Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-25 / 17. szám

ottani többi magyar ref. egyházakat is meg fogják támadni. Részemről, mint református vallású ember, nem titkolhatom el a fölötti bánatos érzésemet, hogy például Miskolcon, melynek lakossága a XVII. évszázadban még tiszta magyar reformátusokból állott, ezeknek számát most már a róm. katholikusok meghaladják, s míg az ocla beköltözött ev. testvérek virágzó egyházának lélekszáma évenkint gyarapodik, a törzsök ref. egyházé folyvást apacl; hogy Losoncon, melynek összes lakosai a XVIL évszázadban még szintén magyar reformátusok voltak, az ottani beköltözőkből később alakult hatalmas ev. testvéregyház mellett a törzsök ref. egyház már néhány száz főre leolvadt; hogy az eredeti lakosságára nézve hasonló tekintet alá eső Rimaszombat városában az ocla később betelepült evangélikusokból képződött testvéregyház felülkerekedőben van a törzsökös egyházon s ezt egy rövid évszázad alatt Losonc sorsára juttathatja. Mert hiába! hazánk felfölele nem termékeny talaja a reformátusságnak, az ottani helyi viszonyok ev.' testvéreinknek kedveznek, s hogy az ungi ref. egyházmegye felső részében létező tót nyelvű nyolc anya-, illetőleg leányegyház mind ez ideig megmaradt reformátusnak, szerintem egyedül annak tulajdonítandó, hogy köztök és közelökben nincsenek tótajkú evangélikusok. Azonban nemzeti szempontból sajnos, hogy ev. testvéreinknek a nagyszámú felföldi, jelesül Nyitra-, Zólyom-, Trencsén-, Árva-, Liptó-, Turóc-, Szepes- és Sárosmegyékben egyetlen tisztán magyarnyelvű egyházok sincs, s hogy ezeknek legalább részleges lassú magyarosodását az ottani őrült panszlavismus megátalkodottan gátolja, holott a XII. és XV. évszázadbeli hiteles közoklevelek bizonysága szerint a nevezett régi vármegyékben is magyar eredetű ós magyar nyelvű volt a birtokos nemesség, s az ősi szlávság mellett akkoriban számos magyar községek léteztek. Vajh a a bányai és tiszamelléki ág. hitv. ev. egyházkerületek lelkes főhatóságának s az ott lelkészkeclő hazafias ev. papságnak sikerülne most már vegyes tót ós magyar nyelvű számos egyházaiknak minélelőbbi teljes megmagyarosítása. Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos. A horvát-szlavónországi prot. egyházak kérdéséhez. x. Az egyetemes gyűlés 1894-ben. — Befejezés. Végre az ügy 1894. okt. havában az egyetemes gvülés elé került, hol élénk vita fejlődött ki felette. Rohonyi Gyula, a bács-szerémi esperesség felügyelője, szépen átgondolt beszédben adta elő a tényállás historicumát, úgy hogy mindenki tiszta képet nyerhetett az ügy jelenlegi állásáról. De minthogy ő a lehető megoldás mikéntjére nézve semmi pozitív javaslatot nem tett, felállott Bdohorszlcy Gábor főesperes, a ki a kérdésben gyakran gyanusíttatott nemzetiségi célzatokkal és papi nagyravágyással. Most erélyesen visszautasítván a múltban ellene emelt méltatlan vádakat, a következő határozati javaslatot nyújtotta be elfogadásra: »Az egyetemes közgyűlés felkéri s meghatalmazza az elnökséget, tegye magát az ev. ref. konvent elnökségével együtt érintkezésbe a horvát kormánynyal, az ottani protestánsok egyházi ügyeinek rendezése tekintetétől, s az ezen úton eszközölt megállapodásokat terjeszsze be a legközelebbi egyetemes közgyűlésnek további intézkedés végett. Addig pedig a status quo aníe teljes épségben fentartandó. Sztehlo Kornél forradalmi lépést lát a horvát-szlavón gyülekezetek separatisticus törekvésében. Ezt meg kell akadályozni; de nem erőszakkal, hanem keresztyén szeretettel. Horvátországban igen nehéz az evangélikusok helyzete. A szolgabíró megbünteti a papokat és tanítókat, ha nem horvát nyelven akarnak velük érintkezni; házassági ügyeik az osztrák kath. concordatum szerint intéztetnek; a vegyes házassági válóperekben evangelikus felek fölött is a kath. consistorium dönt, szóval: az evangélikusok semmiféle törvényes jogalappal nem bírnak. Ezt nem lehet tűrni; és a szónok azt hiszi, hogy ebből az állapotból a mi horvátországi hitsorsosaink is menekülni akarnak. De az ügy orvoslására a béke útját ajánlja, nehogy horvát reactiót ébresszünk fél ellenük. Menjen ki a kerületi elnökség a helyszínére és térítse vissza okokkal az elszakadni akarókat. Stenczel neudorfi lelkész hosszabb beszédben vázolja a horvát-szlavón viszonyokat, s kijelenti, hogy a nép nem ért egyet azokkal, a kik a különválást szorgalmazzák, mert fél a nagy közigazgatási költségektől, melyeket nem bír el. Az agitátorok azzal biztatják a népet, hogy az új egyházkerület megalakulása esetén a tartományi kormány fogja fizetni a költségeket. Ő nem akarja a külön egyházkerületet, mert Horvátországban nincs evang. arisztokrácia, nincsenek ev. orsz. képviselők, nincsenek védelmezőink; minélfogva az a leendő ev. püspök védtelenül állva, csak rabszolgája lenne a horvát kormánynak. Kéri az egyetemes gyűlést, hogy tartsa meg továbbra is jóindulatában a horvát-szlavón egyházat, és ne engedje őket Magyarországtól elszakítani. Györy Elek szerint itt erélylyel és határozottsággal kell fellépni; mert a vakmerő elszakadási kísérlet nem érdemel kíméletet. Hosszasan bizonyítja, s az 1791-ki és újabbi törvényekről mutatja ki, hogy az illető egyházak a magyarhoni evang. egyetemes egyház kiegészítő részét képezik és hogy ennélfogva a horvát túlzók eljárása jogtalan. Ezért azt hiszi, hogy ezekkel szemben nem elegendő a szeretet, hanem a hatalmat kell velük éreztetni: az engedékenységet veszedelmesnek tartja. Az elnökséget nem akarja kiküldetni, de a kerület tegyen meg mindent a 33*