Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-07 / 10. szám

SaserkesastSsíg: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadő-hivatal : Hornyánszkii Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza;, hová az elöfiz, és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : í> Jr Egyes szám ára ÍÍO kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. A horvát-szlavonországi prot, egyházak kérdéséhez. 11. A katonai hatalom és a Concordatum hatása, — az 1856-iki egyházszervezési javaslat örömmel fogadtatik. Az 1848-iki XX. t.-c. kimondá ugyan a vallási felekezetek közötti jogegyenlőségnek és viszonosságnak nagy elvét; de a bekövetkezett gyászos események nem engedték meg a kimondott elvnek életbe léptetését. Horvátország tényleg elszakíttatott Magyarország tó], s azon új alkotmányban, mely részére 1849. március hó 4-én kiadatott, az első szakasz minden horvát polgárnak szabad vallásgyakorlatot; a 27. szakasz pedig jogegyenlőséget biztosított. Ez az egy jó következése lett az 1848-ki testvérháborúnak a horvátokra nézve. Fájdalom azonban ez az alkotmány sem léphetett életbe. Megsemmisítette azt az 1851-ki decemberi rendelet, mely megalapította a r. kath. egyházra támaszkodó absolutismust, mely csakhamar éreztette kíméletlen hatalmát az egymást követő rendeletekben. Már 1852-ben az ó-pazuai ezred parancsnokságától oly értelmű rendelet jött, mely szerint új kath. tankönyvek hozatnak be az iskolákba. A szükségesnek vélt számú tankönyveket azonnal megküldték az illető tanítóknak a célból, hogy azokat a gyermekeknek kioszszák. Természetesen az evangélikus iskolákban is. Az evang. lelkészek részéről történt tiltakozásra válaszul jött, hogy »a kérdéses tankönyvek, magasabb intézkedésig az ó- és új-pazuai ev. iskolákban is használandók, minthogy a főparancsnokság rendelete semmi említést sem tesz arról, hogy azok az evang. iskolákból kizárassanak*. Katona parancsolt, engedelmeskedni kellett! Ehhez járult az 1855-ki Concordatum, mely a r. k. egyháznak előjogait »a mint azokat az isteni törvény és a kánoni jog meghatározza«, visszaállítja. Ennek hatását csakhamar megérezték az evangélikusok. Tapasztalniok kellett, hogy az általok szabadon és nyilt árveréseken megvásárolt házakat telekkönyvileg a magok nevére át nem írhatják. A hatóságok ezt határozottan megtagadták; sőt az is megtörtént, hogy olyan ev. lakosokat, a kik évek óta a határőrvidéken laktak, most régi lakóhelyeikre eltoloncolták. A türelmetlenség nagyobbá lett, mint valaha. De nem lehetett ellene semmit sem tenni, mivel törvény nem létében, senki sem léphetett fel a szerencsétlen ev. nép védelmére. Egyedül a lelkes ev. papok fejtettek ki erélyt és buzgóságot, melynél fogva híveik megtartása érdekében útleveleket szereztek nekik, hogy e címen idegenek gyanánt bentmaradhassanak a határőrvidéken! Jogviszonyuk egyedül a császári hadparancsnokok kegyelmén alapult; mert Haynau az 1791-ki törvényt — mely szintén birtok- és hivatal-képteleneknek mondja ki az evangélikusokat — eltörülte 1850-ki rendeletével. Különben is ennek a határőrvidékre nézve valósággal semmi hatálya nem volt, mivel ott a katonai hatóság a régi jog és szokás szerint intézkedett. Ezen képtelen helyzet tarthatatlanságát Bécsben is elismerték; és talán nem csalódunk, hogy a Horvát-Szlavon országból, valamint a határőrvidékről gyakran emelkedő panaszok nagy mértékben siettették az evang. egyház szervezésére vonatkozó azon munkálatokat, melyek az 1856-ki miniszteri rendelet útján közöltettek a magyarhoni evang. püspökhelyettesekkel. Tudjuk, hogy a szervezési munkálat jeles ev. férfiak közreműködésével készült, de azért hazánkban mégis általános ellenzésre talált. Ennek okai sem ismeretlenek, erősen politikai színezettel bírtak azok. A magyarhoni mindkét felekezetű evangélikusok zsinattartási engedélyt kértek, hogy egyházukat maguk szervezhessék. Nem vonták kétségbe a szervezési javaslat helyességét; de protestáltak az octroyálás ellen! A magyarhoni evang. egyház jogalapját világos törvények képezték; erről a jogalapról lelépniők, egyházárulás bűne nélkül, nem lehetett. A küzdelemnek tehát nagy elvi és alkotmányi jelentősége volt Magyarországon. De vájjon volt-e Horvát-Szlavonországban is? a hol a protestánsoknak, mint az eddigiekből kitűnt, absolut semmi törvényes alapjuk nem volt? Az volt-e a határőrvidéken? Fájdalom, nem! A Horvát-Szlavonországban és a határőrvidéken ezer 19