Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-03 / 1. szám

RÉGISEGEK. Püspökök és főgondnokok levelezése a múlt században. I. Főtisztelendő Püspök uram! Micsoda értelmű levelét vettem a debreceni ekklézsia külső s belső elöljáróinak azon szélesen terjedett püspökség alatt nyugovó egész hitünk sorsosi, mindkét hiten levő igazgatói nevekkel? azt az annak Nr. 1 ide rekesztett másából megolvashatja. Ezzel a köztünk szakadást és az egész Isten-népének kárt okozható igyekezetükkel miképpen környékezték meg tiszteletes borsodi püspök uramat? azt is az ő kegyelme hozzám küldött s a 2-dik szám alatt ide zárt levelének értelméből által láthatja. Mikor ezt a levelét vettem t. borsodi püspök uramnak, megszólítottam t. Virágh Mihály Dunamelléki püspök uramat is, hogy magát nékem magyarázza ki, ha közlötte-e ő vele, ezt a köztünk szakadást munkálódó szándékát Debrecen ? mely kérdésemre miképpen tette feleletét? azt is itt a 3-ik szám alatt láthatni. Ez van még hát hátra kötelességem teljesítésében egyedül, hogy t. püspök uramnak is, alattvalóival egyetemben ezen dolog felől való értelmeket magamnak ki kérjem; melyet nemcsak kérek, hanem kívánom is, hogy velem mentől hamarább közöltessék. Debrecen fölteszi felőlem, hogy én magamtúl az egész társaságnak fejébe végezéseket teszek a királylyal annak veszedelmére; melylyel éppen egy sorba állít Judással, ki idvezítőnket az akkori papi fejedelmeknek pénzen eladta, én pedig annak drága vérén megvett nyáját a királyomnak árulom. Ebbül ez is következik, hogy királyunk hitető csalárdságot, veszedelmet lappangtat szivében ígért kegyelmeinek színe alatt; azért futnunk kell tőle, mert Kajafás. Mennyit törekedtek azon ez előttünk élt atyáink és elöljáróink, hogy a mi közönséges sérelmünket s panaszunkat kegyelmesen hallgassa királyunk, de soha nem hallgatott, melylyel legfájdalmasabb sebeket okozott minden józan értelemmel bíró hitünk sorsosinak. Most hallgat és hív bennünket magához, mi pedig vessük és köpjük meg ezt az útat, melyen hozzá hív. mintegy hitető király által csalárdsággal meghintetett s utolsó veszedelmünkre elkészített útat. Micsoda boldogtalan úgy a mi királyunk, ha társaságunkat vélem akarja elárultatni s veszteni ? így az egész világ tudatlannak mondana. Vájjon nem vagyunk-e minden szempillantásba mindnyájan hatalmában, és nem bánhat-e velünk tetszése szerint külső állapotunkra nézve? A ki pedig a mi jó királyunkról fölteszi még ma is azt, hogy a lelken is kívánna uralkodni, úgy hogy azoknak, kik vallását nem követik gyilkosává válhatik: az valóságos bolond és nem méltó, hogy az eget nézze. Kik lehetnek világosabb példái a mai uralkodó jó királyunk kegyelmességének a debreceni elöljáróknál? a kik eleitől fogva nem könyörgöttek mint mi, és a mint az Isten népe szokott a legnagyobb üldöztetésében is cselekedni, hanem veszekedtek mindenkor királyaikkal, (melyre dicső vallásunk soha senkit föl nem szabadít); ha sanyargató parancsolatit vették a királynak, arra így féleltek: Hallani akarjuk király, halnunk kell-e vagy élnünk. Mikor a királyi parancsolatot munkába kezdették is venni, minekutánna jobban föltekerték bölcs elméjöket. tudtára adták a királynak, hogy ők elkezdték ugyan követni parancsolatját, de már tovább nem mennek, sőt azt is visszahúzzák, a mit cselekedtek. Mindezekért az okos keresztyéneket illető bölcs cselekedetekért, kit öletett vagy kit küldött számkivetésre királyuk? hanem hogy külső állapotjokra nézve fenyítsenek, mások helyheztetvén közikbe a tisztviselésre. Ne vélje azért tovább ez a társaság, hogy igazgatói méltósággal az Isten népe között dicsekedhessen, ki magát tudatlanságával elvesztette. Rólam felteszik, hogy lehetek oly hitetlen, ki az egész nép fejébe, annak híre nélkül dolgozom a királynál: magokat nem nézik meg, hogy ők udvarnál s országnál mindenhez úgy mutatták magukat, mintha az egész hitünknek sorsosi csak bennek lehelhetnének ; melyet ezen levelekkel is bizonyítanak, mikor ezt merték az egész Tiszántúl való társaságnak nevekkel írni. holott még a fó curátorok sem egyezett meg vélök. Ezen vakmerőségeket Isten életemnek kedvezvén az egész népünknek elöljáróival egyetemben, az alkalmatos időbe leendő öszve gyűlésünknek idején meg fogom vizsgáltatni ; most pedig a mint feljebb is mondám, ezen dologban való feleletit szorgalmatosan kikérem. A ki egyébiránt szívességébe ajánlott maradok Tisztelendő Püspök uramnak Pest, 22. Januar 1776. igaz köteles szolgája Beleznay Miklós. II. Méltóságos Generális úr! * Még juliusban vettük vala Bessenyei György uram búcsúzó levelét; nagyságod pedig levelei által méltóztatott kérdezni, kivánjuk-e, hogy nagyságod az elkezdett munkában tovább menjen ? Melyre mi levelünk által, minekelőtte magunkat meghatároznánk, bővebb világosítást kívántunk vala; nagyságod pedig méltóztatott mi nékünk Bessenyei úr levelét copialiter megküldeni és jelenteni. hogy az alatt is ujabb instantiát nyújtott közönséges névvel. Nagyságod levelére való válaszadásunkat siettetni nem lehetett, hanem már most bővebb időt nyervén mi magunknak meghatározására, elsőben is azt kívánjuk nagyságodnak jelenteni: hogy Bessenyei György úr búcsúzását acceptáljuk. A mi a másik dolgot nézi, megesmérjük ugyan nagyságodnak vallásunkhoz való szeretetét. buzgóságát, és azt méltó tiszteletbe és becsületbe tartjuk, de nem titkolhatjuk, hogy az hírünk nélkül beadott írásokba vagy declaratiójokban meg nem egyez-* Gopia Litterarum Superintendeatiae Traaso-Tibiscanae. 2*