Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-28 / 9. szám

akadályt. Mivel pedig az eredendő bűn majdnem csakis concupiscentia, melynek reatusát a keresztség eltörli: Krisztus jelentőségéből csak az alázatosságában fönséges történeti személynek evangéliumi képe marad meg. Az élő Krisztus gondolata csak úgy tartható fenn a kegyelem tanában, ha Krisztust Isten kegyelmével azonosítjuk és Augustinus tényleg erre gondol mikor arról szól. 20. Augustinusban az antik és keresztyén világnézet egyesül, emez van túlsúlyban, miként amaz az újplatonismusban. Tehát mégis csak az élő Krisztus a keresztyén vallás középpontja, azon Krisztus, a ki Augustinust az egyház által a szentírásban megragadta s a kit megváltójának érzett, ha mindjárt theologiájában nem is tudta neki a főhelyet biztosítani. Ennek oka abban rejlik, hogy a keresztyénséget első sorban nem kiengesztelésnek vette, a mi viszont a bűn negatív fogalmából következik, melyet az újplatonismustól vett át. Valamint az űjplatonismus az antik világnak utolsó alkotása, a melybe azonban már sajátos keresztyén elemeket vesz föl: úgy Augustinus ezeknek biztosítja ugyan a túlsúlyt, de az antik világtól sem tud végképen elszakadni. Ugyanő, a ki Istent és az ember lelkét eladdig hallatlan szoros viszonyba fűzte egymáshoz és így »a vallásban a vallást fedezte föl« : másrészt az egyénnek erkölcsi jelentőségét oly kevésre becsüli, hogy bűne csak eltávolodás az Istentől és nem Isten megsértése vagy megszomorítása és hogy az egyes csak úgy mint az állat, pusztán az Isten harmonikus kijelentésének eszköze. A keresztyén világnézet egyéniségi és spirituális elve és az antik világnézetnek általánossági és materialis elve harcol egymással Augustinusban, a ki keresi a békét, de nagyobbrészt csak parancsszóval egyeztetheti össze a különféle elemeket. A miket hatalmas vallásossága még együtt tartott: azok a következő időkben természetszerűen szétváltak; és mert mint szellemi óriás tekintete a vallásos ismeret közönséges láthatárán túl hatolt, azért még századokon át tőle tanultak. Sopron. Jausz Vilmos, theol. tanár. BELMISSZIÓ. Konfirmáltak egyesülete Nagykikindán. Minap e Lap 6-ik számában Szabó Aladár munkatársunk azt írta: »Sem szükségesebb, sem okosabb belmissziói munkát nem képzelek, mint a konfirmált ifjak és ifjú nők lelki gondozását*. A szívből jött szavak szívhez szólottak. Nagykikinda lelkes ifjú papja megalapította a »Konfirmáltak egyesületé«-t. Tudtunkkal ez az első ilyen fajta egyesület hazánkban. Az első kísérlet a belmisszió emez ágának meghonosítására. Hogy az egyesülettel az érdeklődők közelebbről megismerkedhessenek, ide írjuk tájékoztatásul és buzdításul az egyesület alapszabályait. Konfirmáltak egyesületének szervezete a nagykikindai ev. ref, egyházban. 1. A nagykikindai ev. ref. vallású konfirmált ifjak és leányok egyesületet alkotnak. 2. Az egyesület célja Krisztus isteni erejével, az evangelium szellemével nemesíteni, építeni, erősíteni, az ifjúságnak minden szép iránt fogékony lelkét s ez által építeni, erősíteni a Krisztus anyaszentegyházát s édes magyar hazánkat is. 8. Erre az áldásos célra az által törekszik, hogy minden hónapban egy vasárnap összegyülekeznek az egyesület tagjai, a mely összejöveteleken éneklés, imádkozás, bibliaolvasás és magyarázás, építő tartalmú felolvasás^ szavallat vagy előadás tartatik. 4. Az egyesület tagjai a belépéskor fogadalmat tesznek először arra, hogy a konfirmáció alkalmával kifejezett hűséget Krisztus és az ő egyháza iránt azután is megtartják, ezen fogadalom fel is olvastatik másodszor arra, hogy a havi összejöveteleket pontosan látogatják s ezekről soha el nem maradnak Ielkiismeretök előtt is igazolható okokon kívül. 5. Ez a fogadalom minden havi összejövetel alkalmával megújítandó azok részéről, a kik az egyesület céljait s munkáit szeretik, hogy így az egyesülettel nem rokonszenvezőknek lehetővé tétessék a visszalépés is. 6. Az összejövetelen minden tag tevőleges részt vesz a munkában az által, hogy az előre kijelölt bibliai thémák vagy ezeknek maga által kiválasztott része felett eszméit előadja; vagy pedig rövid fohászt mond az evangéliumi törekvések sikeréért. 7. Az egyesület tagjai időnként nyilvános vallásos jellegű ünnepélyt is rendeznek, hogy ez által az egyesület és a közönség között az érdeklődés és a figyelem ápoltassék. 8. Az összejövetelek alkalmával keresztyén célokra önkénytes buzgóságból szeretet-adományok gyűjtetnek és adatnak a tagok által. 9. Az egyesület összejövetelein a még nem konfirmált gyermekek, vagy a szülők és ismerősök is megjelenhetnek, mint az egyesület barátai. A tagok buzgólkodnak azon, hogy ily barátok minél nagyobb számmal jelenjenek meg az összejöveteleken. 10. Az egyesület szellemi vezetője a helyi lelkész, a ki az összejövetelek idejét kitűzi, azokon a munkálkodást vezeti s a tagok munkáit szeretettel irányítja és meghatározza. Nagv-Kikinda, 1895. febr. 17. Fekete Gyula, ref. lelkész. íme egy kis mustármag a gyülekezeti belmisszió köréből. Mi hiszszük, hogy az evangéliumi mustármaghoz hasonlóan jó gyümölcsöket fog teremni mind a keresztyén egyéni, mind a keresztyén gyülekezeti életben. Adjon Isten áldást mind arra a hitbuzgóságra, a mely ültette és öntözni fogja, mind azokra a fogékony ifjakra, kiknek lelkében a jó mag kicsirázni és meggyökerezni fog. Minden esetre ez is egyik örvendetes bizonyítéka annak, hogy a belmisszió iránti érdeklődés itt-ott már a cselekvésig fokozódott. Hiszszük, hogy a nagykikindai jó példa fog követőket találni Krisztus magyarhoni egyházában ! Szerkesztő.