Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-02 / 18. szám

mindaz, a mi ezekben a vallásokban jó és igaz, különös kinyilatkoztatás által tökéletesebben megvalósult és meg­testesült. A misszió egyetlen egy intelligens barátjának a hitét sem rendítették meg azok a történetek — sokszor mese­szerű elbeszélések — melyeket két-három hindu kikül­dött a parlamentben elmesélt. Vivekananda és Gandhu képviselők az indiai keresztyénség ellen beszéltek és irtak s hálásnak kell lennünk irántok, mivel alaptalan kritiká­jukat Hume és Powers misszionáriusok a tények egész halmazával rögtön halomra döntötték. Vivekananda fel­szólalása a helyett, hogy a keresztyén hittérítés hitelét csökkentette volna, azt eredményezte, hogy misszionáriu­saink megújult érdeklődéssel és erővel kutatják jelenlegi vallási állapotát azon népnek, melyet ő annyira magasz­talt. Abból pedig csak előny származhatik, ha a hittérítés kérdését minden oldalról szellőztetjük. A századnak, egész­ben véve egy eseménye sem nevezetesebb, mint a keresz­tyén hitterjesztés fellendülése Amerikában és Európában, hol most már jóformán minden ker. nép komolyan veszi a Mester parancsát: Prédikáljátok az evangéliumot széles e világon. A hittérítések nagyszerű emlékeiben oly hős tettek tündökölnek, melyeket semmi kritika sem homá­lyosíthat el. Csak hadd mondják meg Mozoomdar és má­sok a keresztyén világnak, hogy a külmisszió módszer­beli hibái hogyan javíthatók meg. Csak hadd sürgessenek Candlin és Hume urak tapintatosabb szellemet és modort a keresztyénség propagandája körül; csak tegyék az össze­hasonlító vallástudományt kötelező tantárgy gyá mindazok­nak, a kik hittérítői pályára lépnek. Az eredmény csak jó lehet. Mint a »Churchman« mondja, »nehéz az em­bert megtéríteni, ha nem érti tisztán, mi az, a miből megtérnie kell. Világosság, tudás, rokonszenv szükséges minden térítési munkához, ily dolgokra pedig bőséges al­kalom kínálkozik az oly tanulságos összejövetelből, mint a vallások parlamentje^ Lehet, hogy a keresztyénségnek kissé keletiessé kell lennie, mielőtt a Kelet műveltebb el­méi általánosan elfogadnák. Angolból Maszák Viola. BELFÖLD. Mozzanatok a budapest-pesti ref. egyház életéből az 1894-ik év folytán. Az egyháztanács hivatalos jelentése alapján. Valamint az egyháztanács legelső sorban a vallás­erkölcsi érzületnek fejlesztését, nemesítését, az egyházunk iránti meleg érdeklődésnek, törbetlen ragaszkodásnak ápo­lását, erősítését tekinti feladatául: úgy egyházunk más tagjai is, kik e sorokat olvassák, legelőször is azon kér­désre óhajtanának feleletet nyerni, hogy a mai hitetlennek, vallástalannak kikiáltott korban, a mi budapesti reform, anyaegyházunk tagjai között az apáktól örökölt vallásos érzés és egyháziasság emelkedő félben van-e, avagy hanyatlóban ? Egy ily nagy város tömkelegében ki tudna e tárgy­ról tiszta képet festeni ? A nagy mozaik-képnek csak egyes kis darabjait mutathatjuk fel; de e darabocskák is meg­nyugtatólag hatnak a vallásosság iránt érdeklődő lelkekre; ezek is a felől teendenek tanúságot, hogy ha bár a fővárosi élet zavaros árja híveink közül többet-kevesebbet el­sodor magával, de azért, mint Izraelben, a legnagyobb romlottság közepette is maradtak hét ezeren, kik nem hajtották meg térdeiket a bálvány előtt, úgy egyházunk­ban is vannak még mondhatjuk ezerek és ezerek, kik az újabb idők divatos bálványai előtt nem tömjéneznek, hanem az evangéliumok forrásaiból fakadó vallásosság Veszta tüzét, melyet még hitbuzgó apák és anyák gyújtottak fel, híven ápolják leikeikben. Erre mutat legalább azon körül­mény, hogy a mely helyeken rendes istentiszteletek, avagy vallásos összejövetelek tartatnak, gyakrabban kell az illető helyiségek szűk volta, mint a résztvevők csekély száma miatt panaszkodnunk, nem is szólva a főbb ünnepekről, a melyeken két-három annyi helyiségre is szükség volna. Pedig — mint már mult évi jelentésünkben is elmondok — ma már^ a fővárosnak több pontján hirdettetik hit­elveink szerint az evangelium. Jelesen Kálvin-téri templo­munkban a rendes vasárnapi két istentiszteleten kívül minden második vasárnap külön istentisztelet van a közép­iskolai tanulók, ismét külön a helyőrségi reform, katonák számára. Budán, Zuglóban, Kőbányán minden vasárnap, Kispesten minden harmadik vasárnap rendes istentisztele­tek — annak idején úrvacsoraosztással egybekötötten — tartatnak; ezenkívül az év első hónapjaiban minden máso­dik vasárnap este gimnáziumi épületünk nagy termében a budapesti ref. munkás, iparos osztály számára, az úgy­nevezett közművelődési egyletnek énekkel egybekötött val­lás-erkölcsi irányú felolvasások tartatnak, az Erzsébet­kőrúton bérelt házban, a hold-utcai skót iskolában a téli időszakban vasárnaponként esteli istentiszteletek, Budán a várban, a h.-lelkészi lakáson csütörtökön esténként val­lásos estélyek tartattak. Tudjuk, hogy az ily vallásos összejöveteleknek meg van áldásos hatásuk, de a vallásos életnek valódi köz­pontjai mégis a templomok. Ezért az egyháztanácsnak, sőt általában a vallás érdekeit leikükön viselő egyház­tagoknak főtörekvésük oda irányul, hogy a város különböző részein rendes templomok, imaházak emeltessenek. A Zuglóban már készen áll és nov. 11-én föl is avattatott a toronynyal ellátott csinos imaház és segédlelkészi lakás. Budán a Fazekas-téren hasonlóképen megindult az épít­kezés, az elmúlt évben az egész templom elkészült és tető alá került, csak a főtorony áll még befejezetlenül, de a folyó 1895-dik év nyarán bizton remélhetőleg befejezte­tik, a főváros díszes épületei között is számot tevő Ízléses templom-egyház, csak belső berendezéséhez kell még nagyobb összeget előteremteni. Kőbányán és Kispesten is van már templomtelkünk, némi templomépítési összegünk s az előbbi helyen legfeljebb harmadfél év alatt hozzá kell kezdeni az építéshez. Az egyházunkban már előbb létesített vallásos és jótékonysági egyletek állanak fenn, minők a »Református ifjúsági egylet«, »Református közművelődési és temetke­zési egylet«, »Lorántffy Zsuzsánna-egylet«, »Budai refor­mátus nőegylet«, a »Nagypénteki társaság*, melyet a budai oldalon lakó hitrokonok az elhagyatott gyermekek meg­mentése, vagyis egy men- és árvaház létesítése céljából alapítottak, s e célra már egy telket is szereztek. A felekezetünkhöz tartozó növendékek vallásos okta­tásáról az egyháztanács lehetőleg gondoskodott s a vállás­tanárok számát ismét szaporította úgy, hogy ez évben már a gimnáziumban működő vallástanárral, Kőbányán, a Zugló­ban lelkészi teendőket is teljesítő segédlelkészekkel együtt tíz vallástanár és egy segéd hitoktató foglalkozik a székes főváros bel- és külterületén levő elemi, polgári és közép­iskolákba járó református vallású növendékek és ifjak vallásos oktatásával, kiknek vezetése alatt hetenként 212 órán 63 iskolába járó 2785 növendék és pedig 2266 nép­iskolai, 732 középiskolai növendék részesült vallásos ok­tatásban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom