Protestáns egyházi és iskolai lapok – 38. évfolyam – 1895.

1895-02-28 / 9. szám

evang. családok új birtokvásárlástól semmiképen el ne tiltassanak. Ezen kedvező fordulat következtében Új-Banovcén új iskolát építettek, mely egyúttal imaházul is használtatott. Rendkívül jó hatást tett az, hogy nagylelkű adományával a nádorné, a nemesszivű Dorottya főherceg asszony is hozzájárult ez iskola építéséhez. De a szegény protestánsok öröme nem tartott soká. Néhány év múlva ismét egy »legfelsőbb kitiltó parancs* érkezett, mely felzaklatta a nép kedélyét; az új-pazuai ev. lelkészt, Weber Andrást pedig arra indította, hogy ez ellen ő felségénél Bécsben keressen védelmet. Mielőtt azon­ban útra kelt volna, fölkereste a péterváradi főparancs­nokot, b. Csólics altábornagyot, a ki csodálkozva hallgatta a lelkész panaszait a felett, hogy a protestánsoknak félév alatt el kell hagyniok a szlavón határőrvidéket. — Az lehetetlen, mondá a főparancsnok haragosan, ily rendeletet nem adtunk ki. Kisült, hogy ez Loncsarevics ezredes hamisítványa volt, a ki a kath. püspök kedvéért nem riadt vissza ő felsége nevének jogtalan használatától sem ! Az ezre­dest 1844-ben más gyanús eljárásáért el is mozdították állásától — és börtönbe zárták; de azért a zaklatott evangélikusok közül mégis igen sokan kénytelenek voltak kivándorolni. Egy részök más horvát falvakba, más ré­szök pedig Oroszországba menekült. Csólics altábornagy halála után herceg Reisz Kö­stricz lett péterváradi parancsnokká, a ki vallására nézve ugyan evangélikus, de hitsorsosai iránt ridegebb és igaz­ságtalanabb volt, mint elődje. Már ekkor erősen folyt a horvátok és magyarok közötti nemzetiségi viszály, mely azután Hrabovszky tábornoknál 1848-ban nyilt háborúban ütött ki. Nem szükség mondanunk, hogy ez ismét sok és keserű bántalomnak forrásául szolgált a szerencsétlen protestánsok számára. Mert a ki bármi oknál fogva a horvát párthoz szított, azt a magyarok, a ki pedig a ma­gyar párthoz csatlakozott, azt a horvátok üldözték halálra. Zsilinszky Mihály, békési esperességi felügyelő. TÁRCA. Augustinus tanrendszere. 18. A kegyelem föltétlenül szükséges. Különböző fogal­mai. Eszközlés. Askesis. Consilia evangelica. Érdemek. A pelagianusok a kegyelmet csak nagy segítségnek tartották. Augustinus föltétlenül szükségesnek. Ha az ember annyira megromlott, hogy csak a rosszat akarhatja, akkor bűnös állapotából nem is emelkedhetik ki saját erejével. ^Micsodád vagyon, a mit nem vettél volna?* Az üdvös­ség tisztán a kegyelem munkája. A kegyelem alatt Augus­tinus különfélét ért: annak nevezi a bűnök bocsánatát és az örök életet; a keresztséget, a mely az eredendő bűn­nek reatusát eltörli, de meghagyja magát a bűnt, a testi kívánságot; bizonyos értelemben Pelagiussal megegyezőleg a törvényt is, a mennyiben segély nélkül való parancso­lataival a kegyelemre utal; a szabad akaratban nem lát­hatott kegyelmet, mert arról a bűneset után nem lehet szó. A gratia tuiajdonképeni fogalma, azonban a természet feletti kegyelem. Ez mint megelőző kegyelem munkálja a hitet, azaz az értelmet, megvilágosítj a s a jónak a belátá­sára bírja; így fölébred a vágy a jó után, a megelőző kegyelem teremti a (történeti) hitet s a jóakaratot. Ettől fogva a kegyelem együtt működik az akarattal. »Hogy akarjunk, azt a kegyelem nélkülünk munkálja; mikor pedig akarunk és akarunk cselekedni, velünk munkálkodik«. Ez az együttműködő kegyelem igazít meg vagy szentel meg, mert a megigazulás (justificatio) és megszentelés (sanctifi­catio) összeesik, a mennyiben Isten nem igaznak nyilvánít, hanem igazzá tesz, úgy, hogy a szeretetnek lelkét önti belénk, a megigazítás tehát erőközlés. A történeti hit mystikus hitté, szeretetté válik, a melyben az ember jó cselekedetekre képes. Ez az átalakulás nem egyszerre tör­ténik, hanem hosszabb folyamat. Az ember újjászületett lelke elfordul a világtól, askesisre adja magát. Az askesisre indító »evangéliumi tanácsok« nem kötelezők mindenkire, csak azok követik, a kik magasabb erkölcsiséget akarnak. Jó cselekedeteket azonban mindenki tehet, mert a hit szeretetben munkás. A jó cselekedetek érdemek és Isten csak az érdemeket koronázza meg, jól lehet ez az érdem szintén Istennek munkája. 19. Ellenmondások a kegyelem, eredeti állapot, bűn, egyház és praedestinatio tanaiban és tanai között. Ha ezen kegyelemtant az eredeti állapot, a bűn, az egyház és praedestinatio tanaihoz és mindegyiknek körén belül az egyes elemeket egymáshoz viszonyítjuk, nem egy ellenmondás akadályozza meg az összeegyeztetést. A praedestinatio megkívánja, hogy a kegyelem ellen­állhatatlan legyen; mégis az a kegyelem, a melyben Ádám a bűneset előtt részesült, nem volt ellenállhatatlan, külön­ben a bűneset elmaradt volna. Ez az ellenmondás egyéb­ként megvan minden infralapsarius praedestinatióban. Minden bűnnek oka a szabad akarat, mégis a leg­nagyobb bűn, az eredendő, nem akaratunkból, hanem ter­mészetünkből folyik. Bűn tulajdonképen csak egy van: Istent nem szeretni, mégis e mellett, sőt tényleg e fölött áll a testi kívánság, a concupiscentia, mely Augustinus eredeti bűn fogalma szerint nem is bűn. Egyszer a szeretet, azután az érdemek az üdvösség alapja, a praedestinatio szerint pedig pusztán Istennek akarata. Ennek megfelelően majd a szeretetnek, majd az askésisnek föltétlen és kizárólagos szükségességére esik a hangsúly, majd az üdvbizonytalanság miatt az egyház kegyelmi eszközeihez utasíttatik a hivő. Pedig a praedestinatio szükségtelenné teszi nemcsak az egyházat, hanem Krisztus történeti megváltását is. Ha Isten valakit üdvösségre rendelt, annak nincs szüksége sem az egyházra, sem kegyelmi eszközeire, mert miként az egyházban sokan élvezik a szentségeket, a kik nem fognak üdvözülni, úgy voltak (legalább a Krisztus előtti isteni államban) olyanok, a kik a szentségek nélkül üdvö­zültek. A szentségek közölnek kegyelmet (nem ellenállha­tatlant) és nem közölnek (ellenállhatatlant). A kegyelem tehát (újplatonice) közvetlenül is működik, sőt főleg így működik. Ez a megmentő kegyelem, mint szeretetközlés, nern Krisztus adománya, Jézus mint ember maga is úgy kapta. Krisztus kegyelmének csak annyiban mondható, a meny­nyiben isteni kegyelem, a háromságos Isten kegyelme, tehát az Ige-é is, a mely Krisztusban testet öltött. Azért szorítkozik Krisztus történeti munkája pusztán arra, hogy megváltotta az embereket az ördögnek hatalmától, eltá­volítja az Istenhez vezető útba az ördög által gördített

Next

/
Oldalképek
Tartalom