Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-07 / 10. szám

küzdelmek között élő evangélikusok és azok lelkészei nem ellenezhettek oly egyházszervezési javaslatot, mely az ő siralmas állapotukon segíteni akart. A kormány által tervezett javaslat nem veszélyeztette, sőt ellenkezőleg, biztosította autonómiájukat; kilátásba helyezett nekik bizonyos jogalapot, melyen tovább fejleszthették egyházi életüket, mivel eddig semmiféle törvényes védelemre számot nem tarthattak. Ebből a szempontból kell megítélnünk a Horvátországban lakó protestánsoknak örömét és nem a magyarhoni törvényes állapot és rendezett viszonyok szempontjából. A mi nálunk visszahatást és botránkozást idézett elő, az a horvát-szlavon protestánsoknak örömöt okozott, a mi nálunk bűnnek tünt fel, ott erényszámba ment. III. Az 1859-ki császári pátens fogadtatása, — érvénye a Horvát-Szlavon országokban. — Az 1864-ik évi folyamodás. — Weber memoranduma. — A protestánsok érdekében hozott, de nem szentesített törvény 1866. — Az 1868. XXX. t-c. Mikor 1859-ben a szerb zavarokkal majdnem egyidőben kitört az Ausztria és Olaszország közötti háború; mikor a horvát határőrvidéken kiadatott a fegyverre felhívó parancs: akkor Magyarország is nevezetes események szinhelvévé lőn. A politikai események zaját csak nagyobbá és élesebbé tette a szeptember elsejen kiadott ev. egyházi alkotmány és az annak életbeléptetését elrendelő császári pátens ! A protestánsok úgy fogták azt fel, mint tartalmilag ugyan helyes egyházi szervezetet, de melynek létrejötte és eredete — dacára annak, hogy az 1856-ki javaslat alapján készült — törvénytelen. A magyarhoni mindkét hitvallású evangélikusoknak törvényes joguk volt arra, hogy egyházi alkotmányukat legjobb belátásuk szerint, hitel veiknek megfelelő módon maguk állapítsák meg. Természetes, hogy ezen önkormányzati jogukról semmiképen sem akartak lemondani; mert tudták, hogy a fejedelmi kegy változó, mint az időjárás, a jog pedig örökkévaló, mint az Isten. Voltak ugyan egyes egyházak és esperességek, melyek a pátenst az egyházrendezés szükségének szempontjából hajlandók voltak elfogadni; de az egyházaknak túlnyomó nagy része határozottan az autonomikus jog alapjára helyezkedett és ellenszegült a kormány rendeleteinek. Gyűlések tartattak országszerte, a politikai élet legjelesebb protestáns bajnokai, kik az absolut hatalom ideje alatt a cselekvés teréről leszorultak, most egyszerre megjelentek az egyházi gyűléseken, hogy megtámadják a bécsi kormánynak törvénytelen eljárását. És minthogy az olasz háború Ausztriára^ nézve szerencsétlenül ütött ki, s Bécsben Magyarország alkotmánya részbeni visszaállításának eszméjével foglalkoztak: ez oly hangulatot idézett elő, melynek lelkes hatása alatt a császári pátens elleni agitáció egyúttal a haza szabadsága és alkotmánya melletti küzdelemmé vált. Az úgynevezett patentális egyházakat és papokat, a kik t. i. az egyházi szervezkedést elfogadták, úgy tekintették, mint a haza alkotmánya és szabadsága ellen törekvő egyéneket. S minthogy ezek többnyire a felvidéki és bácskai tót ev. papok voltak, ezek ellen fordult az ellenszenv. Ez ellenszenv és az abból eredő harc teljesen érthető és igazolt volt ottan, hol a pátens ellen küzdők az egyház törvényes jogalapját és az azon nyugvó önkormányzatot védelmezték. De vájjon az volt-e Horvátországban, a hol a protestánsoknak semmi törvényes jogalapjuk nem volt? Nem szabad felednünk, hogy a császári pátenst Magyarországon nem egyházszervezeti tartalma miatt, hanem létrejöttének törvénytelen módja miatt ellenezték. Horvátországban pedig, illetve a horvát katonai határőrvidéken épen ellenkezőleg, tartalma miatt üdvösölték; mivel annak rendelkezései lehetővé tették az ottani evangélikusoknak megtelepedését és vallásuknak szabad gyakorlatát. A pátens 57-dik §-a szerint az 1791. XXVI. és 1844. III. t.-cikkek megerősíttetvén, a horvátokra vonatkozó 1791. XXVI. t.-c. 14. §-a hatályon kívül helyeztetett és megengedtetett, »hogv a protestánsoknak a Horvát-Szlavon-országokban és a katonai határőrvidéken leendő letelepedése, valamint állami és egyházi jogaik tekintetében a Magyarországban érvényes fenti törvények egész terjedelmökben alkalmazandók«. Ez a tartalom és nem létrejöttének módja érdekelte őket. Hiszen őket politikai tekintetben is pátensek, császári rendeletek által kormányozták. Mikor tehát a határőrvidéki főhadparancsnokság december 16-kán kiadott rendeletében közölte velők azon módozatokat, melyek szerint a coordinatio a gyülekezetekben végrehajtandó volt: ezt az illető lelkészek örömmel fogadták, isteni tiszteletek alkalmával a pátenst ünnepélyesen kihirdették. Ennek hatása pedig abban nyilatkozott, hogy már a következő évben igen sok magyarhoni ev. család kiköltözött a horvát-szlavon tartományokba, mivel a pátens oltalma alatt vallásukat biztonságban hitték. Bövid idő alatt Beska, Krcsedin, Platicsevo, Grabovce, Szurcsin és Doba.no vce községekben ev. egyházi fii iák keletkeztek; sőt — a mi eddig hallatlan volt — előfordultak esetek, hogy katholikus egyének nyiltan át mertek lépni a protestáns egyházba! Az anyaegyházak szívesen szervezkedtek a pátens szerint. Ezt tették a bács-szerémi esperességbeli más ev. egyházak is, kivéve Szeghegyet és Bajsát. E közben a magyarhoni egyházakban nőtt a pátens elleni ellenszenv. Az ellenséges hangulat — tápláltatva a máshitű hazafiak, sőt még az emigratió által is — oly magas fokra hágott, miszerint a bécsi kormány kénytelen volt a pátenst visszavonni, hogy a közbékét fentarthassa. A patentális gyülekezetek és egyházmegyék lassanként visszatértek az autonóm egyház kebelébe. Ezt tette a bács-szerémi esperesség is, melyhez aránylag legtöbb horvát-szlavon gyülekezet tartozott. Ez utóbbiak annál inkább ragaszkodtak továbbra is a pátenshez, mivel as