Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-02 / 18. szám
ós Losonc, a tiszamelléki egyházkerületben pedig Rimaszombat, Debrecen, N.-Várad, Nagybánya stb. Ez azonban a reformátusoknak mint törzsökös magyaroknak vigasztalásul is szolgálhat, mert mellettök s némileg általok az eredetileg tót ajkú ev. testvérek az elősorolt városokban és sok más községekben is nemcsak mind megmagyarosodtak, hanem valóban lelkes magyarokká váltak. Ellenben a felföldi városokba leginkább iparosi minőségben beszivárgó, s ott állandóan megtelepülő ós megnősülő magyar reformátusok arra, hogy saját egyházakat alapítanának, nem is gondolnak, hanem rendszerint az ev. egyházakba beolvadnak s már gyermekeik németekké vagy tótokká válnak, s bár magyar reformátusok se az anyaországban, se Erdélyben tudtomra tömegesen el nem németesedtek — minek oka szerintem a faj- és nyelvbeli nagy eltérésben rejlik — viszont az is áll, hogy több német eredetű népes városainknak, mint például Németi, Beregszász, Visk, továbbá Kolozsvár és Nagyenyednek teljes elmagyarosodása mind a reformációt megelőző régibb századokban törtónt. A tiszáninneni, tiszántúli ós erdélyi egyházkerületekben jelentékenyen apasztják még a magyar reformátusok számát a köztök nagyon elterjedt vegyes vallású s egyszersmind vegyes nemzetiségű házasságok, melyek viszont az ottani szlávságot és románságot szaporítják. Bár a magyar reformátusok követnék e tekintetben a német ref. köznép példáját, mely a vegyes vallású és vegyes nemzetiségű házasságoktól állhatatosan tartózkodik, mi egyszersmind egyik fő oka gyors elszaporodásának. A vegyes vallású házasságokból származó gyermekeknek, mely vallásban való nevelése tekintetében a reformátusokra nézve hátrányos volt az 1791 : XXVI. t.-cikk 15. fejezetének rendelkezése. Az abbeli jogsérelmet az 1868 : LIII. t.-c. 12. §-a az egyen jogosultság alapján igyekezett megszüntetni, azonban nem alaptalan azon aggodalom, hogy az 1894 : XXXII. t.-cikk 1-ső §-ának idevágó intézkedése a reformátusokra nézve még hátrányosabbá fog fejlődni az életben. Szerintem sok ezerekre megy csak a fentebb nevezett egyházkerületekben is a vegyes házasságok útján más vallásfelekezetekké vált s elszlávosodott és elrománosodott magyar reformátusok száma s ennek ok a az idézett törvény rendelkezése mellett, fájdalom, a magyar ref. köznép asszonyaiban rejlik, kik egész készséggel vegyes vallású s egyszersmind vegyes nemzetiségű házasságokra lépve, saját vallásukat ós nyelvöket a legkönnyelműbben feladják, szláv és oláh férjeik nyelvét rendszerint elsajátítják és gyermekeiket más vallásfelekezetűekké s idegen nemzetiségűekké teszik; míg ezzel ellentétben a szláv ós oláh pórasszonyok a maguk nyelvét magyar férjeikre többnyire elragasztják, vallásukhoz és nyelvükhöz a legállhatatosabban ragaszkodnak, gyermekeiket peclig igen csekély kivétellel saját vallásukban nevelve, elszlávosítják s eloláhosítják. Ez ugyan fölöttébb hátrányos a magyar reformátusokra, de az igazat megvallva, a kiérdemelt elismerést meg nem tagadhatjuk a szláv és oláh pórasszonyoktól s bizonyára a művelt osztályhoz tartozó szláv ós román úrnők, kik jelen korunkban nyelvükért és nemzetiségükért rajongva, annak fentartásában; sőt terjesztésében nagy tevékenységet fejtenek ki, kik magyarul beszélni, sőt már tudni se akarnak, s a félrevezetett köznép szemében martyrokká avatott önhaszonkereső nemzetiségi izgatók mellett negédes tüntetéseket rendeznek, nemzetiségűk ápolásában csak saját fajuk pórnőinek útmutató nyomdokait követik. Ennélfogva a tiszáninneni és tiszántúli ref. egyházkerületek felvidéki megyéiben, valamint Szabolcs- és Szatmármegyék szlávokkal vegyes lakosságú községeiben, s ugyancsak Szatmár- ós Biharmegyék némely vidékein saját magyar testvéreiktől elszakadva, az oláhság közt elszigetelt, továbbá az erdélyi részek igen nagyszámú magyaroláh vegyes nyelvű községeiben szorongó magyar ref. egyházak lelkészeinek valóban lélekbejáró feladata híveiket az idegen vallású és idegen nemzetiségű vegyes házasságoktól lehetőleg megóvni, híveikben a s aj á t vallásukhoz s magyar nyelvükhöz ós nemzetükhöz való hazafias ragaszkodást folyvást éleszteni. Ha valahol, úgy itt van égető szükség a lelkipásztori gondozásra, a beimisszió gyakorlására, a vallásos népiratkák terjesztésére s általában a református és magyar öntudat élesztősére és ébrentartására! Fájdalom ! újabb ós legújabb ellenségei is támadtak a magyar reformátusoknak; ilyenek a felföldi egyházmegyék úgy is csekély népességű egyházait évtizedek óta emésztő s egyházi úton meg nem gátolható amerikai kivándorlás, mely legközelebb már Pestmegyének több községeiben csábos tömegességgel fellépve, az ottani különben is gyér lélekszámú magyar ref. egyházakat érzékenyen gyengíti, továbbá a dunamelléki és tiszántúli magyar reformátusok közt felmerült unitáriusok, baptisták és nazarénusok, kik az ottani magyar ref. egyházaknak ekkorig példásan megőrzött egységét és tömörségét bontogatják; nemkülönben a magyar református parasztság közt is már terjeszkedő socialismus. Úgy tudom, hogy a magyar ref. egyházban jelen korunkban mind sűrűbben előforduló tö-