Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-28 / 13. szám

hetett, s melylyel talán nem kellene teljesen szégyenkeznünk. Nagyon óhajtanám, ha biztos tájékozást nyerhetnék a felől pl., hogy melyik egyház melyik népcsoporthoz tartozik; így pl. ormánysági, szigetvidéki csoport (ezeket ismerem), Sildós vidéke, Belvárd vidéke, a Tolna szélén levő egyházak, az alsó-baranyai Hegyalja, a mohács-vidéki és eszék-környéki csoportok (ez utóbbi három között van-e különbség, s mely csoportokra oszthatók?). Ezeknek különbségét egymástól s a más felekezetűek, vagy nemzetiségekről ruházat, szokás, erkölcsök, nyelvjárás stb. tekintetben. Ohaitandó volna tudni, hogy akadnak-e, vagy akadtak-e a múltban, kik gyermekeiket felsőbb iskolákra küldték, iparossá, kereskedővé stb. nevelték volna? Az ilyen, a népélet minden oldalát feltüntető adatok, leírások képeznék azt az anyagot, melyből a valónak megfelelő képet lehetne előállítani s megvallom, hogy az iskoláztatásra vonatkozó minden adatra különös súlyt szeretnék fektetni, feltüntetvén, hogy népünk évenként minő áldozatot hoz ennek oltárára (számokban kifejezve), de erre vonatkozó adataim még nincsenek. Általános a panasz a történetbúvárok részéről, hogy a múltra vonatkozó adatokat találni nem lehet. Vádolunk törököt, tatárt; az senkinek eszébe se jut, hogy a történeti adatok talán soha fel sem is jegyeztettek. A közelebbi 100 évről például nagyon kevés egyház az Baranyában, a hol lényeges följegyzés volna található. Célszerű volna, ha egyházhatóságilag minden egyház köteleztetnék az év utolján az egyházi események följegyzésére. hogy ne vétkeznénk abban, a mit a múltban kárhoztatunk. Ha a múltról biztos képet nem adhatunk, ismételve esedezem, hogy kellő adatok beküldése által tegyék lehetővé megyénk területén levő lelkésztársaim a tanító urakkal együtt, hogy a XIX. század esthajnalán felekezetünk mostani képét legalább híven adhassuk át az utókornak. A t. olvasó közönségtől pedig bocsánatot kérek, hogy e kéréssel itt hozakodtam elő. Talán nem ártana, sőt szükséges is volna, ha e kérdés általánosan felkaroltatnék ; mert, valljuk meg, e téren kevesebbet tettünk eddig, mint tehettünk volna, vagy kellett volna tennünk. S ha ez irányban a kérelem itt-ott a figyelmet felébreszthette, az, úgy hiszem, egyházi történetírásunk mostoha ügyének csak javára szolgáland. Morvay Ferenc, ref. lelkész. Az országos lelkészi gyámintézet tervezetéhez. Főtiszt eletű és méltóságos gyámintézeti bizottság ! Az országos lelkészi özvegy-árva gyámintézetre vonatkozó s nagy körültekintéssel készített újabb tervezetre, a mint az már eddigelé a lapokból ismeretes, általában megnyugvással tekinthet a közvélemény. Azonban mégis van egy pont, melynél aggodalmainkat nem fojthatjuk el és ez annak kimondása, hogy hat évi lelkészi szolgálatnál kevesebb idő állandó segélyre nem jogosít, tehát öt éven belől elhalt lelkész családja semminemű segélyre nem számíthat, csupán a befizetett pénzeket kapja vissza. A lelkészi testület nagyobb része nem fektet e pontra nagy súlyt, főkép azért, mert a most szolgálatban levő lelkészek roppant többsége vidéki gyámintézeti tag is lévén, tudja, hogy onnan állandó segélyt nyerend özvegye és árvája, ha az országos intézet nem adhat is öt év előtt gyámolítást. De egészen másként áll a dolog azon lelkészekre nézve, kik ezentúl fognak hivatalba lépni, mert nekik is szabad lesz ugyan a vidéki intézetbe lépés, de vájjon meg fogja-e azt engedni anyagi erejök, hogy az országos intézeti tetemes járulékon kívül még a vidéki gyámintézetnél is fizetéseket teljesíthessenek ? S ha anyagi tehetetlenségűk miatt a vidéki gyámintézetbe nem léphetnek be s elhalnak öt évi szolgálat előtt, nem lesznek-e özvegyeik és árváik a legborzasztóbb nyomorba kitaszítva ? Tudjuk, hogy az a kegyetlen sors csak kevesekre várakozik, mivel a lelkészeknek csak igen kis százaléka hal meg öt évi szolgálat előtt; tudjuk, hogy a sors bármelyik tagnak juthat osztályrészül; de valójában csak néhány család lesz ama kegyetlen sorsra kárhoztatva, hogy a többféle gyámintézetek mellett is a szó legszorosabb értelmében vett árvaságra jut, mert félünk, hogy a lelkészi pályától még inkább vissza fogja tartani ezen borzasztó sorsra gondolás a már most is örömestebb más pálya felé tekintgető ifjabb nemzedéket. Ép azért a közegyház jól felfogott érdekéből is, annak az országos intézetnek úgy kellene alakulnia, hogy lehetőleg minden eshetőségre provideáljon s hogy ne maradjon betevő falat nélkül azon özvegy, neveltetési segély nélkül azon árva, ki eléggé sujtatik már az által, hogy önhibája nélkül özvegységre és árvaságra jutott. Tudjuk, hogy a fennálló gyakorlat szerint a készítendő illetőleg kész tervezet annak idején hozzászólás végett közöltetni fog velünk, de más részről azt is tudjuk, hogy minden tervezet csak úgy ér valamit, ha kellő számvetésen alapul s hogy ha a bizottság most csak az öt évi szolgálat után elhalt lelkészek családjára számítja kí a segélyezést s ez alapon állítja össze javaslatát: akkor bajos leend később oly módosításokkal állani elő. melyek újabb számvetést igényelnének. Ugyanazért bátrak vagyunk a főtiszteletű és mélt. bizottság figyelmébe most előlegesen a következő módosítást ajánlani: A számbavehető anyagi erőhöz képest állapíttassék meg egyenlő mérvű állandó segély valamennyi özvegyre és árvára nézve azon kikötés mellett, hogy a mely lelkész öt évi szolgálat előtt halt meg, annak családja tartozik a belépési járulékot s az elhalt lelkész fizetése utáni évi díjakat öt évről teljesen befizetni illetőleg megengedni, hogy évi segélyéből a még hiányzó tagsági díj a segélyezés első évében levonassék. Tehát a belépési díjon kívül öt évi tagsági díj befizetése adjon jogot arra, hogy a hatodik évtől kezdve az özvegy és árva állandó segélyt nyerjen. Tagadhatatlan, hogy ezen javaslatunk az intézetre róna némi tehertöbbletet s miatta kevesebb lenne valamennyivel az özvegyek és árvák évi járuléka; ámde egy hasonló nagy intézet ily csekély terhet vagy veszteséget könnyen elhordozhat, sőt erkölcsi kötelessége annak elhordozása elől ki nem térni, midőn világosan áll azon igazság, hogy ha egy öt évig járulékot fizetett lelkész családja azzal megnyeri a jogot az állandó segélyezésre, akkor ugyanazon kötelezettség teljesítése esetén az öt évi szol-26