Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-10 / 2. szám

Harmincnyolcadik évfolyam. 2-dik szám. Budapest, 1895. január 10. D ROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkeszlősíg: IX. hevület, Pi/ta-utra. 'J.'I. HZÍ'IHI, hová a kéziratok cimzendök. liiadtf-hivatal : Horni/áitstki/ Vilitor lcönyvtcereskeiléite (Akadémia tiérliá/.á), hová az elütiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 hr ; egész érre : * frt. Et/yes szám ár ti 9<t Jer. A három új egyházpolitikai törvényről. Ezen cikkben ismertetni óhajtom röviden a három új egyházpolitikai törvényt, feltüntetvén azoknak általános tartalmát, s egyes intézkedésükre egyházi, vagy, ha úgy tetszik, vallás-erkölcsi szempontból némi észrevételeket tevén. I. A polgári házasságról, vagy hivatalos nevén, »a házassági jogról* szóló, 189Í-. évi XXXI. törvénycikk 10 fejezetben 150 §-t foglal magába. A fejezetek címei következők: I. Eljegyzés. II. Házassági akadályok. III. A házasságkötés. IV. A hazasság érvénytelensége. V. A házasság megszűnése. VI. Ágytól és asztaltól való elválás. VII. Külföldön kötött házasságok és a külföldiek házassága. VIII. Büntető határozatok. IX. Vegyes határozatok. X. Perhatározatok. Ezen törvény (148. §.) a kihirdetés napjától számított egy év alatt lép hatályba, de a minisztérium ezen egy év letelte előtt is rendelettel hatályba léptetheti. A királyi szentesítést 1894. évi december hó 9-én nyerte ezen törvény, kihirdettetett pedig az »Országos Törvénytára-bán az 1894. évi december hó 18-án. Ha már figyelemmel áttanulmányozzuk ezen egész törvényt, nem találunk abban egyetlenegy olyan paragraphust, vagy tételt sem, mely ellen egyházi, vagy valláserkölcsi szempontból komoly s tárgyilagos észrevételt, kifogást lehetne tenni. A mit mégis kifogásolunk benne, az az egyházat s a valláserkölcsi elveket nem sérti. Dr. Hodge Károly, amerikai hírneves hittanár Princetonban, három hatalmas kötetben kiadott »Systematic Theology* című dogmatikai műve harmadik kötetében a házasságról értekezvén, a mű 1876-ik évi kiadásának 368—421. lapjain, tömör vonásokban fejtegeti, hogy a házasság isteni, de egyszersmind polgári intézmény. Nem hiszem, hogy fölösleges munkát végeznék, ha a polgári házasságnak mintegy apologiája gyanánt lefordítom a nevezett mű azon szakaszát, melyben szerző a házasságnak, mint polgári intézménynek lényegét tünteti elő. Hiszen épen dogmatikai szempontból ellenezték sokan a polgári házasság behozatalát, s körünkben is lehetnek elegen, kiknek e tekintetben való aggályait, lelkiismereti skrupulozitását kívánatos lehet egy világhírű református dogmatikusnak felfogásával állítani szembe. Hodgenalc ide vonatkozó fejtegetése következő: *Ha az ember, mint Istennek szolgája, arra van kötelezve, hogy az ő igéjét hite és életfolytatása szabályozójává tegye, és ez összeegyeztető azzal, hogy mint az állam szolgája, annak törvényeinek engedelmeskedjék: akkor azon tény nyel, hogy a házasság isteni rendelés, nem összeegyeztethetetlen, hogy az, más szempontból, polgári intéz ménynek is tekintessék. Annyira be van az bonyolódva az emberek társadalmi és polgári összeköttetéseibe, hogy szükségképen az állam ismérve alá jő. Polgári intézmény tehát az, (l.) a mennyiben az állam elismeri és sürgeti, mint meglevő és lenni kellő intézményt. (2.) Polgári kötelességeket ró az az emberekre, melyeket az államnak van joga tőlük megkövetelni. A férj például kötelezve van eltartani feleségét s polgári törvény szorítja őt ezen kötelessége teljesítésére. (3.) A házasság jogokat is állapít meg, mindkét részről, a vagyonhoz és a házasságban született gyermekeknek igényeket biztosít szüleik vagyonához. A vagyonra vonatkozó mindezen kérdések minden jog szerint a polgári törvény ellenőrzése alá tartoznak. Több országban nemcsak vagyon, hanem rang, cím és politikai előjogok is vannak összekötve a házasság kérdésével. (4.) Az államnak, mint ezen jogok őrének, hatáskörébe tartozik tehát annak a megállapítása, hogy mely házasságok a törvényesek és melyek a törvénytelenek, hogy miképen kell a házassági szerződést ünnepélyessé és érvényessé tenni és hogy mik lesznek annak törvényes következményei. A keresztyének kötelesek mindezen törvényeknek engedelmeskedni, a mennyiben ezen engedelmességet jó lelkiismeretükkel meg lehet egyeztetniük. Az államnak mindezen dolgokban való törvényszerű hatalmát Istennek kijelentett akarata korlátozza. Semmit sem tehet az házassági akadálylyá, a mit a szentírás nem nyilatkoztat ki azon szövetség korlátja gyanánt. Semmit sem tehet az a házassági szerződés felbontásának föltételévé, a mit nem a szentírás tesz az elválás szilárd alapjává. És az állam semmi mással, hanem csak polgári büntetéssel sújthatja a házasságra vonatkozó törvényei ellen elkövetett sérelmet. Ez csak annyit tesz, hogy egy keresztyén kormány köteles tiszteletben tartani a nép lelkiismereti meggyőződéseit. A polgári és vallásos szabadság elveinek megsértése az az állam részéről, ha a maga akaratát Isten akarata felibe állítja. És bármilyen világosnak látszik is ez az elv, mégis folyton figyelmen kívül hagyja azt csaknem minden keresztyén nemzet,