Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-18 / 16. szám

tományi egyház a fenti napon és helyen megalakult és hogy ezen független tartományi ev. egyház megalakulását a horvát-szlavón országos kormány tudomásul vette. Természetes, hogy ez a hír országszerte kellemetlen hatást gyakorolt; mert jólehet az egyetemes egyház tétlensége menthetetlen volt, az illetőknek még sem volt szabad minden előleges és törvényes bejelentés, illetőleg engedély nélkül elszakadniok., A törvényes formákat minden körülmények között meg kell tartani. így fogta fel a kérdést a bács-szerémi egyházmegye is. Azért az 1893-ik évi közgyűlésén kijelentette, hogy a fenti ideiglenes bizottság átiratát tudomásul nem veszi; a szóban levő egyházaknak elszakadását — mely az illetékes egyházi főhatóság értesítése és jóváhagyása nélkül történt — helyteleníti. Egyúttal felhívta a hatósága alá tartozó szlavóniai egyházakat, hogy továbbra is vessék magokat alá eddigi egyházi hatóságaiknak. Erre az ideiglenes bizottság a bács-szerémi egyházmegyéhez újabb átiratot intézett, melyben a fenti felhívásra vonatkozólag kijelenti, hogy azt a tartományi egyházi bizottság körébe való illetéktelen beavatkozásnak tekinti, s mint ilyet, visszautasítja. Egyúttal felkéri az egyházmegyét, hogy ezentúl egyházi ügyben ne az egyes egyházakkal, hanem magával a bizottsággal érintkezzék. Ebből világos, hogy a horvát-szlavón ev. egyházak via facti elszakadtak a magyarhoni ev. egyházegyetemtől; elszakadtak a nélkül, hogy ez beleegyezését adta volna hozzá és a nélkül, hogy a horvát kormány helybenhagyását is kieszközölte volna! A komoly lépést meggondolatlanul és helytelenül tette meg, a mit csak sajnálni lehet. A bács-szerémi egyházmegye ezt az egész ügyet országos jelentőségénél fogva, az egyházkerületi, ez pedig ugyanazon oknál fogva, az egyetemes gyűlésre terjesztette fél. Időközben Húrban Vladimír, mint az elszakadt tartományi egyház szervező bizottságának alelnöke 1894-ik év október hő 16-káról kelt körlevelében tájékoztatja lelkésztársait a horvát-szlavón ev. egyház kelyzetéről. Az 1893. október 5-diki szervezési nyilatkozatot olyan ténynek mondja, melyet többé ignorálni nem lehet; de melyet a magyarhoni ev. egyházi testületek általi el nem ismerése sem dönthet meg. Elmondja, hogy a magyarhoni esperességek részéről semmiféle lépések nem történtek arra nézve, hogy a tényleg elszakadt horvát-szlavón egyházakat hatóságuk alá hajtsák. Panaszos hangon mondja, hogy a horvát világi főhatóság a tartományi ev. egyház megalakításáról szóló jelentésekre választ nem adott; minek következtében a megyei hatóságok nem tudván magokat tájékozni, az egyes gyülekezeteknek régibb magyarhoni esperességi kötelékeit tartották érvényeseknek és a bácsi esperesség megkereséseit az egyházi adó behajtása körül teljesítették. Reméli azonban, hogy ezután máskép lesz; fel is hívja társait, hogy a magyarhoni hatóságok részéről követelt adóilletéket megfizessék; az esetleges végrehajtásokról pedig azonnal értesítsék őt. hogy a tartomanyi kormánynál védelmet kereshessen. Minden törvénytelen adózás ellen protestáljanak, s magokat megzavartaim ne engedjék. Értesíti őket különben, hogy az egyházi szabályrendelet készül, s remélhetőleg jövő tavaszon törvénynyé fog emeltethetni. Addig is ideiglenesen minden egyházi ügyekben a tartományi egyházi bizottság intézkedik. A bácsi papözvegyek és árvák intézetébe fizetendő járulékokat nem kell megtagadni; ez magánügy, mely kölcsönös kötelességek teljesítésén alapszik. Az ügy rendbe fog hozatni, mivel törvényes alappal bír, melyet a bányakerületi bizottság sem dönthet meg. Közli az Agramer Tagblatt 235-iki számát, mely e tekintetben egészen az ő álláspontjukat foglalja el.1 Ugyanilyen értelmű cikket hoz az »Agramer Tagblatt* 241-ik száma október 20-ról. Az illető egyházak elszakadását oly törvényes ténynek tekinti, melyen a magyar ev. egyház határozatai semmit sem változtathatnak. A cikkíró azonban abból a körülményből, hogy egy év óta sem a magyar esperességek, sem a horvát tartományi kormány nem tettek nehézségeket, jót következtet; ámbár fáj neki, hogy ez utóbbi sem kérelmükre, sem felterjesztésükre választ nem adott. Sőt tudomást sem vett róla. Most tehát nincs egyéb hátra, minthogy a szervezési szabályrendelet minél előbb elkészíttessék és megerősítés végett a tartományi kormánynak beterjesztessék. Ha a megerősítés megtörténik, akkor következik a végleges szervezkedés. Azonban nagyon megzavarja a cikkíró reményeit a horvát bánnak azon nyilatkozata, melyet az 1 A bányakerületi gyűlésen e sorok írója rámutatott azon hibákra, melyek e kérdésben eddig elkövettettek, de egyúttal kifejtette abbeli reményét, hogy még lehet segíteni, mivel Horvát-Szlavónország élén oly férfiú áll, a ki jó indulattal van irántunk. Erre vonatkozólag az Agramer Tagblatt idézett száma ezt mondja: »Wir möchten den H. Obergespan Zsilinszky in aller Ergebenheit darauf aufmerksam machen, dass es in diesem Falle betráchtlich irrevelant sei, mit welchen Gefühlen der Mann, der gegenwártig an der Spitze der kroatischen Angelegenheiten steht, das ungarische Vaterland bedenkt. In dieser Beziehung kann einzig und alléin der gesetzliche Standpunkt massgebend sein und dieser legt dem Banus von Kroatien die unabweisliche Pflicht auf, sogar gegen die Intentionen des ungarischen Vaterlandes Stellung zu nehmen, wenn diese über den Rahmen des Gesetzes hinausgehen. Welches aber in dieser Frage der gesetzliche Standpunkt ist, das kann unseres Erachtens absolul nicht zweifelhaft sein. Vermöge der Organisation der ev. Kirche — das wurde in unserem Blatté wiederholt schon eingehend erwiesen — hat die kirchliche Oberbehörde in Ungarn nicht das geringste Recht, den Unabhángigkeitsbestrebungen der Evangelischen in Kroatien-Slavonien irgendwie Hindernisse zu bereiten; was aber unsere Landesgesetze anbelangt, so entziehen diese, vermöge der vollkommenen Autonomie unseres Vaterlandes in Angelegenheiten des Kultus und Unterrichtes, Ungarn jede Einmischung in dieses Ressort unserer inneren Venvaltung. Wenn alsó die Evangelischen bei uns den Beschluss gefasst habén, sich selbststándig zu organisiren, so steht da der kroatischen Regierung nur der eine Beruf zu, hievon Keuntniss zu nehmen und die Sache der evang. Kirche in ihren Schutz zu nehmen. keineswegs aber kann sie sich berufen fühlen dazu die Hand zu bieten, dass die Evangelischen in Kroatien-Slavonien gegen ihren Willen auch weiter im Scbosse der ungarischen Kirche verbleiben.