Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-02 / 18. szám

meges kitérések oka nem annyira hitbeli aggályokban ós kételyekben, hanem inkább a hitközönyösségben, továbbá az egyháztagok és lelkészeik s tanítóik közt elmérgesedett egyenetlenségekben és torzsalkodásokban, végre családi viszálykodásokban s néhol az aránytalanul felfokozódott egyházi terhekben keresendő. Az efféle tömeges kitérési mozgalmak vélekedésem szerint épen nem kicsinylendők, hanem tapintatos s engesztelékeny eljárással, ha lehet csirájokban elfojtandók, ha pedig már nagyobb mérvet öltöttek, az illető hivatalos személyeknek a fenforgó szükséghez képesti eltávolításával s a túlterhelt egyházaknak segélyezésével elnyomandók, mert valamint a politikában, úgy az egyházi ügyekben is követendő ezen régi szabály »salus reipublicae suprema lexcc. Végezetre abbeli óhajtásommal zárom be jelen soraimat, hogy ref. lelkészeink ne szorítkozzanak egyedül a közönséges isteni tisztelethez kapcsolt egyházi beszédekre s a lelkészi hivatalukkal járó papi teendőkre, hanem dicső emlékű magyar reformátorainknak s a XVII. század véres harcaiban és pusztításaiban is híveiktől el nem vált, hanem azokkal Mózesként évekig együtt bujdokolt buzgó elődeiknek példáját követve, legyenek az egyháztagoknak minél gyakoribb látogatói, azoknak ügyes-bajos dolgaikban házassági és egyéb családi ügyeikben önzetlen tanácsadói, s az őket sújtó szerencsétlenségekben vigasztalói, bátorítói és támogatói, saját gyülekezeteiknek a szó szoros értelmében igazi lelkipásztorai; ez pedig főleg az apróbb egyházakban, hol a lelkészek saját híveiket úgyszólván mind személyesen ismerik, kellő buzgalom mellett eszközölhető. Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos. Millenniumi egyházi történetírás. Ezredéves ünnepünkből oroszlánrészt követel magának Klió. Hiszen az ünnep tulajdonképen történelmi jellegű lesz, illő tehát, hogy épen ezen jellege domborodjék ki annak legpregnansabban. Egyesek, társulatok, községek, városok, niegyék, az ország kormánya valamennyien hathatósan fáradoznak azon, hogy Magyarország ezeréves képe lehető tisztán, világosan és részletesen állíttassák elő a millenniumra. A tervezetek között, melyek a millenniumra vonatkoznak, alig van egy is, a mely a történelmet figyelmen kívül hagyná, úgy hogy ha a tervezetek a kívánt módon megvalósulnak, az ezeréves ünnepnek legszebb és legmaradandóbb emlékei lesznek a hangyaszorgalmú történetírók foliánsai. Valóban mulasztást követne el hazánkban bármely erkölcsi, irodalmi és politikai testület vagy közösség, mely tőle telhetőleg elő nem segítené a millenniumi történetírást. A magyar prot. egyház sem lehet a mulasztást elkövetők között, és valószínűleg nem is lesz. A kedvező jelek legalább erre mutatnak. Prot. férfiainkban sohasem hiányzott az érzék a történelem tanúságai iránt. E tanúságok mindenkor felemelőleg és bátorítólag hatottak reájuk és az üldöztetések közepette is erős mentsváraik voltak. E tanúságokat írásba foglalni mintegy erkölcsi szükség, a melyet eleitől kezdve éreztek azok a nagyszámú, serény munkások, a kik a hazai prot. egyház történelméhez századok óta hordják az épületköveket. Utóbbi időben örvendetesen megszaporodott a munkások száma, különösen a Révész Imre föllépése és működése egy egész gárdának adott inspirációt, a mely búvár lélekkel merül a levéltárak, a régi írások avatag, prot. lapjai közé és napfényre igyekszik hozni a rejtett multat. Lapjaink, folyóirataink előszeretettel dédelgetik Klió csemetéit. Nem egy panasz hangzik is el e miatt, pedig ok nélkül, mert e téren még mindig sok a felkutatlan és feldolgozatlan anyag s ha irodalommal foglalkozó embereink csábíttatnak általa, azon csudálkozni nem lehet. Hogy egyebet ne említsek, a magyar prot. egyház történelme, még mindig csak nagy vonásokban, tankönyvi kivonatokban van megírva, s annak közel négyszázados multunkhoz méltó előállítása a legközelebbi jövő feladatai közé tartozik. E jövőt hathatósan munkálja egy egész történetírói iskola, melynek nevesebb képviselői Warga Lajos, Balogh Ferenc, Farkas József, Révész Kálmán, H. Kiss Kálmán, Géresi Kálmán, Rácz Károly, Zoványi Jenő, Földvári László, Thury Etele, Szentkúti Károly; továbbá Zsilinszky Mihály, Hörk József, Weber Samu, Bierbrunner Gusztáv, ifj. Kemény Lajos, Pokoly József, Stromp Lás zló, Biczó Pál s rajtok kívül a monográfiák terén szintén egy légió. Mindebből látható, hogy a történelmi dolgok iránt erős mértékben megvan az impulsus prot. egyházunk férfiaiban s hogy az egyházak és azokban az iskolák történetének megírására alapos reményeink lehetnek. Erre nézve már a hivatalos apparatus is mozgásba jött. Nem most, a millennium küszöbén, hanem évekkel ezelőtt, midőn az ezredéves ünnepélyre még nem is készültünk. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület 1886-ban határozatilag kimondta, hogy minden lelkész tartozik egyháza történetét a keze ügyébe eső adatok alapján megírni és azt záros határidő alatt az esperesek útján az egyházkerületi levéltárba beszolgáltatni. Úgy tudom, ez meg is történt, noha már akkor is helytelenítettem eme kényszert azon oknál fogva, mert nem találtam célravezetőnek a lelkészeket akarva, nem akarva arra kötelezni, hogy történelmet írjanak, a mihez hajlam és szakértelem kell, hanem igenis arra, hogy a kezök ügyébe eső és a hivatott történetírókra nézve sokszor hozzáférhetetlen adatokat lelkiismeretesen gyűjtsék össze, feldolgozásukat azokra alkalmas egyéneknek tartván fenn. íme a millennium alkalmából ebben az egyedül helyes alakban merül fel ismét az egyházi monográfiák kérdése. Felmerül pedig egy indítvány alakjában a tiszántúli ev. ref. egyházkerület múlt 1894. évi okt. 3 — 6. napjain tartott közgyűlésén. Az indítványtevő GyÖry Lajos kenderesi lelkész, a heves-nagy-kunsági egyházmegye főjegyzője, ismert históriakedvelő és művelő, a kinek hajlandóságát ismervén, egyházmegyéje őt egy évvel ezelőtt történelmének megírásával bízta meg. Győry indítványa felemlíti azon körülményt, hogy a millennium alkalmából általános mozgalom indult meg az egyházi monográfiák megírása tárgyában; kiemeli, hogy sok ismeretlen adat van elszórva az egyes egyházak anya-jegyzőkönyveiben, úrasztali felszereléseken, harangokon stb., melyeknek összegyűjtését egy-két megbízott egyén egyáltalán nem eszkö-