Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-18 / 16. szám

közt, mely a kebelében lelkészkeclett Ferencrencli szerzetes atyák tevékeny buzgólkodásával a szomszéd reformátusok ós unitáriusok ellenében nemcsak ősi hitét megőrizte, hanem az oláh áramlatnak is a vele határos Moldva és Bukovina felől gátat vetve, az ottani elrománosodás ellen erős védbástyát képez. Az erdélyi számos hitfelekezetek közt valóban legsajnosabb a magyar reformátusok állapota, kiknek számát a fentebbiek szerint nemcsak a római katholikus magyarok, s a görög katholikus ós görög keleti vallású oláhok, hanem még az evangelikus szászok is fogyasztották, a menynyiben a barcasági székely eredetű hétfalusiak, kik szabad birtokosokból a XVII. évszázadban szász jobbágyokká sülyedtek, Brassó város földesúri s az ottani szász főpapság tevékeny lelkészi befolyásával végre a szász ev. egyházhoz átálltak, némi vigasztalásul szolgálván azonban, hogy legalább magyar nyelvöket és nemzetiségöket az oláh áramlat közepette is megóvták, sőt a mult évtizedben az erdélyi szász egyház kötelékéből kilépve s külön egyházmegyét alakítva, a tiszamelléki ágost. hitv. ev. egyházkerülethez csatlakoztak. Méltó panaszkép említhető itt, hogy a szász evangélikusok a gazdag városaikba beszivárgott s ott megtelepedett szegénysorsú magyar és székely reformátusokat egyházi tekintetben nem segélyezték, sőt őket rideg idegenséggel s illetlen türelmetlenséggel fogadva, nem vallásfelekezeti testvéreknek, hanem betolakodott idegeneknek tekintették. Példák erre Brassó, Nagyszeben, Segesvár, Beszterce ós Meggyes. Az erdélyi magyar ref. egyházak hálás elismeréssel tartoznak azon főúri és birtokos főnemesi családoknak, melyek nem követvén az anyaországbeli példát, ref. vallásukhoz ragaszkodva, ezt magyar nyelvökkel ós nemzetiségűkkel jelen korunkig híven megőrizték, s az árvaságra jutott ottani magyar ref. egyházakat, megnehezült anyagi viszonyaik közt is lelkesen gyámolították, s máig is gyámolítják. A mostani nagy tevékenységű ós erélyes erdélyi ev. ref. püspöknek, s a vele vállvetve működő egyházi főhatóságnak sikerült ugyan a mult évszázadok vétkes mulasztásait némileg orvosolni, s az országos közalap támogatása ós az EMKE gyámolítása mellett társegyházak ós körlelkószsógek vagy belmissziói körök alakítása s új iskolák, templomok ós óvodák felállítása által a ref. magyarság további tömeges elrománosodásának gátat vetni; sőt jelen korunkban már a ref. egyházkerület összes lélekszáma is Örvendetes emelkedésben van; de hogy eloláhosodott ref. véreink ez ideig a hunyadmegyei Kis- és Nagy-Barcsán kívül tömegesen visszamagyarosodtak s ősi vallásukra visszatértek volna, tudomásom nincs, a szórványos áttérések csak házassági indokoknak lévén tulajclonítanclók. Adja Isten, hogy a szépen induló s gondosan tovább fejlesztendő erdélyi belmisszióknak sikerüljön a csekély lélekszámú leányegyházakban s a rengeteg diasporákban elszórt magyar ref. hívek kivánatos összetartása ós megmentése, s eloláhosodott sok ezernyi magyar ref. véreinknek, habár részleges, visszamagyarosítása. Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos. A horvát-szlavónországi prot, egyházak kérdéséhez. IX. A zágrábi elszakadási határozat 1893. okt. 4. — Annak fogadtatása a bács-szerémi esperességi gyűlés által. — Az igazgató bizottság eljárása. — Horvát lapok cikkei. E sorok írója végignézte az illető lelkészeknek e tárgyra vonatkozó leveleit. Az egyiknek végén e szavak olvashatók: »Ha egyházi magyar főhatóságunk és a mérvadó körök e fontos ügyet a politikai pártok sötét szemüvegén nézik és egyházunk ügyének javítására nem kezdeményeznek, úgy mi fogunk kezdeményezni; de akkor ne minket, a kik eddig eleget könyörögtünk, hanem önmagukat, a kik nem hallgattak meg, tegyék felelőssé a következményekért*. Ez már a keserűség hangja, mely jelzi a közhangulatot és eggyúttal a közelgő határozó lépést. Ez a lépés megtörtént 1893. augusztus 31-én. Ekkor ugyanis a horvát-szlavón ev. egyházak lelkészei Ü-Pazuán egy bizalmas értekezletre jöttek össze a végett, hogy egyszer valahára törvényes testületté szervezkedjenek. E célból a következő eljárást állapították meg: 1. hogy minden gyülekezet még szeptember hóban, nyolc nappal elébb vasárnapi isteni tisztelet alkalmával történendő kihirdetés után közgyűlést tartson, melyen kimondatnék, »hogy a horvát-szlavón ev. egyházak jelen állapotának tarthatatlanságától kényszeríttetve* az ország törvényei szerint egy horvát-szlavónországi ágostai hitvallású evang. autonom tartományi egyházat akarnak alkotni; s az erre szükséges további lépések megtételéről az összes egyházak képviselői f. évi október hó 4-ikén Zágrábban tartandó gyűlés gondoskodjék. Természetes, hogy a kiküldendő követek kellő felhatalmazással látandók el. Ezen megállapodáshoz képest 1893. október 4. és 5-dik napjain Zágrábban tanácskozván, elhatározták, hogy Horvát-Szlavónországban egy önálló, minden más egyházi kapcsolattól független tartományi egyházat alakítanak ; egyúttal a tartományi egyház képviseletére egy ideiglenes igazgató bizottságot választottak. Ez a bizottság arról értesítette a bács-szerémi egyházmegye elnökségét, hogy az önálló horvát-szlavón tar-