Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-28 / 9. szám

káját kezdenünk, még mielőtt életbelépnének az új törvények. Most még feltűnés nélkül tehetjük, míg későbben kezdve könnyen nevetségessé tehetjük magunkat, mint a kik a vízbe fulladáshoz állva közel, a szalmaszálhoz is kapkodunk. Elhiszi azt én nekem minden bizonyítgatás nélkül mindenki, hogy, ha érdekében áll és pedig szent érdekében egyházunknak, hogy hívei közül polgári egybekelésük után minél többen, lehetőleg mindannyian jelentkezzenek egyházi esketésre is és hogy a vegyes házasságokból születendő gyermekek közül minél többet a mi egyházunk nyerjen meg : ezt csak ott lehet remélni és elvárni, a hol a lelkész nem puszta zsoldért szolgáló haszontalan szolgája az egyháznak, hanem lelkiismeretes, hű pásztora is egyszersmind az ő gyülekezetének. Az sem szorul bővebb magyarázatra, hogy ha annak a sok anyakönyvi kiadványnak terhe lassanként lehull lelkészeinknek vállairól, melyekkel eddig, főként nagyobb gyülekezetekben, olyannyira el voltak ők, mint egyik korábbi cikkünkben láttuk, árasztva, mindinkább kezökbe vehetik gyülekezeteik benső életének munkálását, mindinkább lelkipásztorai lehetnek gyülekezeteiknek, mint ilyenek mind nagyobb gondot fordítván arra is, hogy a lelki ós erkölcsi erősödéssel különben is karöltve járó anyagi gyarapodás is dicsérje az ő Istennek, Isten országának szolgáló jó munkájukat. És hogy az igehirdetés nagy munkájában való hűséges forgolódásra még egyszer visszatérjek, én azt hiszem, hogy az idők lelkének fuvallatát érezte a mi legközelebb tartott zsinatunk, mikor az általa alkotott újabb törvénykönyv 115. §-ában a bibliamagyarázás mellett a kátémagyarázást is kötelességökké tette lelkészeinknek. Fontos, vagy bár mindenesetre nehéz teendő ez, melynek fontossága és nagysága egyházfentartó, a hívek, a szentek egyességét ápoló erejében áll. Jól tette egyházunk, hogy a debreceni zsinat mulasztása után a kátémagyarázásról, mint lelkészi teendőről, szintén megemlékezett. Ha létrejő csakugyan a vallás szabad gyakorlásáról hozandó törvény is, meg vagyok győződve, hogy a heidelbergi káté komoly szavainak komoly ós lelkes magyarázata fel fog hangzani olyan templomi kathedráinkban is, melyekből azokat ecldig következetesen nem hirdették. Megtanít majcl mindnyájunkat az idő hitvallási könyvünk megbecsülésére. * * Nagyon hosszúra nyúltak fejtegetéseim, berekesztem hát immár azokat. Ügyszeretet s a három új egyházpolitikai törvény fölötti gondolkodás aclta kezembe a tollat s vezette azt cikkeimen kérészül. En örömmel üdvözlöm e törvényeket, mert azok tettre hívnak bennünket s a veszedelmes, a nehéz időkben való lelkes tevékenység többet ér szerintem a nyugalmas idők lélekölő lethargiájánál. Béke velünk, Istennek békéje a reánk váró küzdelmek csatazajában is ! Debrecen. Csiky Lajos. A horvát-szlavonországi prot, egyházak kérdéséhez.* I. A kérdés veleje. — A horvát-szlavon ev. prot. egyházak fejlődése 1848 előtt. Egy hirtelen tett Ígéretnek teszek eleget, midőn a következő sorokban a horvát-szlavón protestáns egyházak ügyére vonatkozólag összeszedett adataimat állítom össze. Fel akarom mutatni, hogy miként keletkezett e kérdés; miként lett országos jelentőségűvé és miben látom én a valódi nehézségeket. Sine ira et studio fogom megjelölni a tévedéseket és hibákat, melyeket szerény nézetem szerint, úgy a horvát egyházak, mint a magyar anvaegyház is elkövettek. De természetesen mindig azon cél szemelőtt tartásával, hogy az ügy minél elébb az óhajtott megoldás stadiumába hozassék. Nem személyek: maga az ügy érdekel engem. Távol van tőlem bárkinél a szándék tisztaságát kétségbe vonni, vagy kicsinyelni azon küzdelem értékét, melyet a tőlünk elszakadni vágyó testvérek kifejtettek. Meg vagyok győződve, hogy egyedül az ev. egyház érdeke vezérli tetteiket és hogy nem a célra* hanem egyedül az •annak elérésére szolgáló eszközök megválasztására nézve forog fenn véleménykülönbség. Mi a kérdés veleje ? Az, hogy a Horvát-Szlavonországok területén lakó s többnyire Magyarországból kivándorolt és már 25 ezerre szaporodott evang. prot. hivek és az általok alapított egyházak miképen kormányoztassanak, s minő jogi viszonyban legyenek a magyarhoni ev. egyetemes egyházzal? Más szóval: minő szervezet mellett valósíthatnák meg legtökéletesebben az ev. vallás eszményi céljait a tényleg fennálló horvát politikai alkotmány keretében ? Vájjon úgy, ha fentartják az anyaországi egyetemes egyházzal való szerves összetartozásukat? avagy úgy, ha attól elszakadva, külön önálló és autonorn egyházmegyéket vagy püspökséget alkotnak? Hogy e kérdésre lehetőleg helyes feleletet adhassunk, vissza kell pillantanunk a horvát-szlavon egyházak történelmi múltjára és fejlődésére. * Ez az aktuális tárgyú tanulmány felkérésünkre szerző által régebben Íratott és bocsáttatott rendelkezésünkre; de közlését terjedelménél fogva csak most kezdhettük meg. Szerk.