Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-10 / 2. szám

E néhány szót azért olvastam fel Monod leveléből, hogy láthassák önök, mily könnyen ültethető át ez az intézmény egyik talajból a másikba, illetőleg, mily könynyen honosítható meg. Most pedig fogadják köszönetem, hogy meghallgattak. Nekem nem célom körüljárni és egyesületeket alapítani. Én különben is csak két egyesületet alapítottam, s inkább azt tartom, hogy a lelkészek maguk indítsák meg a munkát vagy pedig várjanak, míg az Úr utasítja őket.« Ezt az új intézményt nem akarjuk ráerőszakolni senkire sem, de azt azért bátran állíthatjuk, hogy ezen az úton — a mint sok ország példája mutatja — meglehet nyerni az ifjúságot Krisztusnak és az egyháznak. Berlin.

Biberauer Richárd. RÉGISÉGEK. Püspökök és főgondnokok levelezése a mult században. III. Méltóságos Generális és Praesidens FeŐ Cúrator úr, Kegyes Patrónus uram! Minémü levelet a Tiszántúl levő V. Superintendentia Nagyságodnak dd 28 Novemberig küldött, azt énnékem is copialiter megküldötte; melynek látásán elálmélkodtam és szívem keserűségével nézem azt a szemlátomást való különözést a Superintendentiák között. Midőn még Juliusnak 9-dik napján az úr Bessenyei úr búcsúzó levelét mind mi, mind a Tiszántúl levő Superintendentia Elöljárói Patakon egyszersmind egy nap vettük, mindjárt mind a két Superintendentiának tagjai közzül deputatió rendeltetett, melyben olvastatott a búcsúzó levél és az végeztetett, hogy Nagyságodnak írjunk és tudjuk meg, hogy Nagyságod megedzett akaratjábul és parancsolatjából vagyon-é e búcsúzás ? Sőt ha abbul volna is, alázatossan kérjük Nagyságodat, hogy Bessenyei uramat a maga hívataljában tovább is a megmaradásra kegyessen disponálni méltóztassék. E szerént expediáltatott a mi Superintendentiánk részérül Nagyságodhoz ezen dologba a levél ,Tubusnak 18-dik napján, mellyet előre néhai Ttes Szathmári Király György úr revideált, helybe hagyott és a Pataki Deputatió értelme és rendelése szerént valónak hozzám írt levelében is bizonyított és ekképpen ezen dolog akkor lecsendesedett. A Búzi Conferentiába 5-a 9-br ujabban ezen búcsúzó levél dolga gondolatunkon kívül a Tiszántúl való V. Superintendentia Elöljárói által elöl hozatott és ott is ezen declaratióval ezen mi említett levelünk publice elolvastatott, de semmi contrarium nem determináltatott. Honnan származott hát ez a csudálkozásra méltó különözés ? Én ugyan elmémmel fel nem érhetem, hanem szívem fájdalmas sebek miatt kesereg, a midőn látom az Isten házának belső szakadozásit, és kérem az én Istenemet, hogy búsult haragjába ki ne keljen a maga népének megítélésére. Én a dolgok folyamattyának belsőbb titkaiba be nem láthatok, meg vallom; hanem a mit Nagyságod bölcs és kegyes leveleibül láthatok, csak azokat tudom. Nagyságodat azért az élő Istennek sz. nevére az Isten háza mellett való buzgóságra kényszerítsem, meg ne induljon Nagyságod az illven dolgokon, ne tegye le kezérül és ne hadja félbe Isteni segedelem által elkezdett jó munkáját. A Hitnek lelke erősítse meg Nagyságodat és tegye győzedelmessé minden kísértetek felett. Én most a koporsóból is ki hoznám Szathmári György urat. írok mindenfelé, de a communicátiók késedelmesek. Más V. Superintendentiáknak értelmeket nem tudom, de úgy látszik előttem, hogy a diflferentia közöttünk különben meg nem orvosoltathatik, minthogy edgyik Superintendentiának a másik dolgába semmi activitássá nincsen, hanemha Nagyságod mind a négy Superintendentiának ha csak kevés számból álló tagjai közzül is Consistorialis Deputatiót nem tart egy bizonyos napon és helyen, és ott adja elöl kiki a maga értelmét, és közönséges megegyezésből végezzék, a mit az Isten házának elölmenetelére legjobbnak, leghasznosabbnak Ítélnek. Az Isten erősítse meg Nagyságodat az Isten szenvedő Házának terhének viselésére és mindnyájunknak vigasztalására, és tartsa meg a Méltóságos Aszszonnyal és Mgs úri házával edjütt állandó békességbe. Kinek is Mgs kegyes úri gratiájába magamat alázatosan továbbra is ajánlom s maradok ezen alázatos és állhatatos tisztelettel Mlgos Generális úrnak kegyes Patrónus uramnak Nagyságodnak alázatos szolgája Miskolcz 13-o dr. 1775. Szalay Sámuel, mpr. IV. Méltóságos Generális és FeÖ Curator úr! bizodalmas Patrónus uram! Vévén 27-dik X-bris estve Nagyságod érdemes levelét, azt álmélkodással és szomorú szívvel olvastam és annak Continentiáján annyira testemben-Ielkemben elfáradtam, nem tudom mikor térek vissza nyugodalomra. Ezen Nagyságod levelibe feltétetett zavarodásnak, én előre mostan elmúlt szüret után hamar megláttam, midőn azt a tudva levő urat Nagyságod kívánságára megintettem, hogy Bécsben dolgainkra vigyázó jó urat (Nagy Sámuel ágens) tovább immár szavaival, mocskos beszédeivel gyalázni szünnyön meg. Erre azt felelte: nem szólok már tovább róla; de bár a V. Superintendentiák edgyet értettek volna, midőn Bessenyei György uram búcsúzott és oly hamar kinek-kinek magátul nem kellett volna búcsúzása iránt Consensust adni. Im próbálta azt, hogy magunktól indulván marasztottuk, kellett volna Debrecennel egyet érteni (felteszi) és azzal együtt ily voxot-adni: Bessenyei Györgynek búcsúzását acceptáljuk, de mi ezt nem acceptáljuk, hanem továbbra is tartjuk. Nagyságod kétségkívül való bizonyos dolognak láttatik tartani, hogy debreceni uraimék Nagyságodhoz küldött levelekbe föltétetett két terhes dolgokat szakadásra célozó igyekezeteket vélem közlötték, mint a V. Cis-Tibis-