Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-10 / 2. szám

legyen bár katholikus vagy protestáns. Angolországban például most is fennáll a törvény, hogy a királyi család­nak egyetlenegy tagja sem köthet házasságot az uralkodó fejedelem beleegyezése nélkül. Ha ez semmi többet nem jelentene, hanem csak annyit, hogy a királyi családnak minden így házasuló tagja eljátsza maga és gyermekei részére a korona öröklésére vonatkozó minden jogát: akkor a dolog egészen rendben volna. De a törvény valódi értelme az. hogy az olyan házasság semmis és érvény­telen ; hogy a különben minden törvény szerint egybekelt felek és a kiket Isten kötött együvé, mint férjet és fele­séget, nem férj és feleség. Ez pedig nem más, mint hogy az ember törvényét nyilt összeütközésbe hozzák Isten törvényével és az emberit felibe teszik az isteninek. Porosz­országban a hadsereg egy alárendelt tisztje nem házasod­hatik meg parancsnokának beleegyezése nélkül. Ha azon beleegyezés nélkül házasodnék meg, ám jó: tegye le tiszti rangját; de azt mondani, hogy az ő felesége nem feleség,, az nemcsak méltánytalan dolog, hanem egyszersmind ret­tentő igazságtalanság és kegyetlenség. Angolországban, egészen az utóbbi évekig, egyetlen házasság sem volt érvényes, ha azt nem a templomban, a kanonikus órák alatt, a papi rendhez tartozó férfi szentelte meg. Ennek a törvénynek különösen az volt a célja, hogy az örökös nőket oltalmazza a vagyon-vadászok álnokságaitól. Helyes dolog lehet azt meghatározni, hogy a nem így szentesített házasság ne adjon semmi jogot a vagyonhoz; de kimon­dani azt, hogy a déli tizenkét óra után öt perccel eskü­dött felek egyáltalában nem házasodtak össze, míg ha a szertartás tíz perccel korábban hajtatott volna végre, az illetők valójában férj és feleség volnának: ez már meg­botránkoztatja a lelkiismeretet és az emberi józan észt. így itt Amerikában is, a rabszolgaság eltörlése előtt, a déli államok törvényei szerint, egy rabszolga nem léphe­tett házasságra. Egy ifjú fehér férfi elvett egy ifjú nőt, kiről a társadalomban senkisem sejtette, hogy egy csöppnyi afrikai vér is kering ereiben. De hát bebizonyult róla, hogy rabszolganő volt. Férje őt megvette, szabadon bo­csátotta, megvetette, elvett egy másik nőt: és az a férfi mégis fölvétetett a presbyteriánus egyház közösségébe, így aztán Istennek törvényét puszta semmiségnek tekin­tették. Mint a házasság egyes alkatrészeiben polgári intéz­mény, mely bizonyos korlátok között a polgári törvény által szabályozandó, az emberek úgy bántak azzal, mintha az csak puszta üzleti dolog volna. Félreismerik annak, mint isteni intézménynek jellemét, mint a melyet isteni törvények szabályoznak és ellenőriznek. A polgári törvény­hozásoknak nem kellene azt elfeledniök, hogy ők épen úgy nem semmisíthetik meg Istennek, mint a természet­nek törvényeit, Ha kimondják, hogy nem házasodtak össze azok, kik Isten törvénye szerint egybekeltek; vagy ha elválasztják azokat, kiket Isten kötött egybe : törvényeik absolut semmiségek a lelkiismeret ítélőszéke előtt és Isten­nek szemében.* Eddig az amerikai hittudósnak fejtegetései. Lentebb hasznát fogjuk venni e minden tekintetben érdekes és ta­nulságos megjegyzéseknek. Igen szeretném, ha időm és alkalmam volna a pol­gári házasságnak a művelt nyugati népek társadalmába való fölvételének, behozatalának kérdését részletesen és behatóan fejtegetni. De mert ezt nem tehetem, e tekintetben csak né­hány rövid följegyzésre szorítkozom. Luther a házasságról úgy nyilatkozott, mint tisztán világi, vagyis egészen a világidőhöz és a világhelyzethez tartozó, de épen azért a világi felsőség törvényadása és bíráskodása alá vetett viszonyról, mindkettőt világos bib­liai tételekkel igazolván, a mit aztán az evangélikus egy­ház utána el is fogadott (lásd Apologia A. XIII.), de a mi mellett a házasság isteni szereztetését s ez alapon az egyháznak a házasság megkötése körüli jogait mind erő­sebben hangoztatni kezdte ezen egyház. Poroszországban már a mult század első felében forrongottak a kedélyek a polgári házasság behozatala tekintetében, a mennyiben egy 1748. május 10-én kelt ediktummal elvették a kon­sisztoriumtól a bíráskodási és pedig főként a házassági ügyekben való bíráskodási jogot s a rendes világi bírósá­gok kezébe tették azt le. Egész Németországra kihatólag, hosszas küzdelmek után, melyek között 1859-től 1861-ig a fakultatív polgári házassággal is tettek egy meghiusult kísérletet, egész Németországra kihatólag a polgári há­zasságot az 1875. február 6-iki birodalmi törvény mondta ki a birodalom minden tagjára nézve 1876. január l-től kezdve kötelezőnek. Hollandiában már a XVI. században bejött a pol­gári házasságnak bizonyos neme, hogy egyes szekták, vagy pusztán megtűrt protestáns egyháztestületek tagjainak lelki­ismereti szabadságát megoltalmazzák. Ezek bizonyos polgári­lag előírt formák megtartása mellett államilag épen olyan érvényes házasságot köthettek, mintha csak az államegy­ház segédkezése mellett léptek volna házasságra. Franciaországban már 1787-ben tétettek lépések a polgári házasság behozatalára nézve, s 1792-ben kötele­zővé tétetett az minden állampolgárra nézve, még pedig, a forradalom szelleméből jól kimagyarázhatólag, azon in­dokolással, hogy »a polgár az államhoz tartozik, függetle­nül minden vallástól* Az így behozott kötelező polgári házasság bevétetett aztán Napoleon polgári törvényköny­vébe is. Angolországban lényegileg más okokból, mint a for­radalmi Franciaországban, nevezetesen főként a pápista hierarchismus elleni radikális ellenszenvből már C'romwell behozta, s egy ideig fenn is tartotta a kötelező polgári házasságot, míg ma az egyesült királyságban, miután 1836-ban a felekezetek tagjai az államegyház tagjaival, házasságkötésüket illetőleg ugyanazon jogalapra helyez­tettek, ma a házasság ott pusztán polgári szerződés, s a házasulandóknak teljes és tökéletes szabadságukban áll, hogy vallásos szertartással, vagy a nélkül keljenek-e egybe. Debrecen. Csiky Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom