemcsak a közönséges papság támogatja az evangelium ügyét, hanem még főpapi ajkak is megszólamlanak ajánlására. így a nem régen kinevezett örmény katholicos egy beszédében melegen ajánlotta népe figyelmébe az evangéliumot, mondván: »Kérlek titeket, kedves örmény népem; kérlek, olvassátok az evangéliumot, s tanítsátok arra gyermekeiteket is; szeressétek egymást s éljetek békességben. Ha a Krisztus szerelme él a ti sziveitekben, minden dolgotok jól fog folyni, mert mindannak, a mi jó, egyetlen forrása a szeretet*. Ilyen támogatás mellett igen szép az elért eredmény is. A nagy orosz birodalom maga l j7 -ed részét fogyasztja el a társaság kiadványainak s az évi forgalom meghaladja a félmillió példányt. A jó mag bőven hull a jó földbe, s biztosan eljön egykor az aratásnak ideje is, a mikor meghozza termését mindegyik, fizetvén némelyik harminc, némelyik hatvan, némelyik pedig száz annyit is. A mohamedán népességű országok, Törökország, Görögország, Algir, Tunis és Marocco sokkal kevésbbé örvendetes képet mutatnak fel. A vallásával teljesen összeforrt mohamedán világba csak igen lassan tudnak utat törni az evangelium vizei, s a forgalom az elmúlt évben jelentékeny csökkenést mutat mindemez országokban. De e csökkenés nem kedvetleníti el a társaságot, mert a tapasztalható jelenségek azt mutatják, hogy a szentírás terjedésével oly változások állanak elő ez országokban, melyek csak amaz átalakulásokkal hasonlíthatók össze, melyeket a reformáció hozott létre Nyugot-Európában. Az a zárkózottság, melylyel a mohamedán világ még csak nem régen is fogadta az evangelium terjesztőjét, lassanként kezd eltűnni s most már nem ritkaság, hogy csak azért nem vásárolnak a kolportőrtől, mivel már van egy az Injil-ből, az evangéliumból. Afrikában különösen a Kongó vidék s az Uganda az, hol a legalkalmasabbnak mutatkozik a talaj az evangelium magvainak elhintegetésére. A nép, mely csak néhány éve került a civilizált világ befolyása alá, örvendetes jelét adja művelődési törekvésének, s a nagy számmal működő misszionáriusok alig képesek tanítani az olvasni tanulni akaró benszülötteket, s a társaságnak évenként több biblia szállítmányt kell útnak indítania, hogy a szükségletnek eleget tehessen. így az elmúlt évben is 1587 egész bibliát, 58,315 újtestamentumot, 6176 bibliai részt szállított e tartományokba, s még így is alig tudott megfelelni a nagy keresletnek. India, Ceylon s a Malaji szigetek 115,630 példánynyal szerepelnek a jelentésben, a mihez ha hozzászámítjuk a biblia-olvasó nők által forgalomba hozott majdnem 16 ezer bibliát, láthatjuk, hogy a társaság híven megtette kötelességét, de az Isten is megjutalmazta nagy fáradságait a szép eredménynyel. China vastag falai is, melyek oly hosszú időn keresztül ellene állottak minden haladásnak, lassanként omladozni kezdenek az evangelium kitartó ostroma alatt. Ez az új hatalom mindinkább kezd gyökeret verni a régóta parlagon hevert talajban s körébe vonja most már nemcsak a közönséges népet, hanem még a műveltebb elemet is. S figyelemre méltó egy művelt khinainak panasza: »Ezek az emberek betörtek a mi pompás birodalmunkba; templomokat emelnek s harangjaik hangja hallatszik közel és távol; betölti ősi hajlékainkat s apáink sírboltjait is. Áldozataink elvesztik hatásukat, fiaink s leányaink elmúlnak; és ez idegenek és ezeknek vallása diadalmaskodni fog felettünk«. S a félelem nem is alaptalan, mert az evangelium ügye feltartóztathatlanul halad előre s az eladott példányoknak évről-évre emelkedő száma hirdeti, hogy a Krisztus ereje előbb-utóbb diadalmaskodni fog. Japán, ez a hirtelen nagy hírre vergődött ország, már régóta megnyitotta kapuit az evangelium előtt, de valami rohamos haladás nem igen mutatkozik. A hirtelen civilizálódás káros kinövései itt is mutatkoznak s a keletnek e franciái inkább a magas politika szövevényei iránt érdeklődnek, mint az evangelium iránt. De majd elmúlik az ifjúságnak sokszor féket nem ismerő hevessége, s helyet fog adni a komolyan gondolkozó férfiasságnak, mely megismerendi, hogy mik az ő megtartatására szükségesek. Amerikáról s Ausztráliáról kevés mondani valója van a jelentésnek. Itt már az a nép az uralkodó, mely igaz híve az evangéliumnak, s a hova lábát beteszi, azzal együtt belépett oda az evangelium is. Itt már nem sok dolga akad az anva-társulatnak. Az általa megteremtett hazai társulatok már legnagyobb részben önállókká lettek s nem annyira anyagi támogatást kérnek anyjuktól, mint csupán szives és egyetértő együttműködést. A társaság örömmel teljesíti a kérelmet s az egyetértő s egyesített működés következtében egymásután tűnnek el a föld színéről a pogányság emlékei s az evangéliumnak fényes napja űzi tova a tudatlanságnak és babonának sötét éjjelét. Mondá az Űr: Legyen világosság, és lőn világosság, az evangéliumnak soha meg nem szűnő, örök világossága. Hamar István.
