Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-10 / 2. szám

bántalmakon, de emiékök megmaradt és előmozdította a szektától való elszakadását. Kartbagóba tért vissza. A manichaeusok gondosan »táplálták«. És »én ettem, mivel tégedet hittelek abban, de nem mohón . . . nem is laktam jól, hanem még inkább ki merültem«. Könyvet írt »a szépről és alkalmasról«, melyben a külső összhangzatról a lelki szépségre tért át, az erényt szépnek mondotta, mert az az önmagában való egyesség, a bűnt rútnak, mert egyenetlenséget tüntet föl, amazt monas-nak nevezte, ezt dyas-nak, nem tudva azonban, mit akar vele mondani. E reánk nézve elveszett, de a vallomásokban tartalmilag megemlített irat alapgondolata ugyan manichaeus: a dualismus, a gonosz mint sötétségi lényeg, mely a jó ellen harcol; de egyúttal keresi már a legfőbb jót és a szépnek meghatározásában a manichaeus világossági tant öntudatlanul szellemíti. Még mielőtt nyiltan szakított volna a szektával, már régen meghasonlott volt vele. Az astro^ogia jövendöléseiről belátta, hogy igaz voltuk tisztán a véletlentől függ, elfordult tehát e ^nevetséges és haszontalan* tudománytól. Lassankint kételyei támadtak a manichaeus hit alapjáról, fizikájáról. Már 20 éves korában Aristotelest tanulmányozta, s bár maga ezt később károsnak tartotta: mégis a dialektikai művelődésen kívül talán épen Aristoteles józan gyakorlati s a valóságot szem előtt tartó iránya győzte meg arról, hogy a mit a szekta »elébe tálal«. nem egyéb mint >fényes agyrémek«. Végre Karthagóba érkezett a nyugati manichaeiisok feje, a megnyerő külsejű, ékesszóló Faustus. Tőle várta Augustinus kételyeinek eloszlatását. Csakhamar észrevette azonban, hogy a híres tudós tudománya szemfényvesztés, Faustus megvallotta, hogy az elébe adott kérdésekre maga sem tud megfelelni. Augustinus nem szakított egyszerre hitsorsosaival, de azóta egyre élesbülő kritikával fordult tanuk ellen. (Vége köv.) Jausz Vilmos, theol. tanár. BELMISSZIÓ. Egy újabb belmissziói intézmény. A »Christian Endeavor« egyesületek ismertetése. 1880. táján alakult meg Amerikában az első »Christian Endeavor« (keresztyén törekvés) egyesület. Minthogy organizációja jónak bizonyult, mindig több gyülekezetben alapítottak ily egyesületet s mindenütt örömmel látták, hogy áldására válik az ifjúságnak s általa a gyülekezetnek. Az egyesületek gyors szaporodása valóban bámulatra méltó! Ev Egyesület Tag 1881. 2 68 1882. 7 481 1883. 56 2870 1884. 156 8905 1885. 253 10,964 1886. 850 50.000 1887. 2314 140.000 1888. 4878 310.000 1889. 7672 485,000 1890. 11,013 660.000 1891. 16,274 1.008,980 1892. 21,080 1.370,200 Európában a »Christian Endeavor« eszméit először a praktikus angol méltatta figyelemre, majd a francia, utóbbi időben pedig komoly gondolkodás tárgyává tette a mindeneket jó eleve megfontoló német is. Mikor tudomásukra jutott a németeknek, hogy az első Endeavor egyesület megalapítója, dr. Clark (amerikai lelkész) romlott egészsége helyreállítására Európába jött át, azonnal megkérték, ha visszautazik hazájába, ejtse útba Berlint és beszéljen nekik valamit arról a nagy munkáról, mit megkezdett az amerikai ifjúság körében. Engedve kérésüknek, november hó közepén jött ide Clark. Minthogy egyik magyar belmissziói folyóiratunk már említést tett a »Christian Endeavor*-ról, talán nem lesz minden érdek nélkül, ha röviden közlöm dr. Clark előadását. »Nem tanácsot vagy utasítást adni jöttem ide,« úgymond Clark, »hanem hogy szóljak önök előtt arról a nagy vallási mozgalomról, melyben már vagy 14 esztendeje vagyok munkás.* Nem az elméletből merítem hát beszédem tárgyát, mert annak mi hasznát sem vehetnék, hanem a tapasztalatból. Körülbelől 14 év előtt történt, hogy az akkori gyülekezetemben, főleg annak ifjabb tagjai között, nagy felbuzdulás támadt Krisztus és az ő egyháza iránt, Gyülekezetemnek komolyabb tagjaival egyetemben szükségesnek láttam valami olyasféle intézkedést tenni, a mi által állandósítható a buzgóság. Nekem az a gondolatom jött, hogy célunkat talán úgy érhetnők el, ha a gyülekezet tagjai egy bizonyos fogadalmat tennének le. Azonnal összeállítottam azt főbb pontjaiban s tartalmát tekintve, a konfirmációi fogadalomhoz hasonlít, illetőleg annak konsequenciáit foglalja magában. És a mikor egyszer megvolt a fogadalom, megalakult gyülekezetemben az első Christian Endeavor egyesület. Mennyire csodálkoztam, mikor alig egy hónap multán már más gyülekezetekben is alapítottak hasonló egyesületet. Ez is hallott, az is hallott felőle, az egyesületek gyors szaporodásnak indultak és megvallom. valahányszor egy-egy új egyesület alapításának hírét vettem, megszégyenítve éreztem magam hitetlenségemért. Nyilvánvaló volt mindnyájunk előtt, hogy itt az Úr keze munkál közre. Néhány év múlva a mozgalom Austráliára, az angol koloniákra s majd magára Angolországra is kiterjedt. A misszionáriusok az egyesület alapításának gondolatát Indiába, Madagaskárba stb. vitték magukkal és ma nincs oly missziói testület már, hol a Christian Endeavor egyesület ne volna ismeretes és nagyrabecsült tényező. A különböző földrészeken együttvéve ma 36.000 egyesület van két millió taggal. Az évenként tartatni szokott nagy összejövetelek (konvenciók) a rendületlen hithűségnek és igazi buzgóságnak bizonyítékai. Az utolsó ilyen összejövetelen, a mely Clevelandban volt, 44,000 küldött jelent meg. Megjegyzendő, hogy nincs más vonzerő vagy más ok, mely az ifjakat összegyűjti az egyesületekben, csak a vallás. Voltak ugyan Amerikában azelőtt oly ifjúsági egyesületek. a melyek szórakoztatás, tanítás által igyekeztek az ifjakat megnyerni az egyház részére, de csakhamar általánosan érezték nálunk és 10,000 több lelkész sejtette, hogy ilyen úton nem érünk eredményt. Egy más fontosabb mozzanatnak, a tiszta vallási ideálnak, a keresztyén törekvések eme legfőbbikének kellett hozzájárulni —- mint a hogy az Pál apostol előtt lebegett Hóm. VIII. 29. — és a mi vele szükségképen összefügg az Úrért való praktikus munkásságnak. Mindkettő határozottan ki van fejezve egyesületünk jeligéjében: Krisztusért és az egyházért. Egyesületünkben négy figyelemreméltó dolog van: 1. Fogadalom. 2. Havi összejövetelek vagy ú. n. cosecratiói (megszentelődési) összejövetel. 3. Imaórai összejövetel. 4. Bizottsági munkásság.